A szerk.

Nyelvhasználat

A szerk.

A STOP SOROS néven beharangozott törvényjavaslat-csomag szövegében van egy rakás abszurditás és egy csomó értelmetlennek tűnő dolog.

Vannak benne kifejezetten értelmetlen mondatok is, még ha nem is magában a normaszövegben, hanem a körítés rizsában, mint például ez: „(a) migrációt támogató szervezetek társadalmi felelősségvállalásának érvényre juttatása, valamint a lakosság összetételének, kulturális, nyelvi és vallási megváltoztatására irányuló törekvések megakadályozása érdekében a javaslat a migrációt támogató szervezetek illetékfizetési kötelezettségét írja elő”, és még több ilyen. A dokumentum fogalomhasználata homályos és a röhejesség auráját árasztja, „tömeges” és „illegális migrációt támogató szervezetekről” beszél, holott ilyen szervezet a valóságban nyilvánvalóan nincs – ezek lennének a törvény alanyai, nekik kellene (először) önként jelentkezniük, nyilvánosságra hozniuk azt a tényt, hogy támogatják az illegális migrációt, majd külföldi támogatásuk egynegyedének megfelelő összeget a költségvetésbe fizetniük. Bizonyára az „idegenrendészeti távoltartás” is őket sújtaná először, de nem kizárólag: a belügyminiszter bárkit eltilthat attól, hogy a schengeni határokat nyolc kilométernél jobban megközelítse, ha „a migrációs helyzettel összefüggő magatartása harmadik országbeli állampolgár Magyarországra történő jogszerűtlen belépését és tartózkodását segíti, vagy… (ehhez – a szerk.) pénzbeli vagy vagyoni jellegű támogatást nyújt”. (Mellesleg, szankciót a kitiltás megszegése esetére nem irányoz elő a tervezet.)

Ugyanakkor a normaszöveg a legkevésbé sem ártalmatlan, s aligha söpörhető le azzal, hogy valós jogkövetkezményeket nem keletkeztető, üres propaganda lenne. Utal arra, hogy az a szervezet is „illegális migrációt támogató” szervezet lehet, amelyik egyáltalán nem támogatja az illegális migrációt, viszont jogi képviseletet nyújt, vagy egy tál meleg levest ad azoknak a menedékkérőknek, akiknek menedékkérelme épp elbírálás alatt áll. A kétértelműség forrása az a kormányzati retorikai fordulat, amely kizárólag „illegális bevándorlást” vagy „illegális migrációt” ismer, holott van legális is, sőt, akár ugyanaz a személy is lehet illegális meg legális is, legalábbis elvben; az a menekült például, aki határsértés árán jutott be Magyarországra, ha menedékkérelmet ad be, már meg is szűnik „illegális migránsnak” lenni. A törvényjavaslat legfontosabb része – amely azt a szervezetet definiálja, amelyre a javaslat többi része vonatkozik – ha nem is nehézségek nélkül, de ráhúzható a menekülteknek ilyen-olyan segítséget nyújtó civilekre, és ha önként nem lennének hajlandók házhoz menni a pofonért, azaz bejelentkezni, rájuk megy majd az ügyészség.

Egyszóval: ha azt tudjuk is, hogy miért lett ez, és miért épp most, azt meg nem mondjuk e pillanatban, hogy mi lesz belőle. Kellett tovább tekerni a Soros-csavart, mert nincs más, de olyan messzire, mint Putyin, hogy se szó, se beszéd a Nyílt Társadalom Alapítvány ilyen-olyan leágazásait, humanitárius adományainak kezelőit betiltsa, a személyzetüket pedig – bosszúból és a miheztartás végett – kiűzze az országból, nem mert elmenni Orbán Viktor. Fizessenek, hisz’ van pénzük, nemde…? Azzal pedig, hogy a nagyobbrészt külföldi adományokból működő civilektől a kormány elvenné a közhasznúságot, azaz szolgáltatásaik adómentességét, szervezetek százait tenné tönkre, olyanokat is, amelyek még a menekültek segítésével sem vétkeztek.

Ha valóban írott jog lesz ebből a szörnyű, buta és összefüggéstelen, ám a xenofóbiát és a bezárkózást mintegy nemzeti jobblétünk filozófiai fundamentumává kaseroló szövegből, az alkalmazása sokféleképpen bukhat el – elvégre alapjogokat sértene, és ahhoz a diktatúra intézményei kellenének. Azok meg még nincsenek velünk. A nyelvezete viszont most, a szemünk előtt, a fülünk hallatára forrja ki magát.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.