A szerk.

A hajsza és a fővadász et.

A szerk.

Egy hónapja mi is megemlékeztünk arról (lásd: A szerk.: A drogmentes Magyarország, Magyar Narancs, 2025. február 5.), hogy Rétvári Bence bejelentette a 150 fős „drogrendőrség”, a Kábítószer Bűnözés Elleni Hivatal megalakulását, amely 60 fős bevetési csoporttal kiegészülve „segít feltérképezni a bűnszervezetek tevékenységét”.

Az államtitkár elmondta, hogy a kormány mint a konzervatív drogpolitika elkötelezettje elsődleges célként a kábítószer-fogyasztás megelőzését és felszámolását határozta meg, illetve a terjesztőkkel szembeni „legkíméletlenebb” fellépést ígérte. Rétvári a fogyasztókat elintézte annyival, hogy „egy részük előbb-utóbb maga is terjesztővé válik”.

Akkor kevesen sejthették, hogy az államtitkári fellépés valójában csak az előjátéka egy sokkal hangosabb produkciónak, amelynek főszereplője maga Orbán Viktor. „Itt baj van. Az olcsó, mérgező kotyvalékok, szintetikus szerek elárasztották az országot. Ezt meg kell fékeznünk. Bármi áron. Szó szerint bármi áron. Külön kormánybiztost fogok kinevezni. Zéró toleranciát vezetünk be” – jelentette ki évértékelőjén, s ez a mondás attól tűnt kissé abszurdnak, hogy az „olcsó, mérgező kotyvalékok” nem most, nem is tegnap, hanem vagy tizenöt évvel ezelőtt árasztották el az országot – ahogy erre a szakemberek számos alkalommal felhívták a figyelmet. Mindez Orbánt mostanáig hidegen hagyta, ahogy a hivatali illetékeseket is. A probléma egészen mostanáig mintha nem is létezett volna.

Most azonban a miniszterelnök nemcsak felfedezte a lakossági igényekhez teljes mértékben igazodó üldözéses tematikát, de úgy is viselkedik, mintha a drogmentes Magyarország ideája egyenesen a mániájává vált volna. Orbán szerint a helyzet megköveteli még az alkotmányban is annak kimondását, hogy Magyarországon a kábítószer-használat büntetendő. „Mert itt arról van szó, hogy maga, kedves kábítószer-kereskedő, maga abból él meg, és abból csinál pénzt, hogy megmérgezi a mi gyerekeinket. És magának ehhez nincsen joga, és ha ezt folytatja, akkor nagyon súlyos büntetést fog, le fog szakadni a füle, akkorát fog kapni ezért. Hajtóvadászatot indítunk március 1-jétől a kábítószer-kereskedők ellen” – üzente pénteken a rádióban a képzeletbeli dílernek, ami pedig a végrehajtást illeti, úgy véli, hogy „egy nagy akciósorozattal egész egyszerűen meg kell tisztítani az országot ettől a kotyvalék, új, dizájner drogfajtától”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.