Indoklásuk szerint az emléknapra azért van szükség, hogy a polgárság rendszeres tájékoztatást kapjon - természetesen a magyar nemzetrészek közötti szolidaritás erősítése érdekében - az 1920. június 4-i trianoni békeszerződésről, valamint a szomszédos országokban élő magyarság életéről, történelméről, kulturális, tudományos és gazdasági teljesítményéről - és sportsikereiről, tesszük hozzá mi, mivel ez meg nem bocsáthatóan lemaradt a végéről. A rendszeres, a Trianon-infó formája körüli találgatás (sima és emelt díjas sms-ben is megtudhatják az érdeklődők, miként csonkították meg hazánkat az antanthatalmak a velük szövetkezett Lenin-fiúk és szabadkőművesek) immár okafogyottá vált, mivel az országpusztító koalíció (némi rájuk jellemző sunyi célozgatás után) persze nem szavazta meg. Szili Katalin például nem átallotta azt állítani: az egész előterjesztésnek csupán pártpolitikai oka volt, s mindez tipikus példája annak, hogyan lehet egy ünnepet tönkretenni. Pedig ez a megközelítés több okból is téves. Először is többről van szó, mint holmi pártpolitikai haszonkeresésről - persze elismerjük, az is van benne egy evőkanálnyi. Ez a nemz.-rad.-konz. jobboldal szokásos igénybejelentése: vannak témák, amelyekről csak mi szólhatunk, a többieknek meg ilyenkor kuss a neve. Igen ám, de akkor meg a hirtelen feltámadt csöndben az ember kénytelen odafigyelni arra, mit is bírnak mondani, avagy leírni a jobboldal notabilitásai és tollforgatói, s máris örömmel fedezheti fel a két világháború között uralkodó tónust, az ébredő fajvédő sajtó kissé már szalaghibásan nyávogó, de még érces hangját, a régi bevált butaságokat. A jobboldalnak a nyilvánosságban dominánsan szélsőséges fele az önreflexió, a történeti szembenézés minimális szándéka és készsége nélkül nyúl a témához, s rendre meg is találja a felelőst a szabadkőművesekkel és Károlyival szövetkezett vörös népbiztosokban, akik hátba döfték (Dolchstoss - mert ez volt a leánykori neve) a harcoló nemzetet - s ugyanily lelkesen, egyszerű iterációval találja meg nevezettek ideológiai és "genetikai" örököseit, akik elődeik példáját követve árulják a hont. A jobboldal örök jelszava (Igazságot Trianonról!) már nem a revíziót szolgálja (erről azért, legalábbis a nyilvánosság előtt, mintha letettek volna - még a legradikálisabbak is "csak" területi autonómiát követelnek, lehetőleg mindenhová, meg a közönyös országlakosok által egyszer már szűkkeblűen megtagadott kettős állampolgárságot), hanem saját mitológiájuk megerősítését. Amúgy pedig szó sincs itt semmiféle közös ünnepről, ezért nem is volt mit tönkretenni: a környező államokban élő magyaroknak, márpedig a nyolcvanhét éves Trianon-történet elsősorban róluk szól, nincs mit ünnepelniük. És nekik, némely belmagyar nemzettársaiktól eltérően, még hasznuk sem származik a dologból.
Figyelmébe ajánljuk
Zelenszkij autokratikus vargabetűje többet ártott Ukrajna európai integrációjának, mint Orbán ármánykodása
Az ukrán elnök a „szuverenitásvédelem” jelszavával tisztogatott volna azok között, akik rossz helyen szaglásztak. De hiába megengedő a korrupcióval szemben Trump, ha az EU sűrű fejcsóválással fogadta a törvényt, amit azóta visszavontak. A kárt így is nehéz felbecsülni.
Az Amerika–EU-vámalku tovább nyomhatja a magyar gazdaságot
Noha sikerült megfelezni az EU-t fenyegető amerikai vám mértékét, a 15 százalékos általános teher meglehetősen súlyos csapást mérhet az európai gazdaságokra, így a magyarra is. A magyar kormány szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodást kötött volna, de a megegyezés az orosz gázimportra is hatással lehet.
Akár jó is lehetett volna, mégis félrecsúszott: ezt csinálta a Kádár-rendszer a Balatonnal
Megjött Barba papa
A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák.
Hiába a fekete-fehér: Santhó Imre fotóin egy sokszínű és pezsgő korszak elevenedik meg
Gyógyító morajlás
Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak.
Elmondható
- Pálos György
A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.
Gyulladáspont
Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.
Lena Dunham új sorozata képtelen kitörni a klisékből
Snoblesse oblige: hova menjünk, mit csináljunk?
- Narancs