A szerk.

Ki a melegre!

A szerk.

Magyarország még függetlennek nevezhető sajtójának online orgánumai rendszeresen próbálnak pártunk és kormányunk különféle rendezvényei, díszszemléi alkalmából interjúkat kicsikarni vezetői, középvezetői, kisfőnöki szintű fideszes politikusoktól arra hivatkozva, hogy a rendesen beadott interjúkérelmeikre sosem érkezik válasz, s hátha így elkaphatják egy értelmes, emberi szóra az épp’ az úr színe elé járulókat.

Az eredmény általában elszomorító, a nyilvánosság legtöbbször kénytelen beérni pár odavakkantott szóval, egy menekülő alany hátával, és a sarkában lihegő, elfúló hangon kérdező újságíróval – aki sosem indulhat egyenlő helyzetből. Gyorsan tegyük hozzá, hogy az ország irányítóival készült, úgymond klasszikus interjúk sem különbek, csak másmilyenek kicsit. Lerázós helyett mellébeszélősek: nem a kérdésre válaszolsz, csak mondod a magadét, s a végén az áll ott (az írott sajtóban), amit te akarsz közölni a nagyérdeművel. Vagy (a független televízió, a rádió esetében, ha vannak még ilyenek) leugatósak, kérdezzenek bármit, az a fontos, hogy te legyél a hangosabb, az agresszívebb, te triumfálj. Ennek így már hosszú ideje nincs semmi értelme, viszont alternatívája sincs – akinek a nyilvánosság, az őszinteség, az igazság az ellenfele, azzal nem tudsz szót érteni, de még beszélni sem.

Vasárnap Magyarország vezetése megpróbálta ezt a praxist a tömegpolitika szintjére emelni, a napi köztéri és háztartási ügymenet részévé tenni, legalábbis elindítani egy olyan folyamatot, amelynek nemhogy a végén, de az első technikai fogásainak elsajátítása után a hétköznapi élet legfőbb kommunikációs eszköze a leugatás lesz.

A dolog kicsit nagyobb csinnadrattával – sportcsarnok, a popzenei másodvonal milliós fénytechnikája, vezéri fellépés, világsikerből csórelt elnevezés, Harcosok Klubja, hah –, de úgy ment, ahogy a rendes március 15-e szokott, tényleg csak a főnök jelenléte különböztette meg egy hangos-ülős Békemenettől. Kiálltak vidékre az adekvát buszok, s felhozták, akit még lehet, majd színpadra léptek a párt zsoldosai, ha tetszik, hivatásos, fizetett trolljai (a NER harmadvonalának közismert figurái, a kisebb-nagyobb Menczer Tamások), s a főnök előzenekaraként, jobbára hangoskodással arra igyekeztek rábírni a tisztelt felbuszoztatottakat, hogy eztán szűkebb-tágabb környezetükben tegyenek úgy, ahogy eddig tőlük (a mondott liliputi cirkusztól) látták. Aztán jött a vezértábornok, s ő is elmondta ugyanezt. Harcra hívott, harcba vezényelt. Kedves buszozók, fel a TikTokra, az Instára, a Twitterre és a Tinderre, és legyen harc, tessék leugatni mindenkit! Minden faluban legyen egy ATM, s tizenöt önkéntes Menczer Tamás!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.

Kovács Gergő: „Igyekszünk, hogy a jelöltállítással kevésbé kavarjunk be, de ettől mi még elindulunk”

A Kutyapárt társelnöke egy éve vezeti a főváros egyik elit budai kerületét, közben rendszeresen részt vesz a Fővárosi Közgyűlés néha szürreális keretek közt zajló munkájában. Erről, no meg a Kutyapárt önálló indulásáról, a fővárosi költségvetés nehéz megszületéséről, és persze a Pride tapasztalatairól is beszélgettünk.