A szerk.

Új lap az asztalon

A szerk.

Joe Biden visszalépésével legalább kinyílt a verseny.

Hiába, hogy a rossz emlékű tévévita után számottevően nem változtak a közvélemény-kutatások, és továbbra is csak kevéssel vezetett Trump (a különféle kutatások szerint 2–6 százalékponttal), az nyilvánvalóvá vált, hogy Biden nem lesz képes fordítani az álláson – pláne nem jelentősen. Pedig arra lett volna szükség: Biden 2020-ban az összes le­adott szavazatot tekintve 4,5 százalékponttal, 7 millió szavazattal előzte meg Trumpot, de az amerikai választási rendszer aránytalanságai miatt így is a billegő államok pár tízezer szavazatán múlott a győzelme. Ha továbbra is ragaszkodik az elnök az induláshoz, a demokrata hajlandóságú, fiatalabb szavazók jelentős távolmaradása és alacsony választási részvétel mellett csúnyán kikap, és magával rántja a Demokrata Pártot is – meg ki tudja, mi mindent még.

Ez persze rohadtul méltánytalan, egyrészt azért, mert egyes híradások szerint az elnök korántsem olyan elmerozzant, mint amilyennek tűnik, másrészt mert ellenfele kognitív képességei sincsenek a topon, csak ő ügyesebben kovácsol tőkét félbehagyott, értelmetlen mondataiból, s rutinosabban rázza az öklét, harmadrészt pedig, mert Joe Biden kitűnő elnöke volt – illetve hát még most is az, egészen jövő januárig – az Egyesült Államoknak. A ciklusa elején hatékonyan és okosan birkózott meg a Covid következményeivel, s szervezte meg a védőoltások disztribúcióját – miután az elődje a lovak közé dobta a gyeplőt –; a járvány után fenyegető gazdasági katasztrófának pedig 2 billió dolláros, jól célzott állami ösztönző csomaggal vette elejét. Progresszív ipar- és szociálpolitikát vitt, és kísérletet tett a monopolista nagyvállalatok meg az államilag finanszírozott kínai ipari dömping megzabolázására is. És ha mindez innét, a VI. kerületből nézve mérsékelten tűnik is húsba vágónak – végül is az amerikaiak jólétéért aggódjon az amerikaiak anyukája –, a kaotikus afganisztáni kivonulás kudarca után az Egyesült Államok a nemzetközi politikában visszatért a demokratikus világ patrónusának szerepéhez. A Biden-kormányzat már az Ukrajna elleni agresszió előtt jól tudta, hogy mik Putyin szándékai, és jól értette azt is, hogy a Kreml nemcsak Ukrajna, de egész Európa biztonságát fenyegeti. És hibátlanul reagált: Ukrajna megsegítésével és a transzatlanti kapcsolatok újjáépítésével.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Ilyen az, amikor Zelenszkij mutogat Orbánra

Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.