Törvényes szegregáció

Múlt szerdán a Kúria harmadfokon elutasította az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerme­keknek Alapítvány (CFCF) keresetét. A kereset annak a kimondását kérte, hogy a nyíregyházi Sója Miklós Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskola szegregál. Továbbá azért indította a pert a CFCF, hogy az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt a bíróság állapítsa meg a korábbi fenntartó nyíregyházi önkormányzat és az egyházmegye közötti együttműködési megállapodás és támogatási szerződés érvénytelenségét is.

Tavaly februárban az első, novemberben pedig a másodfokon eljáró bíróság ítélte jogellenes szegregá­ciónak a Sója – közkeletű nevén a Huszár-telepi iskola – gyakorlatát, és az intézményt a szegregált oktatás megszüntetésére kötelezte. Mindkét bírói fórum leszögezte, hogy a felekezeti iskolaválasztás szabadsága, vagy a felzárkóztató oktatás preferálása nem írhatja fölül az etnikai (és szociális) alapú szegregáció tilalmát. A Kúria viszont az Emberi Jogok Európai Egyezményére és az egyenlő bánásmód követelményére hivatkozva úgy érvelt, hogy a Huszár-telepi cigány szülők saját elhatározásukból íratták gyerekeiket egyházi iskolába, azaz éltek a lelkiismereti és a vallásszabadság alkotmányos jogával. (A harmadfok után Magyarországon föllebbezni már nincs hová, a CFCF ezért az Európai Bizottsághoz fordul.)

A kontextus ismerete nélkül azt hihetnénk, hogy a bírói szintek eltérő ítéletei egy pompás elvi-jogértelmezési vita fontos állomásai. Pedig dehogy. A Huszár-telepi iskola a 90-es évek elején felgyorsult gettósodás következményeként az évtized második felére teljesen cigányiskolává vált, és ez az egyre rosszabb körülmények közül érkező gyerekek sorsát gyakorlatilag megpecsételte. A CFCF 2007-ben sikerrel perelte a szocialista városvezetést, és az önkormányzat 2007-ben bezáratta az iskolát, tanulóit a város többi intézményébe irányította, ingyenes iskolabuszt biztosítva számukra. A 2010 őszén megválasztott fideszes polgármester és városházi többség az egykori telepi iskola felújított épületét ingyen átadta a Hajdúdorogi Egyházmegyének, s az 2011 őszén beindította ott az oktatást. A telepiek iskolaválasztását nagyban „megkönnyítette” a városháza azzal, hogy megszüntette az iskolabuszt (igaz, adott volna 30 százalékos bérlettámogatást), s úgy sem indította újra, hogy a Roma Oktatási Alap felajánlotta a járat finanszírozását. A CFCF a reszegregáció miatt ismét bíróságra ment, s ez a procedúra ért véget április 22-én, a harmadfokú döntéssel.

A perrel lapunk is többször foglalkozott. A felperes a téma elismert szakértőit kérte fel tanúskodni, az alperes képviselői pedig támogató szülői nyilatkozatokkal igyekeztek alá­támasztani álláspontjukat; e motívum, hogy „ezt akarják a cigányok is”, lám, a Huszár-telep újraindításával a helyi roma önkormányzat is egyetértett, a Kúria indoklásában is visszaköszön. Mi több, egy éve maga Balog Zoltán miniszter bő egy órában fejtette ki véleményét arról, valójában miért nem elkülönítés a cigány gyerekek elkülönített „felzárkóztatása”. (A Kúria ezt végül nem vette figyelembe, arra hivatkozva, hogy a magyar jog nem ismeri a „véleménytanú” fogalmát.)

Az első- és másodfokú bíróság elfogadta azt az érvet, miszerint a szegregált oktatás a leg­elkötelezettebb pedagógusi munka mellett sem alkalmas versenyképes ismeretek átadására, következésképpen a szegregált iskolából kikerülő gyerekek az egész életüket döntően befolyásoló hátránnyal indulnak. A Kúria viszont a múlt héten azt mondta ki, hogy mivel a felperes sem kifogásolta a Sója oktatási színvonalát és pedagógiai programját, nem meg­állapítható az egyenlő elbánás sérelme. Már csak azért sem, mert a görög katolikus egyház – amelynek deklarált célja a cigánypasztoráció – minden iskoláskorú gyereket felvesz az iskolájába, azaz a hátrányos helyzetű cigány gyerekeket is. (Jó, mi? A szegregálandó cigányok is mehetnek az etnikai alapon szegregáló suliba.)

A CFCF többször is sikeresen perelt a szegregációs gyakorlat megszüntetéséért, ám érdemi változások az elkülönítést tiltó másod-, sőt harmadfokú döntések ellenére sem történtek. Elsősorban azért, mert a bírói ítéletek végrehajtása mögé nem állt oda az állam. Ez a rossz helyzet most tovább romlott. Április 22-én egyelőre felmérhetetlen következményekkel járó visszalépés történt a kúriai döntéssel, amelynek értelmében az iskoláskorú gyerekek egyházi alapú etnikai (és szociális) elkülönítése nem jogellenes szegregáció, hanem szabad vallásgyakorlás. Illetve hát, művelőinek szép meghatározása szerint, „szeretetteljes felzárkóztatás”, „szeretetalapú oktatás”. A bíróság ezzel akarva-akaratlanul a „törvényes” szegregációhoz biztosított szamárvezetőt, Magyar­országon immár megfellebbezhetetlenül.