Film

A kórista előlép

Andy Tennant: 234-es egység

  • - turcsányi -
  • 2025. május 21.

Kritika

Mi történik egy amerikai filmben, ha hirtelen el kell rejteni valamit vagy valakit?

Rövid ideig hülyén néznek a hősök, aztán egyikük a homlokára csap: van a siket nagynénikémnek egy bérelt raktárhelyisége, évek óta nem használja semmire, csak boldogult lánykorának naftalinszagú kacatjai porosodnak ott, pimf ügy megszerezni a kulcsát! Kulcs lábujjhegyen meg’, irány a raktárkomplexum; egyenredőnyök mögött megbújó kutricák végtelenül hosszú sora, jönnek, elrejtik, a kulcs eltemetve vidéken, s máris folytatódhat a móka. A raktárház legközelebb akkor játszik, amikor a rosszfiúk a hőst vérző fülinél fogva cipelik a már ismert redőnyök közt, hogy a megfelelő szám alatt halálra váltan matasson a lakattal, keresse a hirtelen el is felejtett számkombinációt, eltemetett kulcsot, hogy aztán kapjon egy taschl pofont, s valaki szétlője a lakatot egy shotgunnal.

A kincs, a hulla, a fogoly eltűnt, mehetünk tovább, a raktárbelső végleg lejátszott.

Nem így a 234-es egységben! Andy Tennant filmjének ugyanis az a találmánya, hogy a raktárépületet teszi meg főszereplőnek. Na jó, az egyiknek, a másik Don Johnson, kinek régóta közismert alakja a film hovatartozását kijelöli egyben, hisz’ a nyolcvanas–kilencvenes évek tévésztárja (akinek Miami Vice-beli Ferrari Testarossájára még ma is annyi derék, saját lábán álló vállalkozónak vásik a fogazata) jó két évtizede, mint saját maga kőszobra B filmekben, olcsóbb komédiákban és lelkes indie darabokban kamatoztatja kétes mítoszát és nem lebecsülendő képességeit (jelenléte kétségtelen erejét). Komoly dolog ez: a nálunk Rideg valóság címen futó Cold in July (2014) például egy gyöngyszem, de a tavalyi Rebel Ridge is figyelemre méltó, szép munka.

S idekívánkozik még egy hollywoodi alapvetés is: amióta Martin Scorsese nekifogott, hogy Francis Ford Coppola olasz-amerikai bűnözőit olümposzi magaslatukról lerángassa a földre, azóta az olyan gengsztercsapat, amelyben az egyik csávó nem fehér atlétatrikóval hordja a kigombolt bowlingingét, nos, nyilván vesztésre van ítélve. Szerencsére itt szó sincs e nélkülözhetetlen outfit hiányáról, így minden adott egy tökéletesen érdektelen, ám meglehetősen szórakoztató másfél óra eltöltéséhez.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.