A szerk.

Pályán kívül

A szerk.

A magyar állami televízió a múlt héten szolid purparléba keveredett a Demokratikus Koalícióval arról, hogy Gyurcsány Ferenc bemenjen-e valamelyik műsorba nyilatkozni, vagy ne menjen, s ha már ott van, miről beszéljen, a bajai videóról vagy pártja programjáról, satöbbi, satöbbi.

Szó szót követett, de az is látszott, hogy az álláspontok közeledése fizikai képtelenség, hisz mondjon bármit is, mindenki az, aki, és kész. Talán a köztévé is ráérzett a huzakodás meddő voltára, ezért szombaton - mintegy a vita lezárásául - közleményt adott ki. Ezt:

"A köztévé nem enged elveiből.

A magyar közszolgálati média az Európai Unió normái és a magyar médiatörvény betartásával működik, szerkeszti műsorait, végzi azt a tevékenységet, amit neki a törvények feladatul szabnak.

E folyamatba politikai pártok bele nem szólhatnak, elvárásokat meg nem fogalmazhatnak, ezzel is biztosítva a közmédia pártatlanságát, a kiegyensúlyozott tájékoztatás alapvető feltételeit, az alkotók függetlenségét.

Ezen elvekből a közmédia szerkesztői, alkotói és vezetői eddig nem engedtek, és nem fognak engedni a jövőben sem.

Hírműsorainkban továbbra is fenntartjuk a jogot közszereplők, politikusok megkeresésére, álláspontjuk megjelenítésére, úgy, amint azt Európa és a világ valamennyi demokratikus államának független közszolgálati médiája is teszi."

Szünet. Megvárjuk, míg kedves olvasóink hozzátartozói behozzák a repülősót, addig mi is felmossuk magunkat a konyhapadlóról, s csak akkor folytatjuk, ha mindenki magához tért. Ilyen nincs! Milyen szöveg ez már?

Hogy aszondja már az elején, hogy "az Európai Unió normái", a végén meg "a világ valamennyi demokratikus államának médiája". De nem erről van szó, nem a tételesen számba vehető hazugságokról. Még csak nem is arról, hogy a közlemény alapállása mennyire átlátszóan és ostobán hamis, amikor az állítja, hogy "hírműsorainkban továbbra is fenntartjuk a jogot közszereplők, politikusok megkeresésére", mintha a Demokratikus Koalíció azt kérte volna számon rajtuk, hogy be merték hívni Gyurcsányt, és nem azt, hogy olyasmiről akartak vele beszélni, amihez - a DK szerint - semmi köze.

Kényszeredetten mondjuk fel a leckét, de ezúton is szükséges tudatosítani, hogy a magyar közszolgálati televízió az a hely, ahol "kiblőrözték Lomnicit", s ahol "magyar származású" íróként tartják számon a Nobel-díjas Kertész Imrét. Vígh András megvan? Hosszú ideig röhögött a csávón az egész ország, amikor úgy tudósította a mélyen közszolgálati híradót, hogy jó messzire az eseménytől letáborozott, operatőre pedig lézengő nyugdíjasokat művészkedett mögé, állítván ezzel, hogy a kutya sincs a Fidesz-alkotmány elleni tüntetésen. Vagy említsük Obersovszky Péter interjúját a diplomamunkáját tolvajlás útján szerző Schmitt Pállal? Ami ráadásul akkor készült, amikor már rábizonyosodott a gyalázat az uzurpátorra, s eltakarítása is napirenden volt - de ők csak tolták, tolták bele szemérmetlenül a nép arcába a mocskukat. Sorolhatnánk reggelig, de ennyi most legyen elég "a kiegyensúlyozott tájékoztatás alapvető feltételeiről" meg az "alkotók függetlenségéről". Mondtuk, nem ez az igazán érdekes.

A magyar állami televízióról mindenki pontosan tudja, kiféle, miféle. Mégis működik, bejárnak a dolgozók reggel, elvégzik, amit kell, hazamennek, jól keresnek, fúrják egymást stb. Utóbbi három és fél éves működése alatt egy percig nem hagyott kétséget a legnaivabb nézőjében sem preferenciái, uram bocsá' pártállása felől. Mert nemcsak akkor látszik ez, amikor direktben nyomják a propagandát (pártpropagandát), benne van ez egy-egy riporteri kérdésben, ahogy például Obersovszky Schmittet faggatta, s abban, ahogy a bemondónők rebegtetik a pillájukat, ha megszólal előttük egy helyettes államtitkár. Mindegy, a köztévé már csak ilyen. Ezt tudják jól azok is, akik csinálják.

De az, hogy most közleménybe foglalják mindennek az ellenkezőjét, nos, az nem rossz vicc, még csak nem is megátalkodottság, vagy valami különös romlottság. Az a status quo. Nekünk minden szavunk hazug. Értitek? Amit ebben a közleményben állítunk, csupa szép és nemes dolog, függetlenség, szabadság, azok ennyit jelentenek. Semmit. Kitöröljük a seggünket a papírossal, amire fölírtuk őket. Értitek már? Értitek már végre, hogy miért kellett Vígh Andrásnak máshol állnia, mint ahol a tüntetés volt, amiről épp beszámolt? Azért, mert az nem számít. Az igazság nem játszik. A tévé a valóságot mutatja, a valóságról szól ez a közleménye is, melyben az áll: Orbán Viktor Magyarországán az igazság nem játszik.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.