A szerk.

Kegyelmezz, kegyelmezz – Ronggyá verte Ózdon a Jobbik a Fideszt

A szerk.

Mi már nem nagyon hiszünk a kisebbik rossz meséjében, pláne, ha azt a Fidesz és a Jobbik viszonylatában tálalják – maradnánk inkább a kutya és az eb analógiájánál. A megismételt ózdi csörte is ezt támasztja alá, s külön aktuálissá teszi három héttel ezelőtti szerkesztőségi jegyzetünket.

Lehet, hogy nem olyan feltűnő az Amerika ellen vívott szabadságharc zajában, de ennyien még a büdös életben nem támadtak neki választási eredménynek, mint most, az önkormányzati választások után. Mindenkinek minden baja van; mindenkinek az, hogy ő miért nem nyert. Ilyesmi persze előfordulhat a világban, nem is kell hozzá sok, rosszabb esetben is csak annyi, hogy az ember ne tudjon veszíteni, jobb esetben meg akár az is, hogy a reklamáló játékosnak igaza van, s jó okkal veszi igénybe a rendelkezésére álló – számos – jogorvoslati lehetőségek legtesthezállóbbikát. Ugyanakkor e mostani zsongásból jócskán kihallik a hungarikum: nálunk a győztes óbégat a leghangosabban, hogy csaltak ellene. De miért?

false

 

Fotó: Vajda János / MTI

Csekély nagyvonalúsággal félszázra tehető a vitatott bürgermajsztori eredmények száma, s nagyon is a teljesség igényével fogalmazunk akkor, ha ezek közül Salgótarjánt, Kazincbarcikát, Pásztót, Dombóvárt vagy éppenséggel Zuglót, esetleg a XV. kerületet emeljük ki, mert a mondott helyeken a baloldali győzelem visszacsinálásáért megy a bruszt. Számszakilag jóval kisebb léptékben ugyan, de vannak megtámadott jobbos állások is, például Ózdon a Fidesz szeretne új meccset a választás után győztesnek kihozott jobbikos polgármesterjelölt ellen, Esztergomban meg fordítva, ott a Jobbik sérelmezi, hogy a Fidesz igazított egyet a pálya amúgy is adott lejtésén.

Hogy valaki csalt vagy nem csalt, az nyilvánvalóan perdöntő kérdés, de ha megnézzük, hogy milyen okokra hivatkozva remélnek az országos győztes helyi vesztesei új nekifutást, nos, elég világos képet kapunk a politizálás Fideszben használatos lelki és gondolati tartalmairól. Az a baj például a XV. kerületi győző (Hajdu László, DK) dolgában, hogy a plakátjaira nemcsak a jelölő szervezet, de a támogatói logóját is kitette. De hallunk még lefizetett szavazókról, csoportos szavazótaxiztatásról, csupa olyasmiről, amiről általában. Félreértés ne essék, nem a kreativitást hiányoljuk a beadványokból; egy-egy épp elbukó fideszes káder nyilván az életéért küzd, amikor ebbe az utolsó szalmaszálba kapaszkodik, hisz ha most bukott, Orbán alatt aligha ismételhet. S ez a lényeg.

A Fidesz ugyanis ma már nem egy politikai párt, hanem egy hatalomszerzésre jól-rosszul kiképzett alakulat, ahol a közlegény nem elsősorban azért tör a maga becélzott kis hatalmára, mert attól jobb lesz a sora, még kevésbé azért, mert e megszerzett hatalom okos gyakorlásával jobbá teheti szűkebb-tágabb környezete sorát, hanem csak és kizárólag azért, hogy ily módon, a maga saját kis hatalmával járuljon hozzá a vezér, Orbán Viktor hatalmának a fenntartásához. Tehát szó sincs itt afféle „rossz vesztesekről”, sokkal inkább hátrahagyott bakák kétségbeesett utolsó erőfeszítéseiről, hogy valahogy – dacára, hogy kidőlt alóluk a ló, hogy átlőve az oldaluk – mégis felzárkózzanak a rendületlenül menetelő fősereghez. Különben nekik annyi.

Vergődésüket csak nehezíti, hogy alkalmasint rosszul lettek kiképezve, hiszen a Fidesz pontosan azzal töltötte törvényhozói idejét, hogy olyan kondíciókat állítson elő, amelyben akár egy narancssárga színű aktatáska képes lehet polgármesteri címet nyerni. E logika szerint pedig akinek így sem megy, minimum elveszett ember. Csoda, hogy újraszámlálást, új választást, az ellenfél azonnali diszkvalifikálását kérik? Dehogy csoda! De nem is kérés, csupán afféle halk könyörgés a nagyúrhoz: kegyelem…

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”