A szerk.

Semlegesítési eljárás

A szerk.

Közeledik május vége, mely hó arról nevezetes, hogy utolsó napjáig kell a Fővárosi Főügyészségnek bizonyos beavatkozások után ismét a Fővárosi Törvényszék elé terjesztenie az ún. Quaestor-ügyben papírra vetett vádiratát.

Lapunknak szemernyi demokratikus kétsége sincs afelől, hogy az ügyészség e feladatának eleget is fog tenni, hisz erre hétfői Népszabadság-interjújában a legfőbb ügyész tett szigorú ígéretet. Ja, végül jobb belátásra tértek – amikor április elején a törvényszék visszadobta a vádirat első változatát, Ibolya Tibor fővárosi főügyész a maga bumfordi módján még mindenféle mondással próbálkozott. Például azzal, hogy csak azért nem kezdődik időben a tárgyalás, mert a bírónak nem volt ideje a vádiratot elolvasni, meg hogy az ügyész majd a tárgyalóteremben, ha oda kerül a sor, akkor elmondja, melyik vádpontot melyik bizonyíték támasztja alá a hatmillió file-ban átadott okirat közül. A manővert, már tudniillik a bíróság kompromittálását végül maga a bíróság zárta rövidre, amikor egyfajta ellenintézkedésként kiszivárogtatta, hogy mi is a baja a vádirattal. Az, hogy használhatatlan: a bizonyítékként becsatolt iratanyag átláthatatlan, egy része biztosan nem bizonyíték semmire, és amelyik az lehet, az sincs konkrét vádponthoz kötve, ami viszont a méltányos tárgyalást teszi lehetetlenné. Ibolya ezek után egy kicsit még megfenyegette a bíróságot (ez „nem marad következmény nélkül”), majd véget is vetett a látványosságnak, és az ügyészség hozzálátott a vádirat kiegészítéséhez. (Legalábbis ezt állítják.)

Itt tartunk most, amikor az eredményt, az első tárgyalási napon a vádirat ismertetését várjuk. Nyilván a mi hibánk, hogy a legerősebb kételyekkel.

A két évtizedes pilótajáték valódi dimenziói lélegzetelállítóak. Nem is az, hogy T. Csaba a kuncsaftjai, azaz a hozzá forduló befektetők tízmilliárdokra rúgó pénzét nemigen fektette be, hanem részben hazavitte, részben más, korábbi befektetőit fizette ki belőle, vagy hogy 150 milliárd forint értékben bocsáthatott ki teljességgel fiktív kötvényeket (vagyis vehetett kölcsön pénzt, amiről tudta, hogy sosem fogja megadni). Már ezek a számok is nehezen foghatók fel – de valójában azt sem tudjuk, hogy hány tízmilliárdnyi kárértékről beszélünk. Ibolya Tibor márciusban a meglévő, tehát el nem lopott Q-vagyon nagyságát 160 milliárdban jelölte meg, ez mostanra 44-re olvadt, de arra sincs semmi okunk, hogy ezt fenntartások nélkül elhiggyük. Az értékbecslés részleteit az ügyészség nem kötötte az orrunkra, azt viszont tudjuk, hogy Tarsoly tavaly február végén már a falnál járt, készpénzt – legalábbis a nem politikailag bekötött ügyfeleinek – akkor tudott kifizetni, ha előtte valaki (az utolsó pali­madarak egyike) valamit vásárolt tőle.

Ennél az algebránál is rémisztőbb azonban, hogy hány állami vagy valamilyen közhatalmat gyakorló szereplő, intézmény, személy keveredett bele a Quaestor-hálóba. Akár úgy, mint áldozat – például azok az önkormányzatok, amelyek a biztos politikai háttér tudatában a Quaestorra bízták a pénzüket –, akár úgy, mint ilyen vagy olyan okból tétlen hatóság, akár úgy, mint a köztársaság valamely választott tisztségviselője, aki ilyen vagy olyan szívességek fejében személyes haszonélvezője lehetett T. Csaba pénzügyi géniuszának. A Quaestor fizetésképtelensége utáni gyanús mozzanatok – O. Béla közmunkás és alsó kategóriás stróman felbukkanása cégtulajdonos-ügyvezetőként, vagy az, hogy a mastermind a bukás után három hétig szabadlábon grasszálhatott, vagy hogy a cég romjai alól bizonyos kivételezettek még ki tudták menekíteni a vagyonukat – mind azt ordították: ez a játék nagyon, nagyon nagyban, és nagyon magas szinteken is folyt.

Mindezek után egyszerűen nem vagyunk abban a mentális állapotban – a hülyeség azon fokán tudniillik –, hogy úgy tegyünk, mintha a Quaestor-pertől az igazság teljes kibomlását lehetne várnunk. Hisz abba bele kellene hogy bukjon az a kormány, amely fő erejének T. Csaba afféle ügyintézőként, pénzügyi szolgáltatóként állt a rendelkezésére.

Ám az, hogy T. Csaba életmunkásságának esszenciájára aligha derül majd fény a maga teljességében, csak az egyik, és meglehet, a kisebb kártétel lesz a köztársaság élő szövetében. A bíróság és az ügyészség közti áprilisi „vita” azt sejteti, hogy a kérdés inkább úgy merül fel: hogyan lehet a legkisebb költséggel semlegesíteni a T-ügyet? T. kimentése nem játszik, nem megvádolni őt még ennek az ügyészségnek is sok lenne egy kicsit – de ha a bíróság nem bírja rendesen elítélni, az már a bíróság baja lesz. Amiért nyilván meg is kapja majd a magáét.

Elvégre komcsi mind, nemde?

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.