A színház épülettömbjében első állomásunkra sétálunk, amely az Örkény titkársága melletti kis szoba. Itt némi tanakodás után elfoglaljuk a fellelhető legkülönfélébb ülőalkalmatosságokat (például bárszékeket vagy a kanapét). A segítők egyet kopognak a szemközti ajtón, ez a jel. Anyeginünk bejöhet. Ujvári Bors szabadosra vett előadásában hősünk laza és lázad, vízipipát szív – kéri is, hogy nyissuk ki az ablakot, legyünk szívesek. Szövegét szinte flegmán, már-már kérkedőn mondja, a lumpen lakótelepi vagányok öltözékét utánzó, úri fiús szerelésében félelmetesnek hat (gyűrűk garmadája, kilógó alsógatya, direkt kinyúltnak ható felső stb. – jelmez, látvány: Izsák Lili). Valamennyi szereplő vagányan sportos ruhát hord, olybá tűnik, mintha csak próbálnának, csak az usánka vagy szőrmekalap és a bundakabát jelzik a mű keletkezési idejét és helyét. A titkársági irodában azután, Für Anikó (Tatjána) elbeszélésében Anyegin már életunt földbirtokosként (ezt mutatja a felül letolt, derékban megkötött overallja is) jelenik meg Patkós Márton képében, de mindössze pár perces a közös jelenet, a továbbiakban Tánya egyedül marad. Patkós e kurta jelenésben az iroda berendezését is játékba hozza, ő szerepel ugyanis az ajtóval szemközt „gyárilag” kiragasztott József és testvérei plakátján, és most kvázi szembetalálkozik önmagával. Fürnek igazi jutalomjáték ez a jelenet: rajzol, énekel, táncol, kokettál, meg persze monologizál is – mindenben jeles. Az énekszámhoz csatlakozik Kókai Tünde is.
Következő megállónk a színház bejárata melletti jegyértékesítő szoba, ahol Für Anikó és Ficza István egy érzelmekkel teli szerelmi jelenetben idézik meg a művet. Ficza macsósra veszi a figurát, és hogy minél inkább hősszerelmesnek tűnjék, a galériáról lekiabálva (mintha erkélyjelenetben volna) kezdi szövegét. Utolsó helyszínünkre vonulva, ismét a stúdió aulájában találjuk magunkat, ahol immár valódi partiként tálalják a végjátékot: a darab szereplői – a három nő és a három férfi – párba rendeződve táncol a bóklászó nézők közt. (Így fordulhat elő, hogy Ficza egyszer csak odafordul a közönség tagjaként is kiragyogó Borbély Alexandrához, hogy még a szerepben maradva, valamit mondjon neki, mintegy bevonva őt néhány pillanatig az előadásba.) A színészek különböző kombinációkban találkoznak egymással, mely variációk mögött egy bonyolult struktúra sejthető (dramaturg: Kukk Zsófia), mert minden epizód „gazdája” átadja a stafétát a másiknak azzal, hogy a következő szobában közösen kezdik a jelenetet. De a tagok között más kapcsolódást is észreveszünk, ilyen például a fekete körömlakk, amely mind a nőkön, mind a férfiakon egyformán (félelmetesen) megcsillan. Szintén szokatlan elemként a súgó (Sütő Anikó), mintha egy lenne közülünk, elvegyül a sorainkban.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
