A szerk.

Törvényes szegregáció

A szerk.

Múlt szerdán a Kúria harmadfokon elutasította az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerme­keknek Alapítvány (CFCF) keresetét. A kereset annak a kimondását kérte, hogy a nyíregyházi Sója Miklós Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskola szegregál. Továbbá azért indította a pert a CFCF, hogy az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt a bíróság állapítsa meg a korábbi fenntartó nyíregyházi önkormányzat és az egyházmegye közötti együttműködési megállapodás és támogatási szerződés érvénytelenségét is.

Tavaly februárban az első, novemberben pedig a másodfokon eljáró bíróság ítélte jogellenes szegregá­ciónak a Sója – közkeletű nevén a Huszár-telepi iskola – gyakorlatát, és az intézményt a szegregált oktatás megszüntetésére kötelezte. Mindkét bírói fórum leszögezte, hogy a felekezeti iskolaválasztás szabadsága, vagy a felzárkóztató oktatás preferálása nem írhatja fölül az etnikai (és szociális) alapú szegregáció tilalmát. A Kúria viszont az Emberi Jogok Európai Egyezményére és az egyenlő bánásmód követelményére hivatkozva úgy érvelt, hogy a Huszár-telepi cigány szülők saját elhatározásukból íratták gyerekeiket egyházi iskolába, azaz éltek a lelkiismereti és a vallásszabadság alkotmányos jogával. (A harmadfok után Magyarországon föllebbezni már nincs hová, a CFCF ezért az Európai Bizottsághoz fordul.)

A kontextus ismerete nélkül azt hihetnénk, hogy a bírói szintek eltérő ítéletei egy pompás elvi-jogértelmezési vita fontos állomásai. Pedig dehogy. A Huszár-telepi iskola a 90-es évek elején felgyorsult gettósodás következményeként az évtized második felére teljesen cigányiskolává vált, és ez az egyre rosszabb körülmények közül érkező gyerekek sorsát gyakorlatilag megpecsételte. A CFCF 2007-ben sikerrel perelte a szocialista városvezetést, és az önkormányzat 2007-ben bezáratta az iskolát, tanulóit a város többi intézményébe irányította, ingyenes iskolabuszt biztosítva számukra. A 2010 őszén megválasztott fideszes polgármester és városházi többség az egykori telepi iskola felújított épületét ingyen átadta a Hajdúdorogi Egyházmegyének, s az 2011 őszén beindította ott az oktatást. A telepiek iskolaválasztását nagyban „megkönnyítette” a városháza azzal, hogy megszüntette az iskolabuszt (igaz, adott volna 30 százalékos bérlettámogatást), s úgy sem indította újra, hogy a Roma Oktatási Alap felajánlotta a járat finanszírozását. A CFCF a reszegregáció miatt ismét bíróságra ment, s ez a procedúra ért véget április 22-én, a harmadfokú döntéssel.

A perrel lapunk is többször foglalkozott. A felperes a téma elismert szakértőit kérte fel tanúskodni, az alperes képviselői pedig támogató szülői nyilatkozatokkal igyekeztek alá­támasztani álláspontjukat; e motívum, hogy „ezt akarják a cigányok is”, lám, a Huszár-telep újraindításával a helyi roma önkormányzat is egyetértett, a Kúria indoklásában is visszaköszön. Mi több, egy éve maga Balog Zoltán miniszter bő egy órában fejtette ki véleményét arról, valójában miért nem elkülönítés a cigány gyerekek elkülönített „felzárkóztatása”. (A Kúria ezt végül nem vette figyelembe, arra hivatkozva, hogy a magyar jog nem ismeri a „véleménytanú” fogalmát.)

Az első- és másodfokú bíróság elfogadta azt az érvet, miszerint a szegregált oktatás a leg­elkötelezettebb pedagógusi munka mellett sem alkalmas versenyképes ismeretek átadására, következésképpen a szegregált iskolából kikerülő gyerekek az egész életüket döntően befolyásoló hátránnyal indulnak. A Kúria viszont a múlt héten azt mondta ki, hogy mivel a felperes sem kifogásolta a Sója oktatási színvonalát és pedagógiai programját, nem meg­állapítható az egyenlő elbánás sérelme. Már csak azért sem, mert a görög katolikus egyház – amelynek deklarált célja a cigánypasztoráció – minden iskoláskorú gyereket felvesz az iskolájába, azaz a hátrányos helyzetű cigány gyerekeket is. (Jó, mi? A szegregálandó cigányok is mehetnek az etnikai alapon szegregáló suliba.)

A CFCF többször is sikeresen perelt a szegregációs gyakorlat megszüntetéséért, ám érdemi változások az elkülönítést tiltó másod-, sőt harmadfokú döntések ellenére sem történtek. Elsősorban azért, mert a bírói ítéletek végrehajtása mögé nem állt oda az állam. Ez a rossz helyzet most tovább romlott. Április 22-én egyelőre felmérhetetlen következményekkel járó visszalépés történt a kúriai döntéssel, amelynek értelmében az iskoláskorú gyerekek egyházi alapú etnikai (és szociális) elkülönítése nem jogellenes szegregáció, hanem szabad vallásgyakorlás. Illetve hát, művelőinek szép meghatározása szerint, „szeretetteljes felzárkóztatás”, „szeretetalapú oktatás”. A bíróság ezzel akarva-akaratlanul a „törvényes” szegregációhoz biztosított szamárvezetőt, Magyar­országon immár megfellebbezhetetlenül.

Figyelmébe ajánljuk

Váratlanul

Az ír szerző negyedik, sakkal erősen átitatott regényének szervező motívumai a szereplők éle­tébe érkező nem várt elemek.

A távolság

Az író-rendező-vágó nem lacafacázik: már az első jelenetben ott vonaglik egy tucat eszkortlány a sztriptízbár kanosabb (és pénzesebb) vendégeinek ölében, üvölt a zene, pukkan a pezsgő.

Hagytuk, hogy így legyen

  • - turcsányi -

Nagyon közel megyünk. Talán túl közel is. A komfortérzetünk szempontjából biztosan túl közel, bár a dokumentumfilm műfaja nem a komfortérzetünk karbantartására lett kitalálva, hanem azért, hogy felrázzon. Ez játékszabály, ám mégis kérdéses, hogy mennyiben kárhoztatható bárki is, aki nem rendel felrázást.

Egymás közt

Első ízben rendez olyan tárlatot a Ludwig Múzeum, amelyen kizárólag női alkotóknak a nőiség témáját feldolgozó munkái szerepelnek. A válogatás ezen első része a női szerepek és a nők megjelenítése körüli anomáliákra fókuszál a múzeum gyűjteményében őrzött műveken keresztül.

Semmi se drága

„Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: / Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza” – üzeni háromszáz idióta a lidérces múltból, csókol anyád, Szimónidész aláírással. Oh, persze, ezek csak a hülye görögök voltak, könnyű volt nekik hülyének lenni. Mi magyarok, már okultunk 1956 tapasztalatából, s sosem követnénk el efféle balgaságot.

Úgy lezáródott

Napok óta tartja izgalomban a magyar hazát az a kérdés, hogy október 9-én ki záratta le azt a kiskőrösi vasúti átkelőt, amelynél Szijjártó Péter külügyminiszter és Mészáros Lőrinc nagyberuházó & nagyvállalkozó & a szeretett vezető körüli mindenes megtekinthette a Budapest–Belgrád vasútvonal adott szakaszát és felavathatta az utolsó sínszál lerakását és összecsavarozását, vagy mit.

Sokan, mint az oroszok

Oroszország a hatalmas veszteségek dacára sem szenved emberhiányban az ukrán frontokon. Putyinék mostanra megtanulták, hogyan vegyék meg állampolgáraikat a családjuktól. A politikailag kockázatos mozgósítás elrendelésére semmi szükség – az üzlet működik. De hogyan?

Ellenzékellenzés

  • Ripp Zoltán

A Magyar Péter-jelenség a magyar társa­dalom betegségének tünete. Ugyanannak az immunhiányos állapotnak, amely a liberális demokrata jogállam bukását és Orbán hatalomban tartását előidézte. Ez az állítás persze magyarázatra szorul.

Messze még az alja?

Messze nem a kormány által vártaknak megfelelően alakult a GDP a harmadik negyedévben, de Orbánéknak „szerencsére” ismét van egy gazdaságpolitikai akciótervük. Könnyű megtippelni, milyen hatásuk lesz az intézkedéseknek, ha a cél az export felpörgetése, nem pedig a bizalom helyreállítása.