Kiállítás

„Boldog békeévek”

Az élet művészete. Szecessziós plakátművészet és tárgykultúra Magyarországon (1895–1914)

Kritika

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Mind­ennek „élharcosa” a feltörekvő polgárság volt, amely nyitott volt az „új időkre”, a természetből merített organikus formák stilizált, dekoratív világára. A szecessziót szokatlan megoldásai miatt extravagánsnak, bizarrnak bélyegezték, felszínes divatnak csúfolták, sőt már-már egyfajta szitokszóvá, a feslettség szinonimájává vált. Ez az ellenérzés érthető; a szecesszió nem csupán egy adott művészeti ág stílusa volt, hanem Gesamtkunstwerk (összművészet), a vizuális kultúra egészének átformálására törekvő irányzat. A mindennapi élet is rohamosan változott, új és új találmányok (kerékpár, automobil, mozgókép) épültek be a hétköznapokba, gomba módra növekedett a szakmai egyesületek, napi- és hetilapok száma, egyre több kávéház nyílt, megszaporodtak az orfeumok, kabarék. És megszületett a szabadidő fogalma: 1891-ben lett a vasárnap munkaszüneti nap. Ezt az új életérzést sugározta a szecessziós plakát.

Maga a kiállítás (kurátor: Katona Anikó) a plakát „fejlődésétől” indul, kezdve Jules Chéret elegáns, élénk és darázsderekú nőivel, Alfons Mucha éteri, szűzies nőalakjaival (aki átütő sikerét Sarah Bernhardt színésznőről készült plakátjainak köszönhette), Gustav Klimten és Henri de Toulouse-Lautrec plakátjain át szép válogatást láthatunk egészen a magyar vonatkozású művekig. Ezt követi egy idővonal, amelyen végigkövethető, hogy a különféle nemzeti szecessziók (Jugendstil, Art Nouveau vagy az angol Arts and Crafts mozgalomból kinőtt, a kézműves technikát favorizáló gödöllői iskola) miként „rakódtak” egymásra. Itt találhatunk némi kitérőt a szecessziós építészetre, az indiai és perzsa díszítőművészetből inspirálódott Lechner Ödönre (Iparművészeti Múzeum, 1896), illetve a kalotaszegi népi architektúrát és az erdélyi népművészetet felhasználó Kós Károlyra is. Megjegyzendő, hogy Kós és a gödöllőiek a konzervatív oldal kritikáira is választ adtak; a nemzetietlennek tartott vagy másolással vádolt szecessziót ugyanis hazafias tartalmakkal töltötték meg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.