A szerk.

Ki a melegre!

A szerk.

Magyarország még függetlennek nevezhető sajtójának online orgánumai rendszeresen próbálnak pártunk és kormányunk különféle rendezvényei, díszszemléi alkalmából interjúkat kicsikarni vezetői, középvezetői, kisfőnöki szintű fideszes politikusoktól arra hivatkozva, hogy a rendesen beadott interjúkérelmeikre sosem érkezik válasz, s hátha így elkaphatják egy értelmes, emberi szóra az épp’ az úr színe elé járulókat.

Az eredmény általában elszomorító, a nyilvánosság legtöbbször kénytelen beérni pár odavakkantott szóval, egy menekülő alany hátával, és a sarkában lihegő, elfúló hangon kérdező újságíróval – aki sosem indulhat egyenlő helyzetből. Gyorsan tegyük hozzá, hogy az ország irányítóival készült, úgymond klasszikus interjúk sem különbek, csak másmilyenek kicsit. Lerázós helyett mellébeszélősek: nem a kérdésre válaszolsz, csak mondod a magadét, s a végén az áll ott (az írott sajtóban), amit te akarsz közölni a nagyérdeművel. Vagy (a független televízió, a rádió esetében, ha vannak még ilyenek) leugatósak, kérdezzenek bármit, az a fontos, hogy te legyél a hangosabb, az agresszívebb, te triumfálj. Ennek így már hosszú ideje nincs semmi értelme, viszont alternatívája sincs – akinek a nyilvánosság, az őszinteség, az igazság az ellenfele, azzal nem tudsz szót érteni, de még beszélni sem.

Vasárnap Magyarország vezetése megpróbálta ezt a praxist a tömegpolitika szintjére emelni, a napi köztéri és háztartási ügymenet részévé tenni, legalábbis elindítani egy olyan folyamatot, amelynek nemhogy a végén, de az első technikai fogásainak elsajátítása után a hétköznapi élet legfőbb kommunikációs eszköze a leugatás lesz.

A dolog kicsit nagyobb csinnadrattával – sportcsarnok, a popzenei másodvonal milliós fénytechnikája, vezéri fellépés, világsikerből csórelt elnevezés, Harcosok Klubja, hah –, de úgy ment, ahogy a rendes március 15-e szokott, tényleg csak a főnök jelenléte különböztette meg egy hangos-ülős Békemenettől. Kiálltak vidékre az adekvát buszok, s felhozták, akit még lehet, majd színpadra léptek a párt zsoldosai, ha tetszik, hivatásos, fizetett trolljai (a NER harmadvonalának közismert figurái, a kisebb-nagyobb Menczer Tamások), s a főnök előzenekaraként, jobbára hangoskodással arra igyekeztek rábírni a tisztelt felbuszoztatottakat, hogy eztán szűkebb-tágabb környezetükben tegyenek úgy, ahogy eddig tőlük (a mondott liliputi cirkusztól) látták. Aztán jött a vezértábornok, s ő is elmondta ugyanezt. Harcra hívott, harcba vezényelt. Kedves buszozók, fel a TikTokra, az Instára, a Twitterre és a Tinderre, és legyen harc, tessék leugatni mindenkit! Minden faluban legyen egy ATM, s tizenöt önkéntes Menczer Tamás!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.