Könyv

Nem tud úgy tenni, mintha…

Kustos Júlia: Tehetetlen bálványok

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

A szerző leg­újabb kötetének egyik szerepverse, a Jusztícia levelei hasonló kérdéseket tesz fel: mi történik az emberrel, ha egyedül marad, hogyan lehet elviselni az életet, mit lehet azért tenni, hogy a leírt szavak ne mutassanak túl magukon? Nem véletlenül: a Tarnóczi Jakab rendezte előadás egyik szöveghelye – „Visszatérni a legnehezebb” – az ajánlás ehhez a kötethez.

Többen is beszélnek a könyvben. Jusztícia az, aki nem találja a helyét a saját életében. Szüntelenül azon fáradozik, hogy megértesse édesanyjával, hogy a saját „örömtelen magánya” más tőről fakad, mint a másik „örömteli magánya”. Egyedülléte, elszigeteltsége és bánata mintha kitöltené minden idejét, amelyet jobbára a bezártság szűkös tereiben (parkban, rendelőben, íróasztalnál) tölt. Ez a nagyon mai, már nem isteni allegóriaként „működő” Jusztícia nemcsak itt, hanem a többi versben is sebezhető, érzékeny, értő, okos és játékos nő. A valamivel több, mint harminc lírai alkotást tartalmazó kötet másik szereplője, Lilit szintén egy mitikus női alakból lett óvatos, sokat mérlegelő, bölcs ember, aki ugyanúgy a helyét keresi ebben a furcsa világban.

Kustos második kötetének első ciklusát (a Hullámtörő című, 2022-ben megjelent debütáló kötetében nem volt ilyesféle tagolás) a gyűjtemény vállaltan legfontosabb alkotása zárja le. Az Egy bálvány tehetetlensége (hasonló című verse, A bálványok tehetetlensége megjelent ugyan a Forrás egyik tavalyi számában, de a kötetben nem kapott helyet) nemcsak a kötet – kifordítottságában is – címadó verseként működik, hanem egyfajta rezüméje a női tapasztalattal, önvédelemmel, fájdalommal és megfeleléssel foglalkozó munkáknak. Ez a hosszú sorokból álló prózavers érett költői eszközökkel fogalmaz meg lényeges állításokat a múlt feldolgozásának látszólagos vagy tényleges lehetetlenségéről. Elbeszélője önreflexív és provokatív, gyakran etikai kérdéseket boncolgat, a szöveg mégis költői szöveg marad.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.