A szerk.

Ordasok közt

A szerk.

Lapunk nyomdába küldése után, de megjelenése előtt, szerda délután izgalmasnak ígérkező sajtótájékoztatót tart (önöknek: tartott) David Pressman, az Egyesült Államok budapesti nagykövete. Közléseinek tartalmáról, e sorok írásakor kedd délután lévén, értelemszerűen sejtésünk sincs – lehet, nem is lesz semmiféle nagy bejelentés, végül is láttunk már olyat, konkrétan nyolc és fél évvel ezelőtt, hogy az amerikai kormányzat megijedt saját magától.

Az akkori ügyvivő, André Goodfriend 2014 októberében azzal állt elő, hogy hat magyart kitiltottak az Egyesült Államok területéről, de nem mondta meg, hogy kiket és miért. Ezek után vad és meddő találgatások kezdődtek az érintettek személyéről és az operáció céljáról; mint utóbb kiderült, teljesen feleslegesen. Egyedül a NAV akkori elnöke, Vida Ildikó kezdett el sikoltozni, hogy jaj, engem kitiltottak, mért tiltottak ki, ártatlan vagyok; végül pedig az egész ügy – az amerikai kormány jól érzékelhető megelégedésére – humor nélküli bohózatba fulladt, étolajgyártó cégek piaci perpatvarába és egy pimf, kétmilliárdos vesztegetési kísérlet bíróság előtt soha be nem bizonyított gyanújába. Ha bárkinek is voltak illúziói arról, hogy a lendületesen kiépülő Orbán-rezsimet Washington legalább megpróbálja megfegyelmezni, hamar csalódnia kellett. Az akkorra külpolitikai értelemben már teljesen magába zárkózó Obama-kormányzat a legkevesebbnél is kevesebbet óhajtott törődni a magyar viszonyokkal – ha a sorsára hagyták Szíriát, és a Krím elcsatolása sem különösebben izgatta fel Washingtont, és ha Budapest az Európai Unió vezető nagyhatalmával, Angela Merkel Németországával a legharmonikusabb nyalomaszádban terpeszkedett a nyugati világ díványán, akkor ugyan miért izgatták volna magukat Simicska – vagy ki tudja, ki – néhány csínytevése miatt?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.