Egy lövöldözéssel végződő túszejtés után a bűnügyi helyszínelést végző rendőr százados a bank biztonsági kameráinak orra előtt megfúj 460 ezer forintot. Persze léteznek magyarázatok: a kiképzésen, amikor a bankrabláskor szükséges teendőket gyakorolták egymás közt, mindig rá osztották a bankrabló szerepét - s ezúttal pusztán rutinból cselekedett. Ugyanakkor tette és védekezésének ismerhető része (anyagi gondjai voltak, a felesége is rendőr) inkább azt mutatja, gyengeelméjűvel van dolgunk. És ha aznap nincs bankrablás? Megbírságol pár autóst? A pénz végül is nem lett meg. Ja, a magányos lúzer - hát, meséljék másnak. Bár azt sem állítjuk, hogy úgy esett volna, hogy a behatolás előtt olyanformán dolgozták ki a stratégiát, hogy "én szitává lövöm, te hozod a pénzt!", de akkor mégis mi történt? Mi játszódott ott le - nem annak a szerencsétlen szarkának a fejében, hanem az operáció során? A közfigyelem előtt zajló, emberéleteket veszélyeztető bűnügy felderítésére a mi rendőrségünk elit egységeit vezényelték, nyilván. Ez az elit? Túszejtés kellett, hogy egyikükről kiderüljön, retardált? Hogy vitte egy tolvaj századosi rangig? Mire kellett hat nap a lopás és a gyanúsítás közlése között? Megpróbálták visszacsempészni a dellát? Csak nem volt miből? Az egész rendőrségnek anyagi gondjai vannak? Adjunk nekik még pénzt?
A tolvajt elcsapták, megkapja méltó büntetését (max. három év - helyett, lapzártánk perceiben 1 év, nyolc hónap, négy évre felfüggesztve; és nem szakad le az ég), és kész? Mindenki marad a helyén? Azt már nem is firtatjuk, hogy bizonyosan az-e a "szakszerű és törvényes" elintézési módja egy túszejtésnek - dehogy egynek, konkrétan ennek -, hogy egyből hat golyót küldünk a páciensbe.
Ha a Széna téren a rendőrségi elit járt el, akkor az állomány középszintjéhez kell-e sorolnunk azokat, akik ellen nemi erőszaktételért tettek feljelentést? Akkor az aljától mi várható? Utóbbi üggyel persze finomabban kell bánnunk, semmi sem bizonyított még, az ügyészség ismeretlen elkövetők ellen indított nyomozást május 7-én - tudjuk meg a mai, 15-i közleményből. Miért most?
Mi volt egy hétig titkos? A történetet - mert bizonyára így természetes - a sajtóból ismerjük. Május negyedikén, rendőrinek látszó (aha, nyilván rendőrautót is lehet hazavinni a jelmezkölcsönzőből) erők a hajnali órákban igazoltattak a Múzeum körúton egy 21 éves lányt, és mert nem volt rajta biztonsági öv, ketten megerőszakolták, míg három ugyancsak rendőri egyenruhás társuk végignézte az egészet. Majd megfenyegették és elszedték húszezer forintját. Lehet, hogy nem rendőrök voltak. Mindenesetre az eltelt tizenegy napban rendőrségünktől annyi telt, hogy "Bárcsak lenne annyi járőrünk, hogy öten ülhetnének egy autóban". Vagy úgy! És szerintük még az áldozat története sántít.
Ha tényleg nem rendőrök voltak, nem a rendőrség legelemibb érdeke, hogy villámsebesen tisztázza az ügyet, s lemossa a testület tisztességén esett újabb foltot? Vagy rendőrautónak látszó kocsival öt rendőrnek látszó állat szabadon furikázhat heteken át ebben az országban? És az nem tűnik fel senkinek? Legkevésbé a rendőrségnek? Álrendőrök erőszakoskodnak az utcán, és a rendőrség még önmagát sem képes megvédeni, khm, az így rájuk vetülő rossz fénytől? Akkor minket ki véd meg? Ki védi meg a huszonegy éves lányokat? Megálljunk-e eztán, ha igazoltatnak? Vagy számoljunk ugyanekkor inkább némi nemi erőszakkal?
A rendőrségnek mindezzel sürgősen el kell számolnia. Legyünk jóhiszeműek, sürgősen tisztáznia kell magát. S ha ez véletlenül nem sikerülne, a komplett vezetésének (a miniszterig bezárólag) éppúgy távoznia kell a rendvédelemből, mint annak, aki lenyúlta a megtámadott bankot.
