A szerk.

Új lap az asztalon

A szerk.

Joe Biden visszalépésével legalább kinyílt a verseny.

Hiába, hogy a rossz emlékű tévévita után számottevően nem változtak a közvélemény-kutatások, és továbbra is csak kevéssel vezetett Trump (a különféle kutatások szerint 2–6 százalékponttal), az nyilvánvalóvá vált, hogy Biden nem lesz képes fordítani az álláson – pláne nem jelentősen. Pedig arra lett volna szükség: Biden 2020-ban az összes le­adott szavazatot tekintve 4,5 százalékponttal, 7 millió szavazattal előzte meg Trumpot, de az amerikai választási rendszer aránytalanságai miatt így is a billegő államok pár tízezer szavazatán múlott a győzelme. Ha továbbra is ragaszkodik az elnök az induláshoz, a demokrata hajlandóságú, fiatalabb szavazók jelentős távolmaradása és alacsony választási részvétel mellett csúnyán kikap, és magával rántja a Demokrata Pártot is – meg ki tudja, mi mindent még.

Ez persze rohadtul méltánytalan, egyrészt azért, mert egyes híradások szerint az elnök korántsem olyan elmerozzant, mint amilyennek tűnik, másrészt mert ellenfele kognitív képességei sincsenek a topon, csak ő ügyesebben kovácsol tőkét félbehagyott, értelmetlen mondataiból, s rutinosabban rázza az öklét, harmadrészt pedig, mert Joe Biden kitűnő elnöke volt – illetve hát még most is az, egészen jövő januárig – az Egyesült Államoknak. A ciklusa elején hatékonyan és okosan birkózott meg a Covid következményeivel, s szervezte meg a védőoltások disztribúcióját – miután az elődje a lovak közé dobta a gyeplőt –; a járvány után fenyegető gazdasági katasztrófának pedig 2 billió dolláros, jól célzott állami ösztönző csomaggal vette elejét. Progresszív ipar- és szociálpolitikát vitt, és kísérletet tett a monopolista nagyvállalatok meg az államilag finanszírozott kínai ipari dömping megzabolázására is. És ha mindez innét, a VI. kerületből nézve mérsékelten tűnik is húsba vágónak – végül is az amerikaiak jólétéért aggódjon az amerikaiak anyukája –, a kaotikus afganisztáni kivonulás kudarca után az Egyesült Államok a nemzetközi politikában visszatért a demokratikus világ patrónusának szerepéhez. A Biden-kormányzat már az Ukrajna elleni agresszió előtt jól tudta, hogy mik Putyin szándékai, és jól értette azt is, hogy a Kreml nemcsak Ukrajna, de egész Európa biztonságát fenyegeti. És hibátlanul reagált: Ukrajna megsegítésével és a transzatlanti kapcsolatok újjáépítésével.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.