Hogy ezzel az eltanácsolással Navracsics – már a meghallgatásai előtt elindult – megaláztatássorozata véget ér-e vagy sem, még nem tudjuk. Hazaküldik? Megkurtítják alig is valamicske hatáskörét, ilyenek történhetnek, még szenved egy kicsit.
Hogy a Fidesz uniós hangadói (Szájer József, Deutsch Tamás) meg a kormányszóvivő (Kurucz Éva) mindezt óriási sikerként igyekeznek lefesteni, az nyilvánvalóan két lehetőséget vet fel, s az egyik jobb, mint a másik. Eszerint pedig vagy ennyire megátalkodott szélhámosok a felsoroltak és tökéletesen hülyének néznek mindenkit, vagy tényleg elveszítették minden kapcsolatukat a valósággal, s a szervilizmus visszafordíthatatlanul elvakította őket. Ám ha e szélsőséges reakcióktól eltekintünk, találunk közös nevezőt a baleset honi percepciójában: Navracsics vesszőfutásának kezdetétől gyakorlatilag egybehangzóan állítja a magyarországi ellenzék és a kormányoldal valamelyes odafigyelésre hajlandó része, hogy ami ezzel a szerencsétlennel történt, az az Európai Unió politikai üzenete az Orbán-kormánynak. Navracsicsot azért berváztatják most, amit Orbán Viktor az elmúlt években művelt. Jobboldaliul: az Orbán-kormány szabadságharcáért, azért, mert merészelt több tiszteletet követelni a magyar embereknek Brüsszeltől, alkalmasint azért tehát, mert nekiment a civil szervezeteknek, nekiment a demokratikus kereteknek, satöbbi, satöbbi, sorolhatnánk a karácsonyi dupla szám utolsó lapjáig.
Oké, politikai üzenet Orbán Viktornak, Orbán Viktor kormányának. De mit kezdjen vele az a nem is jelentéktelen számú magyar, aki speciel nem tagja sem Orbán Viktor kormányának, sem nem valamilyen szintű hűbérese nevezettnek.
Nos, egyet, csakis egyet tehet. Semmiképpen sem áltatja magát azzal, hogy az Európai Unió e „politikai üzenete” valóban Orbán Viktornak szólna. Ha neki is szól, eddig meghallotta az ilyeneket? Ami Navracsics Tiborral történt, az ugyanis nekünk szól: ja, legyen politikai üzenet. Nekünk, azon magyaroknak, akik nem vagyunk Orbán Viktor kormányának tagjai, s nem akarjuk magunkat a vazallusának sem tartani.
Tökéletesen érdektelen, hogy kinek címezték: aki nem ért belőle, magára vessen. Ez van benne: lehet, hogy emberileg, személyetekben alkalmasak vagytok európainak, demokratának lenni, de mi – európaiak, demokraták – momentán nem kérünk belőletek, mert hogy is volt az, amikor… és innen velünk is lejátszódhat ugyanaz, ami ezzel a szerencsétlen alakkal, számon kérhetők vagyunk ugyanazon disznóságokért, amiért ő.
Momentán tehát nem kérünk belőletek, még ha a lehetőségeitek legvégső határáig is mentek a beismerésben (miként meggyőződésünk szerint tette ezt Navracsics az írásbeli kérdésekre adott válaszai némely sorával). Nem kérünk belőletek, nem bíznánk rátok legszívesebben semmit, vagy kevesebbet a mindenképpen szükségesnél is. Ugyanakkor személyetekben alkalmasak vagytok, ide tartoztok, de az isten szerelmére, hogyan kell ennél is érthetőbben elmondanunk nektek, hogy tegyetek is végre valamit. Alkalom mindig adódik: a következőig már csak kettőt-hármat kell aludni.
