Kiállítás

„Boldog békeévek”

Az élet művészete. Szecessziós plakátművészet és tárgykultúra Magyarországon (1895–1914)

Kritika

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Mind­ennek „élharcosa” a feltörekvő polgárság volt, amely nyitott volt az „új időkre”, a természetből merített organikus formák stilizált, dekoratív világára. A szecessziót szokatlan megoldásai miatt extravagánsnak, bizarrnak bélyegezték, felszínes divatnak csúfolták, sőt már-már egyfajta szitokszóvá, a feslettség szinonimájává vált. Ez az ellenérzés érthető; a szecesszió nem csupán egy adott művészeti ág stílusa volt, hanem Gesamtkunstwerk (összművészet), a vizuális kultúra egészének átformálására törekvő irányzat. A mindennapi élet is rohamosan változott, új és új találmányok (kerékpár, automobil, mozgókép) épültek be a hétköznapokba, gomba módra növekedett a szakmai egyesületek, napi- és hetilapok száma, egyre több kávéház nyílt, megszaporodtak az orfeumok, kabarék. És megszületett a szabadidő fogalma: 1891-ben lett a vasárnap munkaszüneti nap. Ezt az új életérzést sugározta a szecessziós plakát.

Maga a kiállítás (kurátor: Katona Anikó) a plakát „fejlődésétől” indul, kezdve Jules Chéret elegáns, élénk és darázsderekú nőivel, Alfons Mucha éteri, szűzies nőalakjaival (aki átütő sikerét Sarah Bernhardt színésznőről készült plakátjainak köszönhette), Gustav Klimten és Henri de Toulouse-Lautrec plakátjain át szép válogatást láthatunk egészen a magyar vonatkozású művekig. Ezt követi egy idővonal, amelyen végigkövethető, hogy a különféle nemzeti szecessziók (Jugendstil, Art Nouveau vagy az angol Arts and Crafts mozgalomból kinőtt, a kézműves technikát favorizáló gödöllői iskola) miként „rakódtak” egymásra. Itt találhatunk némi kitérőt a szecessziós építészetre, az indiai és perzsa díszítőművészetből inspirálódott Lechner Ödönre (Iparművészeti Múzeum, 1896), illetve a kalotaszegi népi architektúrát és az erdélyi népművészetet felhasználó Kós Károlyra is. Megjegyzendő, hogy Kós és a gödöllőiek a konzervatív oldal kritikáira is választ adtak; a nemzetietlennek tartott vagy másolással vádolt szecessziót ugyanis hazafias tartalmakkal töltötték meg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.