A szerk.

Séta a Holdon

A szerk.

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Orbán Viktor beragadt a köréje épített alternatív univerzumba, és ez mára a valóságérzékelés majdnem teljes hiányához vezetett. A szélsőségesen magyarellenes, az erdélyi magyarok ellen erőszakos akciókat is szervező román államfőjelölt nyílt színi támogatása, győztesnek hirdetése a második forduló előtt azon szilárd hitéből fakadt, hogy akik támogatják, akiket újra meg újra korrumpálni vél súlyos pénzekkel, azok vakon követik, bármit hajlandók neki elhinni és elnézni, és bármit megtenni érte. Orbánon ezúttal is eluralkodott a hübrisz: arra ugyan nem merte nyíltan felszólítani a romániai magyarokat, hogy szavazzanak Simionra, de abban azért bízott, hogy szavai hatására legalább távol maradnak az urnáktól. Nos, nem maradtak.

A legfeltűnőbb, hogy a miniszterelnök környezetében mindenki érzékelte Orbán méretes melléfogását: a fideszes média és a véleménymondóik tekintélyes hányada azóta is azon ügyködik, hogy valamiképp kimosdassa ebből Orbánt.

A Tisza agytrösztje villámgyorsan fölmérte, hogy a Fideszt a saját térfelén hozhatja lehetetlen helyzetbe. Az elmúlt évtizedekben Magyarországon jószerivel mindenki beletörődött abba, hogy a határon túli magyarok ügyében kizárólag a Fidesz és Orbán Viktor az illetékes; mellettük másnak nem maradt erre tere. Ám Magyar Péterék Tihany után néhány nap alatt megszervezték a gyalogos utat Nagyváradig (ahol a múlt vasárnap, az ottani magyarok szavazatainak is köszönhetően, az Európa-párti, nyugatos államfőjelölt lemosta „szuverenista” szélsőjobboldali ellenfelét), hogy ily módon jelezzék: ők nem árulták el az ottani magyar kisebbség érdekeit. Vagyis lényegében azt a módszert alkalmazzák, amivel a 2004. december 5-i állampolgársági népszavazás után a Fidesz is élt.

De Magyar vándorlása nem csak ennyi, nem csak a romániai magyaroknak tett gesztus.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.