A szerk.

Navracsics mint politikai üzenet

A szerk.

Navracsics Tibort, Magyarország jelöltjét az EU-biztosi posztok valamelyikére előbb, még a szereposztáskor alighanem az egyik legsúlytalanabb tárcával kínálta meg az Európai Bizottság elnöke, bizonyos Jean-Claude Juncker, aztán – szóbeli és írásbeli vizsgája eredményeként – még erre a gyengének mondott kulturális, oktatásügyi, ifjúságpolitikai és az uniós polgárság ügyeiért felelős biztosi szerepre is alkalmatlannak találta őt az Európa Parlament illetékes szakbizottsága. Azt mondták neki: személyében ugyan alkalmas EU-biztosnak, de nem azon a területen, ahová jelölték, hanem valamilyen másikon (pártjának hetilapja már uborkagörbítési felelőst vizionál neki, de ez maradjon a belügyük).

Hogy ezzel az eltanácsolással Navracsics – már a meghallgatásai előtt elindult – megaláztatássorozata véget ér-e vagy sem, még nem tudjuk. Hazaküldik? Megkurtítják alig is valamicske hatáskörét, ilyenek történhetnek, még szenved egy kicsit.

Hogy a Fidesz uniós hangadói (Szájer József, Deutsch Tamás) meg a kormányszóvivő (Kurucz Éva) mindezt óriási sikerként igyekeznek lefesteni, az nyilvánvalóan két lehetőséget vet fel, s az egyik jobb, mint a másik. Eszerint pedig vagy ennyire megátalkodott szélhámosok a felsoroltak és tökéletesen hülyének néznek mindenkit, vagy tényleg elveszítették minden kapcsolatukat a valósággal, s a szervilizmus visszafordíthatatlanul elvakította őket. Ám ha e szélsőséges reakcióktól eltekintünk, találunk közös nevezőt a baleset honi percepciójában: Navracsics vesszőfutásának kezdetétől gyakorlatilag egybehangzóan állítja a magyarországi ellenzék és a kormányoldal valamelyes odafigyelésre hajlandó része, hogy ami ezzel a szerencsétlennel történt, az az Európai Unió politikai üzenete az Orbán-kormánynak. Navracsicsot azért berváztatják most, amit Orbán Viktor az elmúlt években művelt. Jobboldaliul: az Orbán-kormány szabadságharcáért, azért, mert merészelt több tiszteletet követelni a magyar embereknek Brüsszeltől, alkalmasint azért tehát, mert nekiment a civil szervezeteknek, nekiment a demokratikus kereteknek, satöbbi, satöbbi, sorolhatnánk a karácsonyi dupla szám utolsó lapjáig.

Oké, politikai üzenet Orbán Viktornak, Orbán Viktor kormányának. De mit kezdjen vele az a nem is jelentéktelen számú magyar, aki speciel nem tagja sem Orbán Viktor kormányának, sem nem valamilyen szintű hűbérese nevezettnek.

Nos, egyet, csakis egyet tehet. Semmiképpen sem áltatja magát azzal, hogy az Európai Unió e „politikai üzenete” valóban Orbán Viktornak szólna. Ha neki is szól, eddig meghallotta az ilyeneket? Ami Navracsics Tiborral történt, az ugyanis nekünk szól: ja, legyen politikai üzenet. Nekünk, azon magyaroknak, akik nem vagyunk Orbán Viktor kormányának tagjai, s nem akarjuk magunkat a vazallusának sem tartani.

Tökéletesen érdektelen, hogy kinek címezték: aki nem ért belőle, magára vessen. Ez van benne: lehet, hogy emberileg, személyetekben alkalmasak vagytok európainak, demokratának lenni, de mi – európaiak, demokraták – momentán nem kérünk belőletek, mert hogy is volt az, amikor… és innen velünk is lejátszódhat ugyanaz, ami ezzel a szerencsétlen alakkal, számon kérhetők vagyunk ugyanazon disznóságokért, amiért ő.

Momentán tehát nem kérünk belőletek, még ha a lehetőségeitek legvégső határáig is mentek a beismerésben (miként meggyőződésünk szerint tette ezt Navracsics az írásbeli kérdésekre adott válaszai némely sorával). Nem kérünk belőletek, nem bíznánk rátok legszívesebben semmit, vagy kevesebbet a mindenképpen szükségesnél is. Ugyanakkor személyetekben alkalmasak vagytok, ide tartoztok, de az isten szerelmére, hogyan kell ennél is érthetőbben elmondanunk nektek, hogy tegyetek is végre valamit. Alkalom mindig adódik: a következőig már csak kettőt-hármat kell aludni.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.