Könyv

Nem tud úgy tenni, mintha…

Kustos Júlia: Tehetetlen bálványok

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

A szerző leg­újabb kötetének egyik szerepverse, a Jusztícia levelei hasonló kérdéseket tesz fel: mi történik az emberrel, ha egyedül marad, hogyan lehet elviselni az életet, mit lehet azért tenni, hogy a leírt szavak ne mutassanak túl magukon? Nem véletlenül: a Tarnóczi Jakab rendezte előadás egyik szöveghelye – „Visszatérni a legnehezebb” – az ajánlás ehhez a kötethez.

Többen is beszélnek a könyvben. Jusztícia az, aki nem találja a helyét a saját életében. Szüntelenül azon fáradozik, hogy megértesse édesanyjával, hogy a saját „örömtelen magánya” más tőről fakad, mint a másik „örömteli magánya”. Egyedülléte, elszigeteltsége és bánata mintha kitöltené minden idejét, amelyet jobbára a bezártság szűkös tereiben (parkban, rendelőben, íróasztalnál) tölt. Ez a nagyon mai, már nem isteni allegóriaként „működő” Jusztícia nemcsak itt, hanem a többi versben is sebezhető, érzékeny, értő, okos és játékos nő. A valamivel több, mint harminc lírai alkotást tartalmazó kötet másik szereplője, Lilit szintén egy mitikus női alakból lett óvatos, sokat mérlegelő, bölcs ember, aki ugyanúgy a helyét keresi ebben a furcsa világban.

Kustos második kötetének első ciklusát (a Hullámtörő című, 2022-ben megjelent debütáló kötetében nem volt ilyesféle tagolás) a gyűjtemény vállaltan legfontosabb alkotása zárja le. Az Egy bálvány tehetetlensége (hasonló című verse, A bálványok tehetetlensége megjelent ugyan a Forrás egyik tavalyi számában, de a kötetben nem kapott helyet) nemcsak a kötet – kifordítottságában is – címadó verseként működik, hanem egyfajta rezüméje a női tapasztalattal, önvédelemmel, fájdalommal és megfeleléssel foglalkozó munkáknak. Ez a hosszú sorokból álló prózavers érett költői eszközökkel fogalmaz meg lényeges állításokat a múlt feldolgozásának látszólagos vagy tényleges lehetetlenségéről. Elbeszélője önreflexív és provokatív, gyakran etikai kérdéseket boncolgat, a szöveg mégis költői szöveg marad.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Pride 2025 – avagy a félelem vége

  • Janisch Attila

A tegnapi menet jóval több volt, mint a valaha szervezett legnagyobb Pride: figyelmeztetés is volt arra, hogy Orbán aljas, társadalmat nyomorító rendszere eljutott a tűréshatárig, ahonnan már nincs tovább.

Kommunikációs munkatársat keres a MÚOSZ

  • narancs.hu

Olyan média-Jolly Jokert, aki innovatív, korszerű, szakmailag és technikailag felkészült, dinamikus, gyors, ismeri az új online trendeket, remek kommunikációs készséggel rendelkezik, lojális és együttműködő, és szereti a kihívásokat.