A szerk.

Tartson ki, György!

A szerk.

Lapzártánk utolsó pillanatában érkezett a hír, mely szerint a Magyar Művészeti Akadémia elnöksége keddi soros ülésén lemondásra szólítja fel az elnökét, Fekete Györgyöt.

Mint arról a nol.hu beszámolt, Szakonyi Károly kilépése volt az utolsó momentum, addig tűrtek, csak tűrtek ezek a nagy tűrőképességű elnökségi dolgozók (Ács Margit, Dévényi Sándor, Jankovics Marcell és Sára Sándor), de akkor egyszerre telt be a pohár és borult ki a bili, vagy fordítva, ez nem is számít, mert innen már nem volt visszaút. Összenéztek mélyen, s kimondották: Feketének mennie kell! S ennyivel be sem érték, hozzátették azt is, tán ismerve Feketét, hogy ha nem megy önként, akkor majd összehívják a közgyűlést, hogy ugyan hajtaná már el elnökét.

Úgy ám, képmutató disznók!

Már az is furcsa kicsit, hogy a magas akadémia magas elnöksége ilyen szerfelett biztos a dolgában: összehívjuk őket, oszt' kirúgják! Elnök lesz a Margit, a Marcell, a Sára vagy valamelyik Sándor, és a világon minden rendben lesz, az a legkevesebb, hogy a Szakonyi viharsebesen visszalép, s jönnek nyomában, mint a hammelni pikulás után a bajszik, sorra az elbitangolt nyájak. A Bukta meg a Tompa, a Fehér és a többiek, s akkor majd újra szép és jó lesz minden, mert ennek a nagy összhavajnak csak ez a Fekete van az útjában, de már nem sokáig, estig.

De mi van akkor, ha a közgyűlés úgy látja, hogy Fekete az ő embere, nélküle aztán egy tapodtat sem előre a kultúra útján?! E kérdés természetesen még csak nem is költői, hanem egyenesen álságos, majdnem annyira képmutató, mint maga ez a pitlák cirkusz. Tudjuk azt mi is nagyon jól, hogy egy olyan szervezetben, ahova havi százötvenezer vagy hány forintjával vásárolják a tagokat, magyarul szendvicsáron, ott elég könnyű lezavarni egy közgyűlést a várt eredménnyel, s elég könnyű megbecsülni a várható szavazati arányokat is. Ha ez a szerencsétlen pojáca, Fekete György kiteszi magát saját közének színe elé, az kéjesen meg fogja alázni, és ugyan érdemei szerint, de mégis szerfelett hamis módon elkergeti melegebb éghajlatra.

De változik-e bármi is a világon, pláne a magyar kultúrában, ha egy másoktól elvett pénzekkel kitömött Fidesz-fiók (állami szervezet) elnökét eztán nem Feketének, hanem Fehérnek hívják? Persze, hogy nem változik semmi.

Minden ugyanolyan romlott marad eztán is, mint amilyen már a fogantatásakor volt, s amilyen azóta is minden percben s órában. Fekete György legalább az, aki, s nem is akar másnak látszani (legfeljebb egy kicsit művésznek), kultúrharcosként kétségkívül nem viselt álruhát. Ezért puccsolják most!

Azért puccsolják, mert ők olyat akarnak, aki rendes embernek, mi több, jófejnek látszik. Mert hazudni akarnak, mert alkalmasint szégyellik, hogy kik is ők. Fekete meg nem szégyellte, vagy annyira hülye volt, hogy mérföldekre lerítt róla.

Mégis hiába az egész, mert a következő elnökről is mindenki, akit kicsit is érdekel a magyar kultúra, tudni fogja, hogy

1. hogyan került oda, ahol van épp

2. milyen - nem túl magasztos - érdekeket szolgál az ottléte

3. hogy mindezt miért és mennyiért teszi (egy tál lencséért a számok nyelvén).

Akkor nem mindegy, mi a neve?

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.