Ám a videók tanúsága szerint nem csak a haza üdve van jó kezekben őnála, de az a ménkű nagy sódar is, melyet oly elszántan cipelt a rotyogó üst felé, hogy az ember legszívesebb azonmód ugrott volna segíteni neki. De ő vitte, egyedül, rendületlenül, pedig ott voltak a kisunokái is, odaadhatta volna nekik, hogy cipeljétek ti, mint a makói gyerekek a keresztet, de ő nem, ő vitte hősleg, magáévá téve ezáltal Krisztus urunk szenvedését, amelyet nyilván csak a makói dedek éreznek át a maga teljességében.
Ugyanakkor eszünk ágában sincs szerény húsvéti énekünket elvinni a demagógia irányába, például olyan álkérdések firtatásával, hogy valóban illő dolog-e ország-világ előtt hencegni a két-három kolbászfesztiválra elegendő hentesáruval felszerelt országvezetői spájz mutogatásával, amikor a mellette lévő hír az, hogy sajna leállt a hajléktalanok étkeztetése, mert a gonosz Brüsszel nem küldi a pénzt. Nem, ilyesmiről szó sincs, magunk is helyesnek tartjuk, hogy Orbán Viktornak akkora a sonkája, hogy egy jelentős része még ki is lóg a kondérjából.
Minket igazán csak egy torz akkord zavar ebben az isteni szimfóniában. Az tudniillik, hogy a hivatalos filmsorozaton kívül húsvét alkalmából megjelent egy másik film is Magyarország miniszterelnökéről. S azon aztán elsőre látszik, hogy nem a miniszterelnök „vérprofi” sajtószekciója készítette: mondjuk ki, kalózfelvétel az! Egy paparazzo műve, mert ebben a mai világban már ez a szégyen is megeshet. Belekamerázni csak úgy a VIP-páholyba, hát micsoda dolog ez! Ahol már szotyolázni sem lehet nyugodtan, mert valakik azt üvöltik, hogy „legendát nem lehet venni”. Ráadásul a Guantanamera nótájára. Mintha a jó miniszterelnök úr bármikor is vett volna valamit… Venni? Ő?
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
