Vannak benne kifejezetten értelmetlen mondatok is, még ha nem is magában a normaszövegben, hanem a körítés rizsában, mint például ez: „(a) migrációt támogató szervezetek társadalmi felelősségvállalásának érvényre juttatása, valamint a lakosság összetételének, kulturális, nyelvi és vallási megváltoztatására irányuló törekvések megakadályozása érdekében a javaslat a migrációt támogató szervezetek illetékfizetési kötelezettségét írja elő”, és még több ilyen. A dokumentum fogalomhasználata homályos és a röhejesség auráját árasztja, „tömeges” és „illegális migrációt támogató szervezetekről” beszél, holott ilyen szervezet a valóságban nyilvánvalóan nincs – ezek lennének a törvény alanyai, nekik kellene (először) önként jelentkezniük, nyilvánosságra hozniuk azt a tényt, hogy támogatják az illegális migrációt, majd külföldi támogatásuk egynegyedének megfelelő összeget a költségvetésbe fizetniük. Bizonyára az „idegenrendészeti távoltartás” is őket sújtaná először, de nem kizárólag: a belügyminiszter bárkit eltilthat attól, hogy a schengeni határokat nyolc kilométernél jobban megközelítse, ha „a migrációs helyzettel összefüggő magatartása harmadik országbeli állampolgár Magyarországra történő jogszerűtlen belépését és tartózkodását segíti, vagy… (ehhez – a szerk.) pénzbeli vagy vagyoni jellegű támogatást nyújt”. (Mellesleg, szankciót a kitiltás megszegése esetére nem irányoz elő a tervezet.)
Ugyanakkor a normaszöveg a legkevésbé sem ártalmatlan, s aligha söpörhető le azzal, hogy valós jogkövetkezményeket nem keletkeztető, üres propaganda lenne. Utal arra, hogy az a szervezet is „illegális migrációt támogató” szervezet lehet, amelyik egyáltalán nem támogatja az illegális migrációt, viszont jogi képviseletet nyújt, vagy egy tál meleg levest ad azoknak a menedékkérőknek, akiknek menedékkérelme épp elbírálás alatt áll. A kétértelműség forrása az a kormányzati retorikai fordulat, amely kizárólag „illegális bevándorlást” vagy „illegális migrációt” ismer, holott van legális is, sőt, akár ugyanaz a személy is lehet illegális meg legális is, legalábbis elvben; az a menekült például, aki határsértés árán jutott be Magyarországra, ha menedékkérelmet ad be, már meg is szűnik „illegális migránsnak” lenni. A törvényjavaslat legfontosabb része – amely azt a szervezetet definiálja, amelyre a javaslat többi része vonatkozik – ha nem is nehézségek nélkül, de ráhúzható a menekülteknek ilyen-olyan segítséget nyújtó civilekre, és ha önként nem lennének hajlandók házhoz menni a pofonért, azaz bejelentkezni, rájuk megy majd az ügyészség.
Egyszóval: ha azt tudjuk is, hogy miért lett ez, és miért épp most, azt meg nem mondjuk e pillanatban, hogy mi lesz belőle. Kellett tovább tekerni a Soros-csavart, mert nincs más, de olyan messzire, mint Putyin, hogy se szó, se beszéd a Nyílt Társadalom Alapítvány ilyen-olyan leágazásait, humanitárius adományainak kezelőit betiltsa, a személyzetüket pedig – bosszúból és a miheztartás végett – kiűzze az országból, nem mert elmenni Orbán Viktor. Fizessenek, hisz’ van pénzük, nemde…? Azzal pedig, hogy a nagyobbrészt külföldi adományokból működő civilektől a kormány elvenné a közhasznúságot, azaz szolgáltatásaik adómentességét, szervezetek százait tenné tönkre, olyanokat is, amelyek még a menekültek segítésével sem vétkeztek.
Ha valóban írott jog lesz ebből a szörnyű, buta és összefüggéstelen, ám a xenofóbiát és a bezárkózást mintegy nemzeti jobblétünk filozófiai fundamentumává kaseroló szövegből, az alkalmazása sokféleképpen bukhat el – elvégre alapjogokat sértene, és ahhoz a diktatúra intézményei kellenének. Azok meg még nincsenek velünk. A nyelvezete viszont most, a szemünk előtt, a fülünk hallatára forrja ki magát.
