A szerk.

Navracsics mint politikai üzenet

A szerk.

Navracsics Tibort, Magyarország jelöltjét az EU-biztosi posztok valamelyikére előbb, még a szereposztáskor alighanem az egyik legsúlytalanabb tárcával kínálta meg az Európai Bizottság elnöke, bizonyos Jean-Claude Juncker, aztán – szóbeli és írásbeli vizsgája eredményeként – még erre a gyengének mondott kulturális, oktatásügyi, ifjúságpolitikai és az uniós polgárság ügyeiért felelős biztosi szerepre is alkalmatlannak találta őt az Európa Parlament illetékes szakbizottsága. Azt mondták neki: személyében ugyan alkalmas EU-biztosnak, de nem azon a területen, ahová jelölték, hanem valamilyen másikon (pártjának hetilapja már uborkagörbítési felelőst vizionál neki, de ez maradjon a belügyük).

Hogy ezzel az eltanácsolással Navracsics – már a meghallgatásai előtt elindult – megaláztatássorozata véget ér-e vagy sem, még nem tudjuk. Hazaküldik? Megkurtítják alig is valamicske hatáskörét, ilyenek történhetnek, még szenved egy kicsit.

Hogy a Fidesz uniós hangadói (Szájer József, Deutsch Tamás) meg a kormányszóvivő (Kurucz Éva) mindezt óriási sikerként igyekeznek lefesteni, az nyilvánvalóan két lehetőséget vet fel, s az egyik jobb, mint a másik. Eszerint pedig vagy ennyire megátalkodott szélhámosok a felsoroltak és tökéletesen hülyének néznek mindenkit, vagy tényleg elveszítették minden kapcsolatukat a valósággal, s a szervilizmus visszafordíthatatlanul elvakította őket. Ám ha e szélsőséges reakcióktól eltekintünk, találunk közös nevezőt a baleset honi percepciójában: Navracsics vesszőfutásának kezdetétől gyakorlatilag egybehangzóan állítja a magyarországi ellenzék és a kormányoldal valamelyes odafigyelésre hajlandó része, hogy ami ezzel a szerencsétlennel történt, az az Európai Unió politikai üzenete az Orbán-kormánynak. Navracsicsot azért berváztatják most, amit Orbán Viktor az elmúlt években művelt. Jobboldaliul: az Orbán-kormány szabadságharcáért, azért, mert merészelt több tiszteletet követelni a magyar embereknek Brüsszeltől, alkalmasint azért tehát, mert nekiment a civil szervezeteknek, nekiment a demokratikus kereteknek, satöbbi, satöbbi, sorolhatnánk a karácsonyi dupla szám utolsó lapjáig.

Oké, politikai üzenet Orbán Viktornak, Orbán Viktor kormányának. De mit kezdjen vele az a nem is jelentéktelen számú magyar, aki speciel nem tagja sem Orbán Viktor kormányának, sem nem valamilyen szintű hűbérese nevezettnek.

Nos, egyet, csakis egyet tehet. Semmiképpen sem áltatja magát azzal, hogy az Európai Unió e „politikai üzenete” valóban Orbán Viktornak szólna. Ha neki is szól, eddig meghallotta az ilyeneket? Ami Navracsics Tiborral történt, az ugyanis nekünk szól: ja, legyen politikai üzenet. Nekünk, azon magyaroknak, akik nem vagyunk Orbán Viktor kormányának tagjai, s nem akarjuk magunkat a vazallusának sem tartani.

Tökéletesen érdektelen, hogy kinek címezték: aki nem ért belőle, magára vessen. Ez van benne: lehet, hogy emberileg, személyetekben alkalmasak vagytok európainak, demokratának lenni, de mi – európaiak, demokraták – momentán nem kérünk belőletek, mert hogy is volt az, amikor… és innen velünk is lejátszódhat ugyanaz, ami ezzel a szerencsétlen alakkal, számon kérhetők vagyunk ugyanazon disznóságokért, amiért ő.

Momentán tehát nem kérünk belőletek, még ha a lehetőségeitek legvégső határáig is mentek a beismerésben (miként meggyőződésünk szerint tette ezt Navracsics az írásbeli kérdésekre adott válaszai némely sorával). Nem kérünk belőletek, nem bíznánk rátok legszívesebben semmit, vagy kevesebbet a mindenképpen szükségesnél is. Ugyanakkor személyetekben alkalmasak vagytok, ide tartoztok, de az isten szerelmére, hogyan kell ennél is érthetőbben elmondanunk nektek, hogy tegyetek is végre valamit. Alkalom mindig adódik: a következőig már csak kettőt-hármat kell aludni.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.