A szerk.

Tényleges életfogyt

A szerk.

Bizonyára a kedves olvasót is az foglalkoztatja e forró kora nyári napokban, hogy mire kavar ilyen nagy elánnal Lázár János. Mire föl ez a nagy aktivizmusa neki? A dolgot a következőképpen tudjuk elképzelni. Avval együtt, hogy pár hete a Népszabadságnak valaki név nélküli bennfentes arról beszélt, hogy 2017-től, vagyis Áder János elnöki mandátumának kifutása után az utódja Orbán Viktor lesz, s megpöndült az is, hogy az államfői jogköröket kicsinyt módosítani fogják ebből az alkalomból; köztársaságunk elmozdulást eszközöl a prezidenciális rendszer általános irányába.

Nos, az április 6. óta eltelt heteket nyugodtan tekinthetjük e kormányzati modell próbafutamának, afféle béta-verziónak, amely a félig éles használat közben teszteli és tökéletesíti magát. Sőt. Ahhoz sem kell nagyon erőlködni, hogy a kormányzás és a törvényalkotás elmúlt négy évét, a dolgok intézésének tényleges menetét gyorsuló csúszásként lássuk az ún. félelnöki rendszer felé. Amennyiben félelnöki rendszer alatt a parlament által kevéssé ellenőrzött, egyetlen személy kezében összpontosuló végrehajtói hatalmat értjük. Igen, tudjuk, hogy a mindenkori kormányfő demokráciánk 2010 előtti, éretlen szakaszában is nagy szabadsággal választhatta meg kormányának tagjait, akiket a parlamenti többség csak vele együtt válthatott (volna) le, és hogy formálisan továbbra is a népképviseleti Országgyűlés hozza Magyarországon a törvényeket. De a törvényalkotás elmúlt négy évét szemügyre véve azt is látjuk, hogy a kész törvénytervezetek valójában nem az uralkodó párttól vagy annak frakciójától érkeznek, hanem valahonnan máshonnan, valamely ismeretlen (egy lófaszt ismeretlen) erőközpontból, egy fekete lyukból fújta ki őket a parlamenti kétharmad elé a kozmikus szél. A végrehajtói és a törvényhozói ág először - közös munkával - ledöntötte majd' minden külső korlátját (amikor megfosztotta fontos hatásköreitől, illetve autonóm vezetőitől, tagjaitól az Alkotmánybíróságot, a nemzeti bankot, az Állami Számvevőszéket, a Költségvetési Tanácsot, az Energiahivatalt és a versenyhivatalt, valamint megszüntette a parlament ama intézményeit és szokásait, amelyek az ellenzék és a nyilvánosság számára legalább bepillantást, esetenként beleszólást engedtek a döntéshozatalba), s eközben az előbbi - a kormányfői - hatalom tökéletesen ellenőrzése alá vonta az utóbbit (a törvényhozóit). Amiből az is adódik, hogy ami most van, az maga az elnöki rendszer, még ha nem is így hívják; annak is egy olyan speciális konstellációja, amikor a végrehajtó és a törvényhozói hatalom ugyanabban az erőközpontban végződik, s mind a kettő az itt keletkező szándékok, tervek, szakpolitikák megvalósítója. A lófaszt ellenőriz itt bárki bárkit, és főként nem Orbán Viktort. (Áder János államfői működését szíves engedelmükkel és legjobb lelkiismeretünk szerint nem létezőnek tekintjük.) A tényleges politikai hatalom átszivattyúzása a népképviseleti alapon választott testületekből a kormányfőhöz és közvetlen környezetéhez megtörtént, Orbán az önkormányzatiságot és a parlamentarizmust kinyiffantotta, még ha az utóbbi díszletei nyomokban megmaradtak is.

A kérdés most az, hogy ez hogyan menjen így tovább. És itt abba is hagyhatjuk a hályogkovács közjogászkodást meg az álpolitológiai vakarózást. A kis Lázár stréberkedése, hogy ő nyomja le a Deutsche Telekomot is, meg a norvég kormányt is, meg hogy minden istennyila ügyintézés az ő irányítása alá kerül a paksi atomerőmű-építéstől az uniós támogatások osztogatásán át a vidékfejlesztésig - pont az, aminek látszik: hogy tudniillik Lázár a főnök meghosszabbított keze. A helyette intézkedő ember - ha papíron nem is, de a gyakorlatban, funkcionálisan az államfő által kinevezett és felhatalmazott miniszterelnök, az államfői döntések végrehajtója. Lázár élete legfontosabb napjait éli most: ha ügyesen mozog, véglegesítik, és rendes apparátust is csinálnak alá, ezek lesznek az ágazatokat irányító valódi bürokratikus alközpontok, ezt jósolja az, hogy Orbán az elvben még mindig a parlamentnek felelős ún. kormány egyes ún. minisztériumait vidéki városokba internálja. Csöndesen elpecsételgettek majd Debrecenben, Székesfehérváron, amíg végképp meg nem feledkezik a létezésetekről a nemzet. A miniszterelnök-elnök pedig elindul közben a Várba, és mire felér, igazi elnök lesz: először csak egy kisebb épületbe vackol be, majd - miután a könyvtárat és a múzeumokat kipakolták belőle - a Királyi Palota lesz az övé és kiterjedt hivataláé, onnét tekint majd a városra, a vizek fölött lebegve onnét nyalogatja a szája szélét, s mosolyog az önfeledten ünneplő tömegekre. E változásokat - melyek zömét, még egyszer mondjuk, a gyakorlatban már letudta a magyar politika - a 2017-es alkotmánymódosítások szentesítik majd, ezek rögzítik az államelnöki hatáskörök kibővülését a közvetett, képviseleti demokrácia avítt és romlott formáinak, a "drága", "nehézkes" és "korrupt" parlamentarizmusnak a rovására. A részletek itt kissé homályosak még: ha az ellenzéknek akár a legcsekélyebb esélye lesz a többség megszerzésére, úgy a parlamentnél semmi tényleges jogkör nem marad, nemhogy a végrehajtó hatalomhoz nem szagolhat hozzá, de törvényeket is csak államfői kezdeményezésre és/vagy jóváhagyással alkothat, és még a hugyozáshoz a klozettkulcsot is az elnök által kinevezett vécés nénitől kell majd elkérni. Igényelni! Legyen "az országgyűlési képviselők munkaidő alatti anyagcseréjének biztosításáért felelős elnöki megbízott" Budai Gyula! Az új államfőt pedig, biztos, ami biztos, a kimenő parlament választja meg, szerényen csak 5 évre.

S mielőtt számolásunkban 2022-höz érnénk: a 2017-től tartó elnöki kormányzási ciklus minden eddiginél értékesebb közjogi vitákat hoz majd el. A Századvég Intézet - a szociálpszichológia, a politológia, a jó kormányzás tudományának határait merészen kitágítva a meta- és patafizika felé - nemcsak terjedelmes tanulmányokat közöl a monarchiáról, mint a nemzeti együttélés legnemesebb formájáról és a személyes életboldogság, a "jó élet" megvalósításának kollektív feltételéről, de a legszebb hazafias, függetlenségpárti, '48-as hagyományok nevében a Habsburg-ház újbóli, immár végleges trónfosztása mellett is támadhatatlan érveket sorakoztat fel. Az évtized fordulója pedig már a nőági örökösödés mellett és ellen szóló argumentumok emelkedett szellemi párviadalával köszönt ránk. A "Királyságot, de hogyan?" címen futó, a közmédiumok által bőségesen és értőn pertraktált társadalmi párbeszédbe persze disszonáns hangok is vegyülnek majd, ám a szélsőjobbról behallatszó röfögést ("nehogy má' zsidó nevű legyen a trónörökös") a monarchista centrum - ugyancsak a Századvég kutatásai szerint a nemzet 98,23 százaléka - felháborodottan utasítja vissza.

Ebben az élénk, jókedélyű vitatkozásban érjük meg Orbán Viktor uralkodásának 4+12. évét. És bizonyára akadnak majd olyanok, akikben felmerül a kétely saját szerepüket illetően: vajon jó döntés volt-e mindehhez ellenzékiként vagy egykori kormánypártiként asszisztálni, a puszta részvétellel, egy semmit sem érő parlamenti vagy önkormányzati mandátummal legitimálni a téboly kiteljesedését. A rossz érzéseket, az önvádat azonban el fogja hessegetni a jó hír: lehet, az uralkodó már a koronázási ünnepség napján amnesztiát hirdet majd.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.

Szarvashiba

Négy fogorvosi rendelő kialakítására írt ki pályázatot Szarvas önkormányzata 300 millió forint értékben. Az öt jelentkezőből kettőnél meghökkentő azonosságokat észleltek a bírálók. És egyeztek a lakcímek is.