Ezen passzusok között szerepel, hogy „Magyarország független, demokratikus jogállam”, hogy „Magyarország felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért”, hogy Magyarország „védi a házasság intézményét mint egy férfi és egy nő között létrejött életközösséget”, hogy Magyarország a béke és a biztonság barátja, valamint hogy „Magyarország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének kötelessége”. Az nem teljesen világos, hogy hogyan lehet ezeket az értékeket megsérteni, elég-e hozzá például a kormány vagy Orbán vonatkozó politikájának bírálata – ezt majd eldönti a kis Lánczi. (Elég lesz.) Az alaptörvény felsorolt passzusaiban testesülő „értékek” simfelését, valamint a közélet, „a választói akarat” befolyásolását amúgy külföldi forrásokból nem részesülő személyek vagy szervezetek továbbra is végezhetik – végül is hova lenne a demokratikus vita, ha már ezt sem lehetne.
Tisztázzunk valamit már az elején. A törvényjavaslat logikája szerint egyértelmű oksági kapcsolat van bármiféle külföldi forrás és a forrást kapó médium, civil szervezet, egyéb szervezet, személy által közölt tartalmak, illetve az általuk végzett tevékenységek között. (A törvényjavaslat külön perverziója, hogy a „szuverenitás” elleni támadásnak minősíti nemcsak a külföldről érkező alapítványi támogatásokat, és nemcsak külföldi magánszemélyek kisebb összegű adományait, hanem az így megvásárolt termék árát is: esetünkben például az előfizetői díjat.)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
