A szerk.

Pályán kívül

A szerk.

A magyar állami televízió a múlt héten szolid purparléba keveredett a Demokratikus Koalícióval arról, hogy Gyurcsány Ferenc bemenjen-e valamelyik műsorba nyilatkozni, vagy ne menjen, s ha már ott van, miről beszéljen, a bajai videóról vagy pártja programjáról, satöbbi, satöbbi.

Szó szót követett, de az is látszott, hogy az álláspontok közeledése fizikai képtelenség, hisz mondjon bármit is, mindenki az, aki, és kész. Talán a köztévé is ráérzett a huzakodás meddő voltára, ezért szombaton - mintegy a vita lezárásául - közleményt adott ki. Ezt:

"A köztévé nem enged elveiből.

A magyar közszolgálati média az Európai Unió normái és a magyar médiatörvény betartásával működik, szerkeszti műsorait, végzi azt a tevékenységet, amit neki a törvények feladatul szabnak.

E folyamatba politikai pártok bele nem szólhatnak, elvárásokat meg nem fogalmazhatnak, ezzel is biztosítva a közmédia pártatlanságát, a kiegyensúlyozott tájékoztatás alapvető feltételeit, az alkotók függetlenségét.

Ezen elvekből a közmédia szerkesztői, alkotói és vezetői eddig nem engedtek, és nem fognak engedni a jövőben sem.

Hírműsorainkban továbbra is fenntartjuk a jogot közszereplők, politikusok megkeresésére, álláspontjuk megjelenítésére, úgy, amint azt Európa és a világ valamennyi demokratikus államának független közszolgálati médiája is teszi."

Szünet. Megvárjuk, míg kedves olvasóink hozzátartozói behozzák a repülősót, addig mi is felmossuk magunkat a konyhapadlóról, s csak akkor folytatjuk, ha mindenki magához tért. Ilyen nincs! Milyen szöveg ez már?

Hogy aszondja már az elején, hogy "az Európai Unió normái", a végén meg "a világ valamennyi demokratikus államának médiája". De nem erről van szó, nem a tételesen számba vehető hazugságokról. Még csak nem is arról, hogy a közlemény alapállása mennyire átlátszóan és ostobán hamis, amikor az állítja, hogy "hírműsorainkban továbbra is fenntartjuk a jogot közszereplők, politikusok megkeresésére", mintha a Demokratikus Koalíció azt kérte volna számon rajtuk, hogy be merték hívni Gyurcsányt, és nem azt, hogy olyasmiről akartak vele beszélni, amihez - a DK szerint - semmi köze.

Kényszeredetten mondjuk fel a leckét, de ezúton is szükséges tudatosítani, hogy a magyar közszolgálati televízió az a hely, ahol "kiblőrözték Lomnicit", s ahol "magyar származású" íróként tartják számon a Nobel-díjas Kertész Imrét. Vígh András megvan? Hosszú ideig röhögött a csávón az egész ország, amikor úgy tudósította a mélyen közszolgálati híradót, hogy jó messzire az eseménytől letáborozott, operatőre pedig lézengő nyugdíjasokat művészkedett mögé, állítván ezzel, hogy a kutya sincs a Fidesz-alkotmány elleni tüntetésen. Vagy említsük Obersovszky Péter interjúját a diplomamunkáját tolvajlás útján szerző Schmitt Pállal? Ami ráadásul akkor készült, amikor már rábizonyosodott a gyalázat az uzurpátorra, s eltakarítása is napirenden volt - de ők csak tolták, tolták bele szemérmetlenül a nép arcába a mocskukat. Sorolhatnánk reggelig, de ennyi most legyen elég "a kiegyensúlyozott tájékoztatás alapvető feltételeiről" meg az "alkotók függetlenségéről". Mondtuk, nem ez az igazán érdekes.

A magyar állami televízióról mindenki pontosan tudja, kiféle, miféle. Mégis működik, bejárnak a dolgozók reggel, elvégzik, amit kell, hazamennek, jól keresnek, fúrják egymást stb. Utóbbi három és fél éves működése alatt egy percig nem hagyott kétséget a legnaivabb nézőjében sem preferenciái, uram bocsá' pártállása felől. Mert nemcsak akkor látszik ez, amikor direktben nyomják a propagandát (pártpropagandát), benne van ez egy-egy riporteri kérdésben, ahogy például Obersovszky Schmittet faggatta, s abban, ahogy a bemondónők rebegtetik a pillájukat, ha megszólal előttük egy helyettes államtitkár. Mindegy, a köztévé már csak ilyen. Ezt tudják jól azok is, akik csinálják.

De az, hogy most közleménybe foglalják mindennek az ellenkezőjét, nos, az nem rossz vicc, még csak nem is megátalkodottság, vagy valami különös romlottság. Az a status quo. Nekünk minden szavunk hazug. Értitek? Amit ebben a közleményben állítunk, csupa szép és nemes dolog, függetlenség, szabadság, azok ennyit jelentenek. Semmit. Kitöröljük a seggünket a papírossal, amire fölírtuk őket. Értitek már? Értitek már végre, hogy miért kellett Vígh Andrásnak máshol állnia, mint ahol a tüntetés volt, amiről épp beszámolt? Azért, mert az nem számít. Az igazság nem játszik. A tévé a valóságot mutatja, a valóságról szól ez a közleménye is, melyben az áll: Orbán Viktor Magyarországán az igazság nem játszik.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.