A szerk.

Ordasok közt

A szerk.

Lapunk nyomdába küldése után, de megjelenése előtt, szerda délután izgalmasnak ígérkező sajtótájékoztatót tart (önöknek: tartott) David Pressman, az Egyesült Államok budapesti nagykövete. Közléseinek tartalmáról, e sorok írásakor kedd délután lévén, értelemszerűen sejtésünk sincs – lehet, nem is lesz semmiféle nagy bejelentés, végül is láttunk már olyat, konkrétan nyolc és fél évvel ezelőtt, hogy az amerikai kormányzat megijedt saját magától.

Az akkori ügyvivő, André Goodfriend 2014 októberében azzal állt elő, hogy hat magyart kitiltottak az Egyesült Államok területéről, de nem mondta meg, hogy kiket és miért. Ezek után vad és meddő találgatások kezdődtek az érintettek személyéről és az operáció céljáról; mint utóbb kiderült, teljesen feleslegesen. Egyedül a NAV akkori elnöke, Vida Ildikó kezdett el sikoltozni, hogy jaj, engem kitiltottak, mért tiltottak ki, ártatlan vagyok; végül pedig az egész ügy – az amerikai kormány jól érzékelhető megelégedésére – humor nélküli bohózatba fulladt, étolajgyártó cégek piaci perpatvarába és egy pimf, kétmilliárdos vesztegetési kísérlet bíróság előtt soha be nem bizonyított gyanújába. Ha bárkinek is voltak illúziói arról, hogy a lendületesen kiépülő Orbán-rezsimet Washington legalább megpróbálja megfegyelmezni, hamar csalódnia kellett. Az akkorra külpolitikai értelemben már teljesen magába zárkózó Obama-kormányzat a legkevesebbnél is kevesebbet óhajtott törődni a magyar viszonyokkal – ha a sorsára hagyták Szíriát, és a Krím elcsatolása sem különösebben izgatta fel Washingtont, és ha Budapest az Európai Unió vezető nagyhatalmával, Angela Merkel Németországával a legharmonikusabb nyalomaszádban terpeszkedett a nyugati világ díványán, akkor ugyan miért izgatták volna magukat Simicska – vagy ki tudja, ki – néhány csínytevése miatt?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.