Könyv

Nem tud úgy tenni, mintha…

Kustos Júlia: Tehetetlen bálványok

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

A szerző leg­újabb kötetének egyik szerepverse, a Jusztícia levelei hasonló kérdéseket tesz fel: mi történik az emberrel, ha egyedül marad, hogyan lehet elviselni az életet, mit lehet azért tenni, hogy a leírt szavak ne mutassanak túl magukon? Nem véletlenül: a Tarnóczi Jakab rendezte előadás egyik szöveghelye – „Visszatérni a legnehezebb” – az ajánlás ehhez a kötethez.

Többen is beszélnek a könyvben. Jusztícia az, aki nem találja a helyét a saját életében. Szüntelenül azon fáradozik, hogy megértesse édesanyjával, hogy a saját „örömtelen magánya” más tőről fakad, mint a másik „örömteli magánya”. Egyedülléte, elszigeteltsége és bánata mintha kitöltené minden idejét, amelyet jobbára a bezártság szűkös tereiben (parkban, rendelőben, íróasztalnál) tölt. Ez a nagyon mai, már nem isteni allegóriaként „működő” Jusztícia nemcsak itt, hanem a többi versben is sebezhető, érzékeny, értő, okos és játékos nő. A valamivel több, mint harminc lírai alkotást tartalmazó kötet másik szereplője, Lilit szintén egy mitikus női alakból lett óvatos, sokat mérlegelő, bölcs ember, aki ugyanúgy a helyét keresi ebben a furcsa világban.

Kustos második kötetének első ciklusát (a Hullámtörő című, 2022-ben megjelent debütáló kötetében nem volt ilyesféle tagolás) a gyűjtemény vállaltan legfontosabb alkotása zárja le. Az Egy bálvány tehetetlensége (hasonló című verse, A bálványok tehetetlensége megjelent ugyan a Forrás egyik tavalyi számában, de a kötetben nem kapott helyet) nemcsak a kötet – kifordítottságában is – címadó verseként működik, hanem egyfajta rezüméje a női tapasztalattal, önvédelemmel, fájdalommal és megfeleléssel foglalkozó munkáknak. Ez a hosszú sorokból álló prózavers érett költői eszközökkel fogalmaz meg lényeges állításokat a múlt feldolgozásának látszólagos vagy tényleges lehetetlenségéről. Elbeszélője önreflexív és provokatív, gyakran etikai kérdéseket boncolgat, a szöveg mégis költői szöveg marad.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.