Biztos mindegyik szereplőnek van mentsége, ún. stratégiai megfontolása arra nézvést, ami a nagygyűlés előtt, közben és utána történt. Az MSZP-Együtt úgy szeretné Gyurcsányt, még inkább Gyurcsány szavazóit a maga kebelén tudni, hogy ezt rajtuk kívül - a két párt politikusain és Gyurcsányon, valamint az utóbbi választóin kívül - senki ne vegye észre. Mindkét törekvés bölcs megfontolásokon alapul (legyen velünk Gyurcsány, mert sok szavazót vonz, de ne legyen velünk, mert sokat taszít), de egyszerre nem kivitelezhetők, azt nem lehet ugyanis mondani, hogy abcúg Gyurcsány, Gyurcsány velünk van! Gyurcsány Ferenc viszont azt szeretné, ha bevennék a csapatba, de úgy gondolja, ehhez előbb a csapatot egy kicsit le kell gyalulni. Ez folyik éppen: az MSZP és az Együtt 2014 szimpatizánsainak átmozgatása a Demokratikus Koalíció táborába. Gyurcsány azt is jól érzi, hogy rögtön fejre kell menni, az ugyanis, hogy Mesterházy Attila bebizonyítsa miniszterelnök-jelölti rátermettségét, még várat magára. És Gyurcsány fejre is ment. Azt a félmondatát ugyanis, hogy "ha nincs más megoldás, akkor új vezetőt kell felkérni közös miniszterelnök-jelöltnek", még akkor is nehéz másképp értelmezni, mint hogy váltsák le Mesterházyt, és dobják el a külön listákat rögzítő MSZP-Együtt-megállapodást, ha feltételes módban hangzott el.
Mindenki racionálisan, a maga szempontjából logikusan viselkedik. És evvel a szép, racionális, logikus viselkedéssel túl is lehet élni a holnapi, esetleg a holnaputáni napot. Holnapután-után pedig szépen, racionálisan, logikusan, önfeledten mindenki elmegy majd a halál faszára.
Azokat a blogbejegyzéseket, inszinuációkat, szidalmakat ugyanis, miszerint "Orbán és Gyurcsány a nemzet két legnagyobb kártevője" (Szanyi Tibor), meg hogy "Gyurcsány segítette a Fideszt a 2/3-hoz, és most is ő tartja hatalomban a Fideszt" (Török Zsolt), meg hogy "nem hebehurgya módon, nem hülyeségek kinyilatkoztatásával kell a média fényében tetszelegni" (Gúr Nándor), nem a Magyar Nemzet találta ki, az csak idézi az MSZP európai parlamenti listavezetőjét, szóvivőjét és alelnökét. Nem a Magyar Hírlap vezércikkírója beszél arról, hogy Gyurcsány "sunyin" meghekkelte a nagygyűlést, hanem a millás Juhász Péter. Igaz, azt sem Orbán Viktor boszorkánykonyhájának főszakácsa, a Finkelstein szopta ki az ujjából, hogy Gyurcsány Ferenc pont azon a nagy nehezen összevakart közös nagygyűlésen fingjon bele a liszteszsákba. És az sem biztos, hogy Bajnai Gordonnak pont bocsánatkérésre kellene most felszólítania Gyurcsányt. Kiáll Gyurcsány a Blahára, és minden szembe jövő Bajnai Gordontól bocsánatot kér: ne haragudj, Gordon, hogy veszélyeztettem Attila és a te összefogásod.
A nagygyűlés és utóhatásai katasztrofálisak - ellehetetlenítenek mindenféle emberi és politikai kommunikációt az érintettek között, és ezt jól az agyába is vésik minden választónak. Pedig ez nem politika: ez politika helyett van. Nemcsak követhetetlen, de merőben érdektelen saját ügyeikbe - sértéseikbe, sérelmeikbe, régi és újabb konfliktusaikba, azok magyarázatába és saját szerepük igazolásába, meg a másik lejáratásába - belefeledkezett férfiak játszadozása. Próbáljuk elkerülni a demagógiát, de nem megy: miközben több millió honfitársunk vív egyre kilátástalanabb küzdelmet nemhogy a megkapaszkodásért, de a napi betevőért, ezek az emberek órákon át arról basszák egymás és mindenki agyát, az tűnik a legfőbb problémájuknak lenni, hogy vajon az egyik emberei kiabálták-e le a másikat egy nagygyűlésen, vagy azok ott se voltak, és akik ott voltak, azok nem az egyik emberei voltak-e? Senkinek a kormánypárt propagandistái közül egy sort, egy szót hazudnia nem kell, hogy bebizonyítsa alkalmatlanságukat az ország vezetésére. És ez a biztos vereség után sem lesz más: a most bemerevedő frontvonalak, a visszafordíthatatlanná váló személyes szembenállások, vetélkedések, sebek, gyűlölségek - melyek mindegyike a pár évvel ezelőtti MSZP-n, illetve MSZP-kormányon belül keletkezett, de ez csak történeti érdekesség - hosszú évekre előre meghatározhatják az ellenzék topográfiáját, és evvel be is lövik lehetőségeinek felső határát is. Mindig egymással szemben, és mindig 25 százalék alatt - távol a kormányzástól.
Tegyük fel - bár biztosak most, október végén nem lehetünk benne -, hogy még nem késő visszalépni egy lépést. Mindenkinek. Szamárvezetőnek három elv elég is lenne.
Egy. Ha lesz kormányváltás, a kormányfőt Mesterházy Attilának fogják hívni, két okból. Az egyik, hogy ő a legnagyobb ellenzéki párt miniszterelnök-jelöltje, a másik, hogy több szavazatot fog kapni a listán, mint Bajnai Gordon. És ez így demokratikus.
Kettő. Ahhoz, hogy ez eldőlhessen, azaz a következő magyar miniszterelnök megfelelő demokratikus felhatalmazással és politikai hátországgal bírjon, szükség van a külön listára. A külön lista jó eszköznek tűnik az ellenzéki érzelmű szavazatok teljes körű megmozdítására is.
Három. Gyurcsány Ferencet nem lehet elcsinálni. Hiszen senki nincs abban a helyzetben Magyarországon, még Orbán Viktor sem, hogy megtiltsa bárkinek, hogy politikával foglalkozzon. Mert azokra a szavazókra is szükség van, akiket Gyurcsány tud bevinni a közösbe.
Ebből kéne valamit kihozni. Most azt kéne írnunk, hogy nem olyan bonyolult dolog ez, biztos fog menni.
Nem olyan bonyolult dolog ez.
