Az egyik szerint Zelenszkij kapitális, sorsdöntő hibát vétett, amikor konfrontálódott Trumppal és Vance alelnökkel, és azért viselkedett ilyen meggondolatlanul, mert nem vette számításba az elnök végletes narcizmusát, karakterrajzát, reakcióinak e narcizmus diktálta ösztönösségét. Nem gondolkodott el és játszotta le előre, fejben a hízelkedés, a nagy embernek kijáró tisztelet gesztusait, és végképp nem tudta higgadtan kezelni, amikor Trump rajta kérte számon a háború elhúzódását, és Putyint dicsérte. Lám, pár nappal korábban Macron vagy Starmer, a brit kormányfő valahogy csak megtalálták a hangot Trumppal; igaz, sokra ők sem mentek, de legalább a látszatokat valamennyire megőrizték. Zelenszkij agya viszont eldurrant; és tessék, úgy megsértette Trumpot, hogy az immár hallani sem akar Ukrajna további támogatásáról. Még ha igaz is, hogy az ukrajnai ásványkincsvagyon kiaknázásáért cserébe Trump még csak ígérni se ígért volna semmit abban a szerződésfecniben, Zelenszkijnek akkor sem lett volna szabad engednie az indulatainak.
Lehet, hogy így történt; mintha Trump udvartartásának reakciói is – egyfajta szemforgató sopánkodás Zelenszkij állítólagos forrófejűsége miatt – ezt sugallanák. Trump impulzív géniusz, s aki nem számol ezzel, az magára vessen.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
