A szerk.

Semmi se drága

A szerk.

„Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: / Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza” – üzeni háromszáz idióta a lidérces múltból, csókol anyád, Szimónidész aláírással. Oh, persze, ezek csak a hülye görögök voltak, könnyű volt nekik hülyének lenni. Mi magyarok, már okultunk 1956 tapasztalatából, s sosem követnénk el efféle balgaságot.

Hát akkor figyeljen jól minden kedves hazaáruló, minden kedves muszkavezető, minden Orbán és minden Balázs, minden frissen bukott csinovnyik. „Ötven huszár volt akkor a Szabadság, / annyi volt itt a nemzet, a magyar. / És szembe, hozván a császár parancsát / tízezer fő, tizenkét ágyuval / végig a völgyön, a Sió lapályán / rohamra készen, – középen a híd. / Egy fél országrész fordul vérbe-lángba, / ha az a hídfő, az is elesik” – ez a tárgyalási alap. Innen indulunk.

Amúgy meg tényleg semmi sem a régi már. „Nyalni csak úgy lehet, hogy élvezzük az ízeket”? Micsoda szamárság! Pont így nem lehet, belefeledkezve az ízekbe, csak úgy önfeledten, az élvezet kedvéért. Ugyan már. Nyalni csak pontosan, szépen, ahogy a vörös csillag megy az égen – ennyit a magyar- és a világirodalomról.

Kedden kaptuk a hírt, hogy az Államvédelmi Hatóság reinkarnációja, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elcsapta egyik igyekvő csinovnyikát, mert rosszkor nyalt, rossz helyen. Somkuti Pipi vagy ki eltévesztette a segget a nagy tolongásban. Személyében pedig a nyalás sztahanovistáját gyászoljuk (a Telex.hu alapos összeállítást közöl ez irányú korábbi törekvéseiről – volt neki bőven törekvése).

Az a bűne a kegyvesztett csahosnak, hogy túl erős szavakkal büfögte vissza Orbán Balázs miniszterelnöki jobbkéz nemrégiben hírhedté vált szavait, melyek szerint, ha jön a ruszki, mi csitulunk lábhoz, és jobban tenné mindenki a világon, ha követné a példánkat. Persze, felesleges ezt a miniszterelnöki balkéz találmányának tulajdonítani, egy ideje a napnál is világosabb, hogy ez az épp aktuális kormányzati narratíva 1956-ról, komplett történelmünkről, napjaink világhelyzetéről, a magyarok életéről. Mondott ilyet már Szijjártó is meg a Főorbán is, s még azt sem állíthatjuk, hogy sokkal szofisztikáltabban fogalmaztak volna. De akkor mi a probléma? Hol rontotta el Somkuti Kucu?

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.