A szerk.

Pályán kívül

A szerk.

A magyar állami televízió a múlt héten szolid purparléba keveredett a Demokratikus Koalícióval arról, hogy Gyurcsány Ferenc bemenjen-e valamelyik műsorba nyilatkozni, vagy ne menjen, s ha már ott van, miről beszéljen, a bajai videóról vagy pártja programjáról, satöbbi, satöbbi.

Szó szót követett, de az is látszott, hogy az álláspontok közeledése fizikai képtelenség, hisz mondjon bármit is, mindenki az, aki, és kész. Talán a köztévé is ráérzett a huzakodás meddő voltára, ezért szombaton - mintegy a vita lezárásául - közleményt adott ki. Ezt:

"A köztévé nem enged elveiből.

A magyar közszolgálati média az Európai Unió normái és a magyar médiatörvény betartásával működik, szerkeszti műsorait, végzi azt a tevékenységet, amit neki a törvények feladatul szabnak.

E folyamatba politikai pártok bele nem szólhatnak, elvárásokat meg nem fogalmazhatnak, ezzel is biztosítva a közmédia pártatlanságát, a kiegyensúlyozott tájékoztatás alapvető feltételeit, az alkotók függetlenségét.

Ezen elvekből a közmédia szerkesztői, alkotói és vezetői eddig nem engedtek, és nem fognak engedni a jövőben sem.

Hírműsorainkban továbbra is fenntartjuk a jogot közszereplők, politikusok megkeresésére, álláspontjuk megjelenítésére, úgy, amint azt Európa és a világ valamennyi demokratikus államának független közszolgálati médiája is teszi."

Szünet. Megvárjuk, míg kedves olvasóink hozzátartozói behozzák a repülősót, addig mi is felmossuk magunkat a konyhapadlóról, s csak akkor folytatjuk, ha mindenki magához tért. Ilyen nincs! Milyen szöveg ez már?

Hogy aszondja már az elején, hogy "az Európai Unió normái", a végén meg "a világ valamennyi demokratikus államának médiája". De nem erről van szó, nem a tételesen számba vehető hazugságokról. Még csak nem is arról, hogy a közlemény alapállása mennyire átlátszóan és ostobán hamis, amikor az állítja, hogy "hírműsorainkban továbbra is fenntartjuk a jogot közszereplők, politikusok megkeresésére", mintha a Demokratikus Koalíció azt kérte volna számon rajtuk, hogy be merték hívni Gyurcsányt, és nem azt, hogy olyasmiről akartak vele beszélni, amihez - a DK szerint - semmi köze.

Kényszeredetten mondjuk fel a leckét, de ezúton is szükséges tudatosítani, hogy a magyar közszolgálati televízió az a hely, ahol "kiblőrözték Lomnicit", s ahol "magyar származású" íróként tartják számon a Nobel-díjas Kertész Imrét. Vígh András megvan? Hosszú ideig röhögött a csávón az egész ország, amikor úgy tudósította a mélyen közszolgálati híradót, hogy jó messzire az eseménytől letáborozott, operatőre pedig lézengő nyugdíjasokat művészkedett mögé, állítván ezzel, hogy a kutya sincs a Fidesz-alkotmány elleni tüntetésen. Vagy említsük Obersovszky Péter interjúját a diplomamunkáját tolvajlás útján szerző Schmitt Pállal? Ami ráadásul akkor készült, amikor már rábizonyosodott a gyalázat az uzurpátorra, s eltakarítása is napirenden volt - de ők csak tolták, tolták bele szemérmetlenül a nép arcába a mocskukat. Sorolhatnánk reggelig, de ennyi most legyen elég "a kiegyensúlyozott tájékoztatás alapvető feltételeiről" meg az "alkotók függetlenségéről". Mondtuk, nem ez az igazán érdekes.

A magyar állami televízióról mindenki pontosan tudja, kiféle, miféle. Mégis működik, bejárnak a dolgozók reggel, elvégzik, amit kell, hazamennek, jól keresnek, fúrják egymást stb. Utóbbi három és fél éves működése alatt egy percig nem hagyott kétséget a legnaivabb nézőjében sem preferenciái, uram bocsá' pártállása felől. Mert nemcsak akkor látszik ez, amikor direktben nyomják a propagandát (pártpropagandát), benne van ez egy-egy riporteri kérdésben, ahogy például Obersovszky Schmittet faggatta, s abban, ahogy a bemondónők rebegtetik a pillájukat, ha megszólal előttük egy helyettes államtitkár. Mindegy, a köztévé már csak ilyen. Ezt tudják jól azok is, akik csinálják.

De az, hogy most közleménybe foglalják mindennek az ellenkezőjét, nos, az nem rossz vicc, még csak nem is megátalkodottság, vagy valami különös romlottság. Az a status quo. Nekünk minden szavunk hazug. Értitek? Amit ebben a közleményben állítunk, csupa szép és nemes dolog, függetlenség, szabadság, azok ennyit jelentenek. Semmit. Kitöröljük a seggünket a papírossal, amire fölírtuk őket. Értitek már? Értitek már végre, hogy miért kellett Vígh Andrásnak máshol állnia, mint ahol a tüntetés volt, amiről épp beszámolt? Azért, mert az nem számít. Az igazság nem játszik. A tévé a valóságot mutatja, a valóságról szól ez a közleménye is, melyben az áll: Orbán Viktor Magyarországán az igazság nem játszik.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.