A szerk.

Navracsics mint politikai üzenet

A szerk.

Navracsics Tibort, Magyarország jelöltjét az EU-biztosi posztok valamelyikére előbb, még a szereposztáskor alighanem az egyik legsúlytalanabb tárcával kínálta meg az Európai Bizottság elnöke, bizonyos Jean-Claude Juncker, aztán – szóbeli és írásbeli vizsgája eredményeként – még erre a gyengének mondott kulturális, oktatásügyi, ifjúságpolitikai és az uniós polgárság ügyeiért felelős biztosi szerepre is alkalmatlannak találta őt az Európa Parlament illetékes szakbizottsága. Azt mondták neki: személyében ugyan alkalmas EU-biztosnak, de nem azon a területen, ahová jelölték, hanem valamilyen másikon (pártjának hetilapja már uborkagörbítési felelőst vizionál neki, de ez maradjon a belügyük).

Hogy ezzel az eltanácsolással Navracsics – már a meghallgatásai előtt elindult – megaláztatássorozata véget ér-e vagy sem, még nem tudjuk. Hazaküldik? Megkurtítják alig is valamicske hatáskörét, ilyenek történhetnek, még szenved egy kicsit.

Hogy a Fidesz uniós hangadói (Szájer József, Deutsch Tamás) meg a kormányszóvivő (Kurucz Éva) mindezt óriási sikerként igyekeznek lefesteni, az nyilvánvalóan két lehetőséget vet fel, s az egyik jobb, mint a másik. Eszerint pedig vagy ennyire megátalkodott szélhámosok a felsoroltak és tökéletesen hülyének néznek mindenkit, vagy tényleg elveszítették minden kapcsolatukat a valósággal, s a szervilizmus visszafordíthatatlanul elvakította őket. Ám ha e szélsőséges reakcióktól eltekintünk, találunk közös nevezőt a baleset honi percepciójában: Navracsics vesszőfutásának kezdetétől gyakorlatilag egybehangzóan állítja a magyarországi ellenzék és a kormányoldal valamelyes odafigyelésre hajlandó része, hogy ami ezzel a szerencsétlennel történt, az az Európai Unió politikai üzenete az Orbán-kormánynak. Navracsicsot azért berváztatják most, amit Orbán Viktor az elmúlt években művelt. Jobboldaliul: az Orbán-kormány szabadságharcáért, azért, mert merészelt több tiszteletet követelni a magyar embereknek Brüsszeltől, alkalmasint azért tehát, mert nekiment a civil szervezeteknek, nekiment a demokratikus kereteknek, satöbbi, satöbbi, sorolhatnánk a karácsonyi dupla szám utolsó lapjáig.

Oké, politikai üzenet Orbán Viktornak, Orbán Viktor kormányának. De mit kezdjen vele az a nem is jelentéktelen számú magyar, aki speciel nem tagja sem Orbán Viktor kormányának, sem nem valamilyen szintű hűbérese nevezettnek.

Nos, egyet, csakis egyet tehet. Semmiképpen sem áltatja magát azzal, hogy az Európai Unió e „politikai üzenete” valóban Orbán Viktornak szólna. Ha neki is szól, eddig meghallotta az ilyeneket? Ami Navracsics Tiborral történt, az ugyanis nekünk szól: ja, legyen politikai üzenet. Nekünk, azon magyaroknak, akik nem vagyunk Orbán Viktor kormányának tagjai, s nem akarjuk magunkat a vazallusának sem tartani.

Tökéletesen érdektelen, hogy kinek címezték: aki nem ért belőle, magára vessen. Ez van benne: lehet, hogy emberileg, személyetekben alkalmasak vagytok európainak, demokratának lenni, de mi – európaiak, demokraták – momentán nem kérünk belőletek, mert hogy is volt az, amikor… és innen velünk is lejátszódhat ugyanaz, ami ezzel a szerencsétlen alakkal, számon kérhetők vagyunk ugyanazon disznóságokért, amiért ő.

Momentán tehát nem kérünk belőletek, még ha a lehetőségeitek legvégső határáig is mentek a beismerésben (miként meggyőződésünk szerint tette ezt Navracsics az írásbeli kérdésekre adott válaszai némely sorával). Nem kérünk belőletek, nem bíznánk rátok legszívesebben semmit, vagy kevesebbet a mindenképpen szükségesnél is. Ugyanakkor személyetekben alkalmasak vagytok, ide tartoztok, de az isten szerelmére, hogyan kell ennél is érthetőbben elmondanunk nektek, hogy tegyetek is végre valamit. Alkalom mindig adódik: a következőig már csak kettőt-hármat kell aludni.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.