Úgy lezáródott

Napok óta tartja izgalomban a magyar hazát az a kérdés, hogy október 9-én ki záratta le azt a kiskőrösi vasúti átkelőt, amelynél Szijjártó Péter külügyminiszter és Mészáros Lőrinc nagyberuházó & nagyvállalkozó & a szeretett vezető körüli mindenes megtekinthette a Budapest–Belgrád vasútvonal adott szakaszát és felavathatta az utolsó sínszál lerakását és összecsavarozását, vagy mit.

Így aztán e miatt a nemzeti szuverenitás szempontjából döntő jelentőségű esemény miatt az arra közlekedőknek tíz kilométert kellett kerülniük. Rögzítsük az alapszituációt: a NER fontos emberei jártak a NER legfontosabb embere által nagyon fontosnak tartott beruházásnál (mely annyira fontos, hogy egy titkosított hitelszerződésben megéri miatta évtizedekre kiszolgáltatni Magyarországot Kínának, de ez most mellékszál).

Amikor elsőként a Népszava elkezdte firtatni, hogy voltaképpen kinek az utasítására zárták le a helyszínt, érzékelhető zavar támadt az államgépezetben: hirtelenjében mindenki azt vélte tudni, hogy ez csak egy másik hatóság döntése lehetett. Persze, merszük ahhoz nem volt, hogy ezt nyíltan kimondják; a szavak szintjén csupán a pánikszerű hárításra futotta; nyilván mindannyian arra gondoltak, hogy ennyiért még a NER-ben sem érheti baj őket.

Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára Vadai Ágnes (DK) írásbeli kérdésére azt közölte, hogy „az esemény során a Terrorelhárítási Központ (TEK) a védett személyek és a kijelölt létesítmények védelméről szóló rendeletnek megfelelő személyvédelmi feladatokat látta el”. Dodonai válasza egy cáfolhatatlan tényt állít a TEK-ről, a többit meg találja ki, akinek nincs ennél jobb dolga. Második körben a TEK sietett kijelenteni, hogy „a helyszínen területzárást, közforgalmi korlátozást nem alkalmazott, a Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányságtól ilyen intézkedés végrehajtását nem kérte”. A megyei rendőrség is gyorsan reagált: sem a saját, sem a TEK kezdeményezésére nem zárt le semmilyen területet.