Az eredmény általában elszomorító, a nyilvánosság legtöbbször kénytelen beérni pár odavakkantott szóval, egy menekülő alany hátával, és a sarkában lihegő, elfúló hangon kérdező újságíróval – aki sosem indulhat egyenlő helyzetből. Gyorsan tegyük hozzá, hogy az ország irányítóival készült, úgymond klasszikus interjúk sem különbek, csak másmilyenek kicsit. Lerázós helyett mellébeszélősek: nem a kérdésre válaszolsz, csak mondod a magadét, s a végén az áll ott (az írott sajtóban), amit te akarsz közölni a nagyérdeművel. Vagy (a független televízió, a rádió esetében, ha vannak még ilyenek) leugatósak, kérdezzenek bármit, az a fontos, hogy te legyél a hangosabb, az agresszívebb, te triumfálj. Ennek így már hosszú ideje nincs semmi értelme, viszont alternatívája sincs – akinek a nyilvánosság, az őszinteség, az igazság az ellenfele, azzal nem tudsz szót érteni, de még beszélni sem.
Vasárnap Magyarország vezetése megpróbálta ezt a praxist a tömegpolitika szintjére emelni, a napi köztéri és háztartási ügymenet részévé tenni, legalábbis elindítani egy olyan folyamatot, amelynek nemhogy a végén, de az első technikai fogásainak elsajátítása után a hétköznapi élet legfőbb kommunikációs eszköze a leugatás lesz.
A dolog kicsit nagyobb csinnadrattával – sportcsarnok, a popzenei másodvonal milliós fénytechnikája, vezéri fellépés, világsikerből csórelt elnevezés, Harcosok Klubja, hah –, de úgy ment, ahogy a rendes március 15-e szokott, tényleg csak a főnök jelenléte különböztette meg egy hangos-ülős Békemenettől. Kiálltak vidékre az adekvát buszok, s felhozták, akit még lehet, majd színpadra léptek a párt zsoldosai, ha tetszik, hivatásos, fizetett trolljai (a NER harmadvonalának közismert figurái, a kisebb-nagyobb Menczer Tamások), s a főnök előzenekaraként, jobbára hangoskodással arra igyekeztek rábírni a tisztelt felbuszoztatottakat, hogy eztán szűkebb-tágabb környezetükben tegyenek úgy, ahogy eddig tőlük (a mondott liliputi cirkusztól) látták. Aztán jött a vezértábornok, s ő is elmondta ugyanezt. Harcra hívott, harcba vezényelt. Kedves buszozók, fel a TikTokra, az Instára, a Twitterre és a Tinderre, és legyen harc, tessék leugatni mindenkit! Minden faluban legyen egy ATM, s tizenöt önkéntes Menczer Tamás!
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
