A szerk.

Az a csodálatos elszámoltatás

A szerk.

Az ügyészség bizonyítottság hiányában megszüntette az eljárást Gyurcsány Ferenc ellen. Az ügyészség nem is vádat akart, hanem kádat, és nem emelni, hanem tisztítani, és nem is bizonyítékai voltak, csak arra járt, ráért, szaglászott egy kicsit, de mostanra megunta.

A gyanúsítás abszurditásaira most csak vázlatosan térnénk ki. Hogy legalább a vádemelésig elvergődjön az ügy, az ügyészségnek bizonyítani kellett volna, hogy a sukorói befektető-jelölt jogtalan hasznot húzott volna az elhíresült telekcseréből (ezt csak az ügyészség szakértői véleménye állítja, a független értékbecslőké nem; és a telekcsere semmisségét épp a minap mondta ki egy bíróság). Bizonyítani kellett volna azt is, hogy Gyurcsány az államot megkárosító telekcserére utasítást adott (nem adott), hogy ezt legalább sugallta a beosztottjainak (nem sugallta), és hogy miniszterelnökként nem adhatott volna utasítást, és nem is sugallhatott volna (necces). Pedig az ügyészség, jobb ötlete nem lévén, nemcsak a jó ízlés, de a józan ész határain túl is próbálkozott: avval tudniillik, hogy az ügy egyéb szereplőit rábírja a Gyurcsányt terhelő vallomástételre. Ami egyrészt nem sikerült, mert ezek a mocsadékok nem vallottak Gyurcsányra; másrészt arról, hogy egy ily módon kicsikart tanúvallomás mennyit érhet a bíróságon, az ún. tábornokper eddigi lefolyása ad némi útmutatást. Keveset.

Lehet, hogy az eljáró ügyészeknek lett már nagyon ciki ez az egész, "szakmai szempontból", és berontottak Polthoz, hogy főnök, szar sincs a kezünkben, és a becsületünk így meg úgy. Ezt mindjárt elképzeljük, csak előbb meghúzzuk szerkesztőségi kabalacsimpánzunk farkát. És sajnos lapunknak azt sem áll módjában nyilvánosan feltételezni, hogy az eljárás berekesztése ne a legfőbb ügyész jóváhagyásával történt volna: termékünk nem engedheti meg magának, hogy a fogyasztók nagy számban hülyének nézzék. Inkább arra tippelünk, hogy mindenki, akinek fontos lett volna Gyurcsány lecsukatása, belátta, hogy ez a dolog a bíróságon sehogyan sem fog megállni: és akkor már jobb most kiszállni belőle, mintha az egész konstrukció a tárgyalóteremben bukik meg - a 2014-es választások előtt pár hónappal.

A bíróságokon ugyanis egyáltalán nem áll jól az elszámoltatás szénája. Szilvásyt felmentették, Laborcot lényegében dettó, Dávid Ibolyát is, a "tábornokperben" a terhelő bizonyítékok értékelhetetlenek. És ezek csak az ordítóan politikai indíttatású kirakatperek lettek volna - de az ügyészség még Hagyó és Hunvald elmeszeltetéséhez is béna volt. Mindez legelőször is arról árulkodik, hogy a bírói hatalmi ág valahogy ki van maradva a nemzeti együttműködés rendszeréből - bár az Orbán-rezsim jelentős és részben sikeres erőfeszítéseket tett a bírók megfélemlítésére, méretre vágására és megalázására, az ítélkezés ezekben az ügyekben továbbra sem politikai megrendelésre zajlik. Szar ügy: féldiktatúrát nem érdemes csinálni, ha nem az van, hogy tényleg bárkit elvisz a fekete autó, a jogrend maradékain, a jogállam roncsain előbb-utóbb fennakad a vállalkozás. (Egészet meg momentán számos okból nem lehet: nem hagyná az unió - a bírók miatt is mennyit púposkodtak! -, és hát, lássuk be, még a társadalom sem elég érett rá.)

Ám a Gyurcsány-ügy tanulsága nem csak ez. Ennek az immár visszavonhatatlanul meghiúsult pernek, a komcsiellenes perek anyjának, meg persze az elmarasztaló ítéletnek kellett volna demonstrálnia azt, hogy az országot szétlopta az MSZP, hogy minden bajáért az utódpárt, a szovjet múltat az uniós jelenbe átmentő Apró-Gyurcsány-klán és az általa szőtt láthatatlan hálózat okolandó. Ez volt az a történet, a master narrative, amellyel Orbánék 2010 előtt meggyőzték az országot arról, hogy a rendszerváltás félresiklott, és a demokrácia csak a bűnözők fedezékeként szolgál. Gyurcsány és bandája bűnöző, Gyurcsány ki tudta használni a demokrácia intézményeit: ergo a demokrácia intézményei is bűnösek, szükségszerűen, legbelsőbb jellegükből adódóan korruptak. Most ez a történet bukóra áll - ha nem is végérvényesen, de annyira talán mégis, hogy a következő választáson ne lehessen felhasználni, hogy még egyszer ne lehessen vele jelentős szavazói tömegeket manipulálni.

De ne tévedjünk: az erre a történetre alapított politikának nem csak az ártatlanul megvádoltak és meghurcoltak lettek, lesznek a vesztesei. És nem csak szegény ostoba Budai Gyula, aki előbb-utóbb bukott rágalmazási perek tucatjainak fogja majd viselni a következményét. Vagy Schiffer, aki még most sem érti, hogy rég abba kellett volna hagynia. A sebeket sokáig fogja viselni ez az ország; még sokkal, sokkal az után is, hogy nem csak mi fogjuk szégyellni magunkat ezért a négy évért, hanem azok is, akik elhitték a bicikliző majom-diktátor meséit.

(Ha már a féldiktatúra szóba került. A miniszterelnök a hét elején hazai pályán, a Fidelitas kebelén a felsőoktatás átalakításáról osztotta az észt. Midőn felmerült, hogy sokan vannak, akiknek a változás iránya nem tetszik, például Szabó Máté ombudsman, aztán rektorok, szülők, hallgatók, az MTI tudósítása szerint a kormányfő ezt válaszolta: "Ellenforradalmi kísérletek zajlanak." Mondja valaki, hogy csak viccelt!)

Neked ajánljuk