Rövid ideig hülyén néznek a hősök, aztán egyikük a homlokára csap: van a siket nagynénikémnek egy bérelt raktárhelyisége, évek óta nem használja semmire, csak boldogult lánykorának naftalinszagú kacatjai porosodnak ott, pimf ügy megszerezni a kulcsát! Kulcs lábujjhegyen meg’, irány a raktárkomplexum; egyenredőnyök mögött megbújó kutricák végtelenül hosszú sora, jönnek, elrejtik, a kulcs eltemetve vidéken, s máris folytatódhat a móka. A raktárház legközelebb akkor játszik, amikor a rosszfiúk a hőst vérző fülinél fogva cipelik a már ismert redőnyök közt, hogy a megfelelő szám alatt halálra váltan matasson a lakattal, keresse a hirtelen el is felejtett számkombinációt, eltemetett kulcsot, hogy aztán kapjon egy taschl pofont, s valaki szétlője a lakatot egy shotgunnal.
A kincs, a hulla, a fogoly eltűnt, mehetünk tovább, a raktárbelső végleg lejátszott.
Nem így a 234-es egységben! Andy Tennant filmjének ugyanis az a találmánya, hogy a raktárépületet teszi meg főszereplőnek. Na jó, az egyiknek, a másik Don Johnson, kinek régóta közismert alakja a film hovatartozását kijelöli egyben, hisz’ a nyolcvanas–kilencvenes évek tévésztárja (akinek Miami Vice-beli Ferrari Testarossájára még ma is annyi derék, saját lábán álló vállalkozónak vásik a fogazata) jó két évtizede, mint saját maga kőszobra B filmekben, olcsóbb komédiákban és lelkes indie darabokban kamatoztatja kétes mítoszát és nem lebecsülendő képességeit (jelenléte kétségtelen erejét). Komoly dolog ez: a nálunk Rideg valóság címen futó Cold in July (2014) például egy gyöngyszem, de a tavalyi Rebel Ridge is figyelemre méltó, szép munka.
S idekívánkozik még egy hollywoodi alapvetés is: amióta Martin Scorsese nekifogott, hogy Francis Ford Coppola olasz-amerikai bűnözőit olümposzi magaslatukról lerángassa a földre, azóta az olyan gengsztercsapat, amelyben az egyik csávó nem fehér atlétatrikóval hordja a kigombolt bowlingingét, nos, nyilván vesztésre van ítélve. Szerencsére itt szó sincs e nélkülözhetetlen outfit hiányáról, így minden adott egy tökéletesen érdektelen, ám meglehetősen szórakoztató másfél óra eltöltéséhez.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
