A szerk.

Tartson ki, György!

A szerk.

Lapzártánk utolsó pillanatában érkezett a hír, mely szerint a Magyar Művészeti Akadémia elnöksége keddi soros ülésén lemondásra szólítja fel az elnökét, Fekete Györgyöt.

Mint arról a nol.hu beszámolt, Szakonyi Károly kilépése volt az utolsó momentum, addig tűrtek, csak tűrtek ezek a nagy tűrőképességű elnökségi dolgozók (Ács Margit, Dévényi Sándor, Jankovics Marcell és Sára Sándor), de akkor egyszerre telt be a pohár és borult ki a bili, vagy fordítva, ez nem is számít, mert innen már nem volt visszaút. Összenéztek mélyen, s kimondották: Feketének mennie kell! S ennyivel be sem érték, hozzátették azt is, tán ismerve Feketét, hogy ha nem megy önként, akkor majd összehívják a közgyűlést, hogy ugyan hajtaná már el elnökét.

Úgy ám, képmutató disznók!

Már az is furcsa kicsit, hogy a magas akadémia magas elnöksége ilyen szerfelett biztos a dolgában: összehívjuk őket, oszt' kirúgják! Elnök lesz a Margit, a Marcell, a Sára vagy valamelyik Sándor, és a világon minden rendben lesz, az a legkevesebb, hogy a Szakonyi viharsebesen visszalép, s jönnek nyomában, mint a hammelni pikulás után a bajszik, sorra az elbitangolt nyájak. A Bukta meg a Tompa, a Fehér és a többiek, s akkor majd újra szép és jó lesz minden, mert ennek a nagy összhavajnak csak ez a Fekete van az útjában, de már nem sokáig, estig.

De mi van akkor, ha a közgyűlés úgy látja, hogy Fekete az ő embere, nélküle aztán egy tapodtat sem előre a kultúra útján?! E kérdés természetesen még csak nem is költői, hanem egyenesen álságos, majdnem annyira képmutató, mint maga ez a pitlák cirkusz. Tudjuk azt mi is nagyon jól, hogy egy olyan szervezetben, ahova havi százötvenezer vagy hány forintjával vásárolják a tagokat, magyarul szendvicsáron, ott elég könnyű lezavarni egy közgyűlést a várt eredménnyel, s elég könnyű megbecsülni a várható szavazati arányokat is. Ha ez a szerencsétlen pojáca, Fekete György kiteszi magát saját közének színe elé, az kéjesen meg fogja alázni, és ugyan érdemei szerint, de mégis szerfelett hamis módon elkergeti melegebb éghajlatra.

De változik-e bármi is a világon, pláne a magyar kultúrában, ha egy másoktól elvett pénzekkel kitömött Fidesz-fiók (állami szervezet) elnökét eztán nem Feketének, hanem Fehérnek hívják? Persze, hogy nem változik semmi.

Minden ugyanolyan romlott marad eztán is, mint amilyen már a fogantatásakor volt, s amilyen azóta is minden percben s órában. Fekete György legalább az, aki, s nem is akar másnak látszani (legfeljebb egy kicsit művésznek), kultúrharcosként kétségkívül nem viselt álruhát. Ezért puccsolják most!

Azért puccsolják, mert ők olyat akarnak, aki rendes embernek, mi több, jófejnek látszik. Mert hazudni akarnak, mert alkalmasint szégyellik, hogy kik is ők. Fekete meg nem szégyellte, vagy annyira hülye volt, hogy mérföldekre lerítt róla.

Mégis hiába az egész, mert a következő elnökről is mindenki, akit kicsit is érdekel a magyar kultúra, tudni fogja, hogy

1. hogyan került oda, ahol van épp

2. milyen - nem túl magasztos - érdekeket szolgál az ottléte

3. hogy mindezt miért és mennyiért teszi (egy tál lencséért a számok nyelvén).

Akkor nem mindegy, mi a neve?

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.