A szerk.

Ritmusváltás

A szerk.

Viszonylag jól kezdődött pedig: össze lett rakva a közös fellépés, a három (valamire) esélyes játékos meg az egykor volt MSZP-SZDSZ-koalíciók mozgásképes kényszernyugdíjasai. (Most lehetne azon lamentálni, hogy így csak ezek a régi arcok vannak, meg úgy nem változik itt semmi, de ha az ún. "civil világ" három év alatt nem bírt kiizzadni magából semmit, akkor már ezután sem fog. A Milla egymilliójából hadra fogható ember például egy maradt a végére.) Ki is ment a Műegyetem elé sok ember - és innen sikerült összehozni a bukót.

Biztos mindegyik szereplőnek van mentsége, ún. stratégiai megfontolása arra nézvést, ami a nagygyűlés előtt, közben és utána történt. Az MSZP-Együtt úgy szeretné Gyurcsányt, még inkább Gyurcsány szavazóit a maga kebelén tudni, hogy ezt rajtuk kívül - a két párt politikusain és Gyurcsányon, valamint az utóbbi választóin kívül - senki ne vegye észre. Mindkét törekvés bölcs megfontolásokon alapul (legyen velünk Gyurcsány, mert sok szavazót vonz, de ne legyen velünk, mert sokat taszít), de egyszerre nem kivitelezhetők, azt nem lehet ugyanis mondani, hogy abcúg Gyurcsány, Gyurcsány velünk van! Gyurcsány Ferenc viszont azt szeretné, ha bevennék a csapatba, de úgy gondolja, ehhez előbb a csapatot egy kicsit le kell gyalulni. Ez folyik éppen: az MSZP és az Együtt 2014 szimpatizánsainak átmozgatása a Demokratikus Koalíció táborába. Gyurcsány azt is jól érzi, hogy rögtön fejre kell menni, az ugyanis, hogy Mesterházy Attila bebizonyítsa miniszterelnök-jelölti rátermettségét, még várat magára. És Gyurcsány fejre is ment. Azt a félmondatát ugyanis, hogy "ha nincs más megoldás, akkor új vezetőt kell felkérni közös miniszterelnök-jelöltnek", még akkor is nehéz másképp értelmezni, mint hogy váltsák le Mesterházyt, és dobják el a külön listákat rögzítő MSZP-Együtt-megállapodást, ha feltételes módban hangzott el.

Mindenki racionálisan, a maga szempontjából logikusan viselkedik. És evvel a szép, racionális, logikus viselkedéssel túl is lehet élni a holnapi, esetleg a holnaputáni napot. Holnapután-után pedig szépen, racionálisan, logikusan, önfeledten mindenki elmegy majd a halál faszára.

Azokat a blogbejegyzéseket, inszinuációkat, szidalmakat ugyanis, miszerint "Orbán és Gyurcsány a nemzet két legnagyobb kártevője" (Szanyi Tibor), meg hogy "Gyurcsány segítette a Fideszt a 2/3-hoz, és most is ő tartja hatalomban a Fideszt" (Török Zsolt), meg hogy "nem hebehurgya módon, nem hülyeségek kinyilatkoztatásával kell a média fényében tetszelegni" (Gúr Nándor), nem a Magyar Nemzet találta ki, az csak idézi az MSZP európai parlamenti listavezetőjét, szóvivőjét és alelnökét. Nem a Magyar Hírlap vezércikkírója beszél arról, hogy Gyurcsány "sunyin" meghekkelte a nagygyűlést, hanem a millás Juhász Péter. Igaz, azt sem Orbán Viktor boszorkánykonyhájának főszakácsa, a Finkelstein szopta ki az ujjából, hogy Gyurcsány Ferenc pont azon a nagy nehezen összevakart közös nagygyűlésen fingjon bele a liszteszsákba. És az sem biztos, hogy Bajnai Gordonnak pont bocsánatkérésre kellene most felszólítania Gyurcsányt. Kiáll Gyurcsány a Blahára, és minden szembe jövő Bajnai Gordontól bocsánatot kér: ne haragudj, Gordon, hogy veszélyeztettem Attila és a te összefogásod.

A nagygyűlés és utóhatásai katasztrofálisak - ellehetetlenítenek mindenféle emberi és politikai kommunikációt az érintettek között, és ezt jól az agyába is vésik minden választónak. Pedig ez nem politika: ez politika helyett van. Nemcsak követhetetlen, de merőben érdektelen saját ügyeikbe - sértéseikbe, sérelmeikbe, régi és újabb konfliktusaikba, azok magyarázatába és saját szerepük igazolásába, meg a másik lejáratásába - belefeledkezett férfiak játszadozása. Próbáljuk elkerülni a demagógiát, de nem megy: miközben több millió honfitársunk vív egyre kilátástalanabb küzdelmet nemhogy a megkapaszkodásért, de a napi betevőért, ezek az emberek órákon át arról basszák egymás és mindenki agyát, az tűnik a legfőbb problémájuknak lenni, hogy vajon az egyik emberei kiabálták-e le a másikat egy nagygyűlésen, vagy azok ott se voltak, és akik ott voltak, azok nem az egyik emberei voltak-e? Senkinek a kormánypárt propagandistái közül egy sort, egy szót hazudnia nem kell, hogy bebizonyítsa alkalmatlanságukat az ország vezetésére. És ez a biztos vereség után sem lesz más: a most bemerevedő frontvonalak, a visszafordíthatatlanná váló személyes szembenállások, vetélkedések, sebek, gyűlölségek - melyek mindegyike a pár évvel ezelőtti MSZP-n, illetve MSZP-kormányon belül keletkezett, de ez csak történeti érdekesség - hosszú évekre előre meghatározhatják az ellenzék topográfiáját, és evvel be is lövik lehetőségeinek felső határát is. Mindig egymással szemben, és mindig 25 százalék alatt - távol a kormányzástól.

Tegyük fel - bár biztosak most, október végén nem lehetünk benne -, hogy még nem késő visszalépni egy lépést. Mindenkinek. Szamárvezetőnek három elv elég is lenne.

Egy. Ha lesz kormányváltás, a kormányfőt Mesterházy Attilának fogják hívni, két okból. Az egyik, hogy ő a legnagyobb ellenzéki párt miniszterelnök-jelöltje, a másik, hogy több szavazatot fog kapni a listán, mint Bajnai Gordon. És ez így demokratikus.

Kettő. Ahhoz, hogy ez eldőlhessen, azaz a következő magyar miniszterelnök megfelelő demokratikus felhatalmazással és politikai hátországgal bírjon, szükség van a külön listára. A külön lista jó eszköznek tűnik az ellenzéki érzelmű szavazatok teljes körű megmozdítására is.

Három. Gyurcsány Ferencet nem lehet elcsinálni. Hiszen senki nincs abban a helyzetben Magyarországon, még Orbán Viktor sem, hogy megtiltsa bárkinek, hogy politikával foglalkozzon. Mert azokra a szavazókra is szükség van, akiket Gyurcsány tud bevinni a közösbe.

Ebből kéne valamit kihozni. Most azt kéne írnunk, hogy nem olyan bonyolult dolog ez, biztos fog menni.

Nem olyan bonyolult dolog ez.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.

Szarvashiba

Négy fogorvosi rendelő kialakítására írt ki pályázatot Szarvas önkormányzata 300 millió forint értékben. Az öt jelentkezőből kettőnél meghökkentő azonosságokat észleltek a bírálók. És egyeztek a lakcímek is.

Lélekvesztőtől a tengerjáróig

Betegség miatt visszavonul a minisztériumi munkától Farkas Sándor, aki a dolgozók által is megbecsült téeszelnökből lett fideszes politikus. Már miniszter­helyettes volt, amikor egyetlen civil munkahelye, ahol 47 év alatt gyakornokból tulajdonos lett, Mészáros Lőrincé lett.