A szerk.

Mindenkinek a maga keresztje

A szerk.

Csodálatos videósorozattal kedveskedett híveinek húsvét alkalmából Orbán Viktor. Mindenki megnyugodhat, miniszterelnök úr jól eszik, minden rendben van, mert kell is a kondíció, hogy a kezében tudja tartani szegény kis Magyarország dolgait.

Ám a videók tanúsága szerint nem csak a haza üdve van jó kezekben őnála, de az a ménkű nagy sódar is, melyet oly elszántan cipelt a rotyogó üst felé, hogy az ember legszívesebb azonmód ugrott volna segíteni neki. De ő vitte, egyedül, rendületlenül, pedig ott voltak a kisunokái is, odaadhatta volna nekik, hogy cipeljétek ti, mint a makói gyerekek a keresztet, de ő nem, ő vitte hősleg, magáévá téve ezáltal Krisztus urunk szenvedését, amelyet nyilván csak a makói dedek éreznek át a maga teljességében.

Ugyanakkor eszünk ágában sincs szerény húsvéti énekünket elvinni a demagógia irányába, például olyan álkérdések firtatásával, hogy valóban illő dolog-e ország-világ előtt hencegni a két-három kolbászfesztiválra elegendő hentesáruval felszerelt országvezetői spájz mutogatásával, amikor a mellette lévő hír az, hogy sajna leállt a hajléktalanok étkeztetése, mert a gonosz Brüsszel nem küldi a pénzt. Nem, ilyesmiről szó sincs, magunk is helyesnek tartjuk, hogy Orbán Viktornak akkora a sonkája, hogy egy jelentős része még ki is lóg a kondérjából.

Minket igazán csak egy torz akkord zavar ebben az isteni szimfóniában. Az tudniillik, hogy a hivatalos filmsorozaton kívül húsvét alkalmából megjelent egy másik film is Magyarország miniszterelnökéről. S azon aztán elsőre látszik, hogy nem a miniszterelnök „vérprofi” sajtószekciója készítette: mondjuk ki, kalózfelvétel az! Egy paparazzo műve, mert ebben a mai világban már ez a szégyen is megeshet. Belekamerázni csak úgy a VIP-páholyba, hát micsoda dolog ez! Ahol már szotyolázni sem lehet nyugodtan, mert valakik azt üvöltik, hogy „legendát nem lehet venni”. Ráadásul a Guantanamera nótájára. Mintha a jó miniszterelnök úr bármikor is vett volna valamit… Venni? Ő?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.