Nem mutatják be Csurka István színdarabját, A hatodik koporsót az Új Színházban (vagyis újabban Újszínházban) – közölte az MTI-vel, nem fogják elhinni, Tarlós István, Budapest főpolgármestere, aki azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy ő a darabbal kapcsolatban csak véleményt mondott, a döntést Dörner György, a színház igazgatója hozta meg. S most Tarlós nyilván hátradől, s elégedetten megpihen, mint aki jól végezte dolgát. Holott már attól le kellett volna szakadnia a magasságos égboltozatnak, hogy ezt ő jelenti be, s nem az a szerencsétlen Dörner.
Persze nekünk meg semmi se jó, azt akartuk, hogy ne játsszanak a fővárosban nyíltan antiszemita színdarabot, tessék, most nem játszanak, lehet örülni! Örül a rosseb, nincsen minek, hisz csak az derült ki, hogy Tarlós semmit, de semmit nem ért az egészből. Nem rendbe tette ugyanis a dolgokat, mint hiszi, csak még továbblökte a szakadék éjsötét mélye felé a közmorált, leginkább azért, hogy korábbi disznóságait fedezze.
Mert Tarlós úr, az nem úgy megy – legalábbis egy tisztességes országban –, hogy a polgármester odaüzen egy színházba, oh, csak vélemény szinten, hogy milyen darabokat kéne játszani, s milyeneket pedig nem. Mert akkor legközelebb is odaüzen, adott esetben egy másik színházba, hogy nem kéne tán ezt vagy azt a darabot játszani, halott ruszkik drámáit, ne haragudjál már, direktorom, de húsz évvel a rendszerváltozás után nem problematikus ez egy kicsit? Na, ugye, megérted, gondolj arra, hogy hány ember érzékenységét sértheti… Már csak a kiegyensúlyozott művészeti élet érdekében is.
De Tarlós valójában azt nem érti, vagy nem akarja megérteni, hogy ez a hajó már elment rég. Nem A hatodik koporsó a főbűn, az csak egy következmény. Az ősbűn az volt, hogy Magyarország fővárosának első embere gondolt egyet, és gründolt egy antiszemita színházat a város közepire. S e tervét minden tiltakozás, tüntetés dacára keresztülvitte – a város polgárainak akaratával szemben. Ez a megbocsáthatatlan, olyan vétek, amit ő már nem tud helyrehozni, kivált úgy nem, hogy ő diktálja a műsortervet, mert az akkor sem az ő dolga, ha – jó okkal – édes gyermekének tekinti a mondott teátrumot.
E mostani kétségbeesett gesztusa arra viszont kétségkívül jó, hogy mindenki előtt a napnál is világosabb legyen, Tarlós István ebben az ügyben már nem tud semmit helyrehozni, csak tovább ronthatja az egészet. Hiszen mi változott a betiltással? Eddig volt a fővárosnak egy nettó náci színháza. Most meg lett neki egy olyan náci színháza, aminek a főpolgármester állítja össze – közismerten kifinomult ízlésétől vezérelve – a műsorát. Nos, ezzel tényleg beljebb vagyunk.
S mert Tarlós István nem érti, s félő, hogy futtatói sem, elmondjuk még egyszer a megoldást, utoljára tán egy hete mondtuk: tessék szépen lelépni a színről! Majd a kedves utód eltakarítja a piszkos örökséget.
