„Ezek az anyjukban sem bíznak” – mormogta felénk egy ukrán rendszámú autóval bejutásra váró bácsi Záhony után, miután látta amiatti megdöbbenésünket, hogy szigorították (januártól) az autós belépést Ukrajnába. Felesége azonnal csitítani kezdte: „Ne mondj már ilyet, ezt értik!” Akkor még nem sejtettük, hogy mennyire jól összefoglalja ez a jelenet mindazt, amit 2025-ben Ukrajna legnyugatibb régiójának településein tapasztalhatunk.
Ungvárra érkezve az első benyomásunk: a város él, fiatalok csatangolnak az Ung folyó partján, nemcsak a jól ismert kávézók pörögnek, hanem újak is nyíltak az elmúlt években, és sokak örömére beüzemelt a város első McDonald’s és KFC étterme is. A háború legkevésbé várt következményeként az olyan, még ukrajnai szinten is elhanyagolt települések, mint Ungvár, Munkács vagy Beregszász, hirtelen elkezdtek fejlődni, árubőség mindenhol.
Kárpátalján a háború egészen másképpen van jelen, mint Kijivben vagy pláne Harkivban. 2024 végén pár hétig errefelé is lőttek az oroszok, de más nem volt: kijárási tilalom nincs, a légvédelmi szirénák sem váltak a hétköznapok megszokott részévé. Mindez nagy élmény az ország keletibb részeiről idemenekülteknek. Hivatalos népszámlálási adatok nincsenek, de a háború alapvetően megváltoztatta a kárpátaljai társadalom összetételét: csak Ungvárra 50 ezer ember költözött be, ami egy hivatalosan 115 ezres városnál elég nagy szám, és persze a sokszorosa annak a nagyjából 8 ezer magyarnak, akik papíron még mindig a település lakói. Hasonlóak az arányok a 85 ezres, nagyjából 6700 magyar főt számláló Munkácson is. Az 1,2 millió lakosú Kárpátalján 120 ezer embert tartanak nyilván menekültként, de legalább ennyien nem menekültként regisztrálva kerültek ide. Durván 300 ezer ember érkezett 2022 februárja óta, elsősorban a nagyobb városokba, miközben a helyiek közül sokan elhagyták az országot: főleg a falvakban tömegesen állnak üresen a házak, amelyek kertjében jobb esetben gyomirtóval van féken tartva a növényzet, rosszabb esetben évek óta burjánzik a gaz.
Nem várt prosperálás
Ungváron és Munkácson alig hallani magyar szót. Több helyi kapcsolatunk azt mondja, a korábbi arányok változása miatt ezekben a városokban a helyi ukránt és ruszint az utóbbi időkben az itt jó régen nem hallott orosz szavak egészítik ki. Munkácson a magyar iskolában is szinte csak ukrán szót hallani: ez nem a sokat és okkal kritizált nyelvtörvény miatt van így, hanem mert szinte már csak ukrán anyanyelvű gyerekeket íratnak be. A nagyjából fele-fele arányban magyar és ukrán lakosságú Beregszász képe is megváltozott.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
