A szerk.

A hajsza és a fővadász et.

A szerk.

Egy hónapja mi is megemlékeztünk arról (lásd: A szerk.: A drogmentes Magyarország, Magyar Narancs, 2025. február 5.), hogy Rétvári Bence bejelentette a 150 fős „drogrendőrség”, a Kábítószer Bűnözés Elleni Hivatal megalakulását, amely 60 fős bevetési csoporttal kiegészülve „segít feltérképezni a bűnszervezetek tevékenységét”.

Az államtitkár elmondta, hogy a kormány mint a konzervatív drogpolitika elkötelezettje elsődleges célként a kábítószer-fogyasztás megelőzését és felszámolását határozta meg, illetve a terjesztőkkel szembeni „legkíméletlenebb” fellépést ígérte. Rétvári a fogyasztókat elintézte annyival, hogy „egy részük előbb-utóbb maga is terjesztővé válik”.

Akkor kevesen sejthették, hogy az államtitkári fellépés valójában csak az előjátéka egy sokkal hangosabb produkciónak, amelynek főszereplője maga Orbán Viktor. „Itt baj van. Az olcsó, mérgező kotyvalékok, szintetikus szerek elárasztották az országot. Ezt meg kell fékeznünk. Bármi áron. Szó szerint bármi áron. Külön kormánybiztost fogok kinevezni. Zéró toleranciát vezetünk be” – jelentette ki évértékelőjén, s ez a mondás attól tűnt kissé abszurdnak, hogy az „olcsó, mérgező kotyvalékok” nem most, nem is tegnap, hanem vagy tizenöt évvel ezelőtt árasztották el az országot – ahogy erre a szakemberek számos alkalommal felhívták a figyelmet. Mindez Orbánt mostanáig hidegen hagyta, ahogy a hivatali illetékeseket is. A probléma egészen mostanáig mintha nem is létezett volna.

Most azonban a miniszterelnök nemcsak felfedezte a lakossági igényekhez teljes mértékben igazodó üldözéses tematikát, de úgy is viselkedik, mintha a drogmentes Magyarország ideája egyenesen a mániájává vált volna. Orbán szerint a helyzet megköveteli még az alkotmányban is annak kimondását, hogy Magyarországon a kábítószer-használat büntetendő. „Mert itt arról van szó, hogy maga, kedves kábítószer-kereskedő, maga abból él meg, és abból csinál pénzt, hogy megmérgezi a mi gyerekeinket. És magának ehhez nincsen joga, és ha ezt folytatja, akkor nagyon súlyos büntetést fog, le fog szakadni a füle, akkorát fog kapni ezért. Hajtóvadászatot indítunk március 1-jétől a kábítószer-kereskedők ellen” – üzente pénteken a rádióban a képzeletbeli dílernek, ami pedig a végrehajtást illeti, úgy véli, hogy „egy nagy akciósorozattal egész egyszerűen meg kell tisztítani az országot ettől a kotyvalék, új, dizájner drogfajtától”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.