Tarlós István nem érti

A szerk.

Tarlós úr, az nem úgy megy – legalábbis egy tisztességes országban –, hogy a polgármester odaüzen egy színházba, oh, csak vélemény szinten, hogy milyen darabokat kéne játszani, s milyeneket pedig nem.

Nem mutatják be Csurka István színdarabját, A hatodik koporsót az Új Színházban (vagyis újabban Újszínházban) – közölte az MTI-vel, nem fogják elhinni, Tarlós István, Budapest főpolgármestere, aki azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy ő a darabbal kapcsolatban csak véleményt mondott, a döntést Dörner György, a színház igazgatója hozta meg. S most Tarlós nyilván hátradől, s elégedetten megpihen, mint aki jól végezte dolgát. Holott már attól le kellett volna szakadnia a magasságos égboltozatnak, hogy ezt ő jelenti be, s nem az a szerencsétlen Dörner.

Persze nekünk meg semmi se jó, azt akartuk, hogy ne játsszanak a fővárosban nyíltan antiszemita színdarabot, tessék, most nem játszanak, lehet örülni! Örül a rosseb, nincsen minek, hisz csak az derült ki, hogy Tarlós semmit, de semmit nem ért az egészből. Nem rendbe tette ugyanis a dolgokat, mint hiszi, csak még továbblökte a szakadék éjsötét mélye felé a közmorált, leginkább azért, hogy korábbi disznóságait fedezze.

Mert Tarlós úr, az nem úgy megy – legalábbis egy tisztességes országban –, hogy a polgármester odaüzen egy színházba, oh, csak vélemény szinten, hogy milyen darabokat kéne játszani, s milyeneket pedig nem. Mert akkor legközelebb is odaüzen, adott esetben egy másik színházba, hogy nem kéne tán ezt vagy azt a darabot játszani, halott ruszkik drámáit, ne haragudjál már, direktorom, de húsz évvel a rendszerváltozás után nem problematikus ez egy kicsit? Na, ugye, megérted, gondolj arra, hogy hány ember érzékenységét sértheti… Már csak a kiegyensúlyozott művészeti élet érdekében is.

De Tarlós valójában azt nem érti, vagy nem akarja megérteni, hogy ez a hajó már elment rég. Nem A hatodik koporsó a főbűn, az csak egy következmény. Az ősbűn az volt, hogy Magyarország fővárosának első embere gondolt egyet, és gründolt egy antiszemita színházat a város közepire. S e tervét minden tiltakozás, tüntetés dacára keresztülvitte – a város polgárainak akaratával szemben. Ez a megbocsáthatatlan, olyan vétek, amit ő már nem tud helyrehozni, kivált úgy nem, hogy ő diktálja a műsortervet, mert az akkor sem az ő dolga, ha – jó okkal – édes gyermekének tekinti a mondott teátrumot.

E mostani kétségbeesett gesztusa arra viszont kétségkívül jó, hogy mindenki előtt a napnál is világosabb legyen, Tarlós István ebben az ügyben már nem tud semmit helyrehozni, csak tovább ronthatja az egészet. Hiszen mi változott a betiltással? Eddig volt a fővárosnak egy nettó náci színháza. Most meg lett neki egy olyan náci színháza, aminek a főpolgármester állítja össze – közismerten kifinomult ízlésétől vezérelve – a műsorát. Nos, ezzel tényleg beljebb vagyunk.

S mert Tarlós István nem érti, s félő, hogy futtatói sem, elmondjuk még egyszer a megoldást, utoljára tán egy hete mondtuk: tessék szépen lelépni a színről! Majd a kedves utód eltakarítja a piszkos örökséget.

Figyelmébe ajánljuk

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.