A szerk.

Semmi se drága

A szerk.

„Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: / Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza” – üzeni háromszáz idióta a lidérces múltból, csókol anyád, Szimónidész aláírással. Oh, persze, ezek csak a hülye görögök voltak, könnyű volt nekik hülyének lenni. Mi magyarok, már okultunk 1956 tapasztalatából, s sosem követnénk el efféle balgaságot.

Hát akkor figyeljen jól minden kedves hazaáruló, minden kedves muszkavezető, minden Orbán és minden Balázs, minden frissen bukott csinovnyik. „Ötven huszár volt akkor a Szabadság, / annyi volt itt a nemzet, a magyar. / És szembe, hozván a császár parancsát / tízezer fő, tizenkét ágyuval / végig a völgyön, a Sió lapályán / rohamra készen, – középen a híd. / Egy fél országrész fordul vérbe-lángba, / ha az a hídfő, az is elesik” – ez a tárgyalási alap. Innen indulunk.

Amúgy meg tényleg semmi sem a régi már. „Nyalni csak úgy lehet, hogy élvezzük az ízeket”? Micsoda szamárság! Pont így nem lehet, belefeledkezve az ízekbe, csak úgy önfeledten, az élvezet kedvéért. Ugyan már. Nyalni csak pontosan, szépen, ahogy a vörös csillag megy az égen – ennyit a magyar- és a világirodalomról.

Kedden kaptuk a hírt, hogy az Államvédelmi Hatóság reinkarnációja, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elcsapta egyik igyekvő csinovnyikát, mert rosszkor nyalt, rossz helyen. Somkuti Pipi vagy ki eltévesztette a segget a nagy tolongásban. Személyében pedig a nyalás sztahanovistáját gyászoljuk (a Telex.hu alapos összeállítást közöl ez irányú korábbi törekvéseiről – volt neki bőven törekvése).

Az a bűne a kegyvesztett csahosnak, hogy túl erős szavakkal büfögte vissza Orbán Balázs miniszterelnöki jobbkéz nemrégiben hírhedté vált szavait, melyek szerint, ha jön a ruszki, mi csitulunk lábhoz, és jobban tenné mindenki a világon, ha követné a példánkat. Persze, felesleges ezt a miniszterelnöki balkéz találmányának tulajdonítani, egy ideje a napnál is világosabb, hogy ez az épp aktuális kormányzati narratíva 1956-ról, komplett történelmünkről, napjaink világhelyzetéről, a magyarok életéről. Mondott ilyet már Szijjártó is meg a Főorbán is, s még azt sem állíthatjuk, hogy sokkal szofisztikáltabban fogalmaztak volna. De akkor mi a probléma? Hol rontotta el Somkuti Kucu?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

„Ez a háború köde”

Egyre többen beszélnek Izrael gázai hadműveleteiről népirtásként, de a szó köznapi használata elfedi a nemzetközi jogi fogalom definíció szerinti tartalmát. A szakértő ráadásul úgy véli, ha csak erről folyik vita, szem elől tévesztjük azokat a háborús bűnöket és jogsértéseket, amelyek éppúgy a palesztin emberek szenvedéseit okozzák.

A szabadság levéltára

Harminc éve költözött Budapestre a Szabad Európa Rádió archívuma, s lett annak a hatalmas gyűjteménynek, a Blinken OSA Archivumnak az alapzata, amely leginkább a 20. század második felére, a hidegháborúra, a szocialista korszakra és annak utóéletére fókuszál.