A szerk.

Az a csodálatos elszámoltatás

A szerk.

Az ügyészség bizonyítottság hiányában megszüntette az eljárást Gyurcsány Ferenc ellen. Az ügyészség nem is vádat akart, hanem kádat, és nem emelni, hanem tisztítani, és nem is bizonyítékai voltak, csak arra járt, ráért, szaglászott egy kicsit, de mostanra megunta.

A gyanúsítás abszurditásaira most csak vázlatosan térnénk ki. Hogy legalább a vádemelésig elvergődjön az ügy, az ügyészségnek bizonyítani kellett volna, hogy a sukorói befektető-jelölt jogtalan hasznot húzott volna az elhíresült telekcseréből (ezt csak az ügyészség szakértői véleménye állítja, a független értékbecslőké nem; és a telekcsere semmisségét épp a minap mondta ki egy bíróság). Bizonyítani kellett volna azt is, hogy Gyurcsány az államot megkárosító telekcserére utasítást adott (nem adott), hogy ezt legalább sugallta a beosztottjainak (nem sugallta), és hogy miniszterelnökként nem adhatott volna utasítást, és nem is sugallhatott volna (necces). Pedig az ügyészség, jobb ötlete nem lévén, nemcsak a jó ízlés, de a józan ész határain túl is próbálkozott: avval tudniillik, hogy az ügy egyéb szereplőit rábírja a Gyurcsányt terhelő vallomástételre. Ami egyrészt nem sikerült, mert ezek a mocsadékok nem vallottak Gyurcsányra; másrészt arról, hogy egy ily módon kicsikart tanúvallomás mennyit érhet a bíróságon, az ún. tábornokper eddigi lefolyása ad némi útmutatást. Keveset.

Lehet, hogy az eljáró ügyészeknek lett már nagyon ciki ez az egész, "szakmai szempontból", és berontottak Polthoz, hogy főnök, szar sincs a kezünkben, és a becsületünk így meg úgy. Ezt mindjárt elképzeljük, csak előbb meghúzzuk szerkesztőségi kabalacsimpánzunk farkát. És sajnos lapunknak azt sem áll módjában nyilvánosan feltételezni, hogy az eljárás berekesztése ne a legfőbb ügyész jóváhagyásával történt volna: termékünk nem engedheti meg magának, hogy a fogyasztók nagy számban hülyének nézzék. Inkább arra tippelünk, hogy mindenki, akinek fontos lett volna Gyurcsány lecsukatása, belátta, hogy ez a dolog a bíróságon sehogyan sem fog megállni: és akkor már jobb most kiszállni belőle, mintha az egész konstrukció a tárgyalóteremben bukik meg - a 2014-es választások előtt pár hónappal.

A bíróságokon ugyanis egyáltalán nem áll jól az elszámoltatás szénája. Szilvásyt felmentették, Laborcot lényegében dettó, Dávid Ibolyát is, a "tábornokperben" a terhelő bizonyítékok értékelhetetlenek. És ezek csak az ordítóan politikai indíttatású kirakatperek lettek volna - de az ügyészség még Hagyó és Hunvald elmeszeltetéséhez is béna volt. Mindez legelőször is arról árulkodik, hogy a bírói hatalmi ág valahogy ki van maradva a nemzeti együttműködés rendszeréből - bár az Orbán-rezsim jelentős és részben sikeres erőfeszítéseket tett a bírók megfélemlítésére, méretre vágására és megalázására, az ítélkezés ezekben az ügyekben továbbra sem politikai megrendelésre zajlik. Szar ügy: féldiktatúrát nem érdemes csinálni, ha nem az van, hogy tényleg bárkit elvisz a fekete autó, a jogrend maradékain, a jogállam roncsain előbb-utóbb fennakad a vállalkozás. (Egészet meg momentán számos okból nem lehet: nem hagyná az unió - a bírók miatt is mennyit púposkodtak! -, és hát, lássuk be, még a társadalom sem elég érett rá.)

Ám a Gyurcsány-ügy tanulsága nem csak ez. Ennek az immár visszavonhatatlanul meghiúsult pernek, a komcsiellenes perek anyjának, meg persze az elmarasztaló ítéletnek kellett volna demonstrálnia azt, hogy az országot szétlopta az MSZP, hogy minden bajáért az utódpárt, a szovjet múltat az uniós jelenbe átmentő Apró-Gyurcsány-klán és az általa szőtt láthatatlan hálózat okolandó. Ez volt az a történet, a master narrative, amellyel Orbánék 2010 előtt meggyőzték az országot arról, hogy a rendszerváltás félresiklott, és a demokrácia csak a bűnözők fedezékeként szolgál. Gyurcsány és bandája bűnöző, Gyurcsány ki tudta használni a demokrácia intézményeit: ergo a demokrácia intézményei is bűnösek, szükségszerűen, legbelsőbb jellegükből adódóan korruptak. Most ez a történet bukóra áll - ha nem is végérvényesen, de annyira talán mégis, hogy a következő választáson ne lehessen felhasználni, hogy még egyszer ne lehessen vele jelentős szavazói tömegeket manipulálni.

De ne tévedjünk: az erre a történetre alapított politikának nem csak az ártatlanul megvádoltak és meghurcoltak lettek, lesznek a vesztesei. És nem csak szegény ostoba Budai Gyula, aki előbb-utóbb bukott rágalmazási perek tucatjainak fogja majd viselni a következményét. Vagy Schiffer, aki még most sem érti, hogy rég abba kellett volna hagynia. A sebeket sokáig fogja viselni ez az ország; még sokkal, sokkal az után is, hogy nem csak mi fogjuk szégyellni magunkat ezért a négy évért, hanem azok is, akik elhitték a bicikliző majom-diktátor meséit.

(Ha már a féldiktatúra szóba került. A miniszterelnök a hét elején hazai pályán, a Fidelitas kebelén a felsőoktatás átalakításáról osztotta az észt. Midőn felmerült, hogy sokan vannak, akiknek a változás iránya nem tetszik, például Szabó Máté ombudsman, aztán rektorok, szülők, hallgatók, az MTI tudósítása szerint a kormányfő ezt válaszolta: "Ellenforradalmi kísérletek zajlanak." Mondja valaki, hogy csak viccelt!)

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.