A szerk.

Fedőneve: magánszemély

A szerk.

Az a jó politikus, aki nemcsak a jelen bajaira tudja az orvosságot, de azt is látja előre, hogy mit hoz a holnap.

A jó politikus ugyanekkor szerény is, a neve elhallgatását kéri, dehogy a személyem számít, csakis a haza üdve. Az örök ellenzéki Magyar Nemzet talált is egy ilyen jó politikust, véletlenül épp a Fideszben: nem kérkedett a nevével, de simán tollba mondta, hogy mit hoz a jövő. „Tegnapig nem érkezett beadvány a parlament népszavazást elrendelő határozata ellen az Alkotmánybírósághoz” – így a lapnak névvel és címmel nyilatkozó Bitskey Botond, az AB főtitkára egy nappal a 15 napnyi reklamációs idő lejárta előtt. Erre jött a látnoki képességű, névtelen fideszes jó politikus, és bemondta az esti lottószámokat: „nyilván érkezni fog ma beadvány”. Nem fogják elhinni: érkezett. Egy magánszemélytől. Persze, hogy magánszemélytől, hisz egy népszavazást elrendelő parlamenti határozatot bárki megtámadhat. Az AB azonmód ki is tette honlapjára, biztosítván az érintetteket, hogy minden halad tovább a maga útján, már értesítették is a beadványról a köztársasági elnök hivatalát és a Nemzeti Választási Bizottságot.

Na, de ez jó, nem? Van egy totálisan értelmetlen, felülről diktált népszavazás arról, hogy akarjuk-e teljesíteni szövetségi rendszerünk egy bizonyos döntését vagy sem. Színtiszta kormányzati propaganda, ami a szavazópolgárok alantas ösztöneire, jelesül az idegengyűlöletre és a birkaszellemre játszik. Most jött egy javaslat egy magánszemélytől, hogy nem lesz ez így jó. Ne legyen népszavazás, mert alkotmányellenes. Ez aztán a derekas állampolgári magatartás!

Csakhogy Magyarországon nemcsak a jó politikus, de mindenki látja a jövőt. Így: az AB-nak semmi baja nem lesz a népszavazással, de jól megfontolja ebbéli döntését, gondosan kihasználva az erre kiszabott idejét. Mert azt is tudja mindenki, hogy erre ment ki a játék: valamilyen trükkel elpiszkálni ezt a népszavazást okkal várható időpontjáról, vagyis augusztusról, hisz ki az a hülye, aki a szünidei főszezonban próbál kampányolni. Orbán szeptember végét, október elejét szerette volna (hisz ez az ő népszavazása), s iszonyú mázlijára egy magánszemély – a népszavazás ádáz ellenzője – a segítségére sietett.

Mert a magánszemély ahol tud, segít.

Feljelentés érkezett például a XIV. kerületi rendőrkapitányságra, ugyancsak egy magánszemélytől közfeladati helyzettel visszaélés tárgyában. Ebben az esetben a magánszemélynek neve is van, Tényi István. A Fidesz magánfeljelentőjéről van szó, fölnyomta ő már az Ökotárs Alapítványt, az ellenzéki sajtó jó részét, sokakat. Útmutatása alapján kiszállt már a rendőrség, az ügyészség, de még a NAV is. Ugyanakkor kétségtelen, hogy ebbéli működésére a koronát most sikerült feltennie, hisz Pukli István ellen tett bejelentése (közfeladati helyzettel visszaélés tárgyában) olyan magas polcra jutott, amilyet maga sem remélt. A rendőrség ugyanis arról értesítette, hogy „a nyomozást annak további lefolytatása érdekében” a BRFK Bűnügyi Szervek Kiemelt Ügyek Főosztálya Bűnügyi Támogató Osztálya vonta saját hatáskörébe. Oltári: „a nyomozást annak további lefolytatása érdekében”, mert a kerületi rendőrség nyilván nem bírta volna lefolytatni a további nyomozást. Ilyen súlyos visszaéléshez, amire a tisztelt állampolgár felhívta szervünk figyelmét, a Kiemelt Ügyek Főosztályára van szükség.

Ahogy az előbb is, most is tudja mindenki, hogy miről van szó: a kormány befejezte ún. tárgyalásait a pedagógusokkal, menjetek a francba, dögöljetek meg, nem kaptok semmit, s mert ugráltatok, egy Klik helyett lesz 56, a hangadóitokat kicsináljuk, a csendesebbje meg örüljön, hogy luk van a seggén. Itt a nyári szünet, szétszéledtek a francba, így még a tüntetéseiktől sem kell félnünk, amiktől persze félünk azért. De ha valahogy diszkreditálhatjuk Puklit, tán majd kevésbé félünk.

A felsorolást folytathatnánk nyugodtan a vasárnapi nyitva tartásról szóló népszavazás meghekkelésére felserkent nyugállományú magánzókkal és egy csomó hasonló kleingaunerrel, de felesleges, hisz ugyancsak mindenki tudja róluk, hogy épp annyira magánszemélyek, mint éppenséggel Habony Árpád. Dehogy magánszemélyek, a Fidesz örökös félelmének balekjai, két lábon járó elterelő hadműveletek, létük alapja a hazugság, a félrevezetés, s ez egyben a Fidesz fő stratégiai irányvonala is, gondoljunk csak az egyéni képviselői indítványokkal beadott törvényjavaslatokra, ugyanaz a logikai séma. Szimpla csalás. Csalással pedig pontosan úgy lehet kormányozni egy országot, ahogy mi most kinézünk.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.