Az a kés és az a villa

„Nem akarja még egyszer átnézni a vallomását, Pelikán?” „Elnézést, Virág elvtárs, ez az ítélet.”

Ezt az unalomig ismert párbeszédet idézi fel a február 27-én létrehozott újabb kormányzati poszt hivatalos megnevezése: „a USAID által magyar jogalanyoknak kifizetett politikai korrupciós források feltárásáért felelős kormánybiztos”. A USAID segélyszervezetet kinyíró Donald Trumpnak és Elon Musknak halvány fogalma sincs az 1961 óta létező intézmény munkájáról; az itthoni civil szervezetek elleni hecc- és rágalomkampányhoz muníciót elváró fideszes vezérkar néhány éltesebb, és hajdan e civil szervezetekkel akár együtt is működő tagja talán már hallott harangozni a környezetvédő, az állampolgároknak jogsegélyt biztosító, vagy a leszakadt térségek lakóinak emberibb körülményeiért dolgozó szervezetekről. A kampányérdek azonban mindent felülír, az alapvető emberi szolidaritás és tisztesség, és mindenekelőtt a törvénytisztelet elvárható szintjét is.

A megbízható polgártárs Amerikába küldésének célja a kormánybiztosi elnevezésében rejlő politikai koncepció, vagyis az előre meghozott ítélet megindokolása. Ahogyan ezt néhány oldallal beljebb az érintett szervezetek képviselői elmondják, nincsenek illúzióik. Nagy titkokra bizonyosan nem bukkan a kormánybiztos Amerikában, mivel a civilek minden forrást átláthatóan és nyilvánosan kapnak meg és használnak fel – de légből kapott kompromatokkal fogják revolverezni és „külföldi ügynökként” gyalázni őket, ahogy nyilván a maradék kormánykritikus sajtót, beleértve ezt a lapot is. Mindez szívszorító következményekkel járhat nem csak az állam által magukra hagyott emberekre, akiken a civileken kívül senki nem tud és nem is nagyon akar segíteni, és számos kellemetlenséget okoz majd e szervezetek munkatársainak, aktivistáinak. A nagy nyilvánosság előtti hecckampány elviselése akkor sem egyszerű, ha szemenszedett hazugság, szimpla rágalom minden egyes állítása – ahogyan borítékolhatóan az lesz.