A szerk.

Semmi se drága

A szerk.

„Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: / Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza” – üzeni háromszáz idióta a lidérces múltból, csókol anyád, Szimónidész aláírással. Oh, persze, ezek csak a hülye görögök voltak, könnyű volt nekik hülyének lenni. Mi magyarok, már okultunk 1956 tapasztalatából, s sosem követnénk el efféle balgaságot.

Hát akkor figyeljen jól minden kedves hazaáruló, minden kedves muszkavezető, minden Orbán és minden Balázs, minden frissen bukott csinovnyik. „Ötven huszár volt akkor a Szabadság, / annyi volt itt a nemzet, a magyar. / És szembe, hozván a császár parancsát / tízezer fő, tizenkét ágyuval / végig a völgyön, a Sió lapályán / rohamra készen, – középen a híd. / Egy fél országrész fordul vérbe-lángba, / ha az a hídfő, az is elesik” – ez a tárgyalási alap. Innen indulunk.

Amúgy meg tényleg semmi sem a régi már. „Nyalni csak úgy lehet, hogy élvezzük az ízeket”? Micsoda szamárság! Pont így nem lehet, belefeledkezve az ízekbe, csak úgy önfeledten, az élvezet kedvéért. Ugyan már. Nyalni csak pontosan, szépen, ahogy a vörös csillag megy az égen – ennyit a magyar- és a világirodalomról.

Kedden kaptuk a hírt, hogy az Államvédelmi Hatóság reinkarnációja, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elcsapta egyik igyekvő csinovnyikát, mert rosszkor nyalt, rossz helyen. Somkuti Pipi vagy ki eltévesztette a segget a nagy tolongásban. Személyében pedig a nyalás sztahanovistáját gyászoljuk (a Telex.hu alapos összeállítást közöl ez irányú korábbi törekvéseiről – volt neki bőven törekvése).

Az a bűne a kegyvesztett csahosnak, hogy túl erős szavakkal büfögte vissza Orbán Balázs miniszterelnöki jobbkéz nemrégiben hírhedté vált szavait, melyek szerint, ha jön a ruszki, mi csitulunk lábhoz, és jobban tenné mindenki a világon, ha követné a példánkat. Persze, felesleges ezt a miniszterelnöki balkéz találmányának tulajdonítani, egy ideje a napnál is világosabb, hogy ez az épp aktuális kormányzati narratíva 1956-ról, komplett történelmünkről, napjaink világhelyzetéről, a magyarok életéről. Mondott ilyet már Szijjártó is meg a Főorbán is, s még azt sem állíthatjuk, hogy sokkal szofisztikáltabban fogalmaztak volna. De akkor mi a probléma? Hol rontotta el Somkuti Kucu?

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk