A szerk.

A vasutasok kérték

A szerk.

Talán Stephenson óta nem fordult elő, hogy egy működő vasúttársaság arra biztatta volna utasait, hogy ne vegyék igénybe a szolgáltatásait.

Úgy tűnik, a MÁV-nak sikerült e bravúr több mint kétszáz évvel a gőzmozdony feltalálása után. A vasúti járműveket és a pályát sem kíméli az extrém hőség címmel megjelent közleményükben arra kérik a meleget nehezen viselő utasokat, hogy „vonattal csak a legszükségesebb esetben induljanak útnak”, és ha mégsem bírnának a fenekükön maradni, inkább válasszák a buszt. A szokatlan tanács miatt a MÁV illetékesei is igyekeztek valamiféle magyarázattal szolgálni. Ez röviden így foglalható össze: a problémák eredője a „huzamos idejű magas hőhatás”. Ebben az a legjobb, hogy e megállapítás mostanában felér egy hűsítő tapasszal, hiszen a telet juttatja az eszünkbe, amikor viszont a hideg az oka a vasúti közlekedés anomáliáinak… Vagy valami más.

Ha sorra vesszük azon állításokat, amelyeket a MÁV vezérkarától és a közlekedési minisztériumtól független szakelemek tettek, például Meleg János a Vasutasok Szakszervezetének elnöke vagy Dorner Lajos, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület elnöke, úgy tűnik, mintha minden gond mögött Lázár János alakja sejlene fel, aki illetékes miniszterként nemcsak leállíttatta szinte az összes vasútfejlesztési beruházást, de ő forszírozta a voltaképpen filléres ország- és megyebérletek bevezetését is. A két dolgot már csak azért is érdemes egy napon említeni, mert az új bérletfajták megjelenésének hatására az idén 62 százalékkal többen utaztak (vagy próbáltak utazni) vonaton, mint 2023 hasonló időszakában, ugyanakkor számottevő fejlesztés nem történt, pedig emlékeink szerint a MÁV már tavaly is az összeomlás szélén állt. Lázár ugyan belengette, hogy a „kormány asztalára tett” egy 1200 milliárd forintos vasútfejlesztési programot, ám azóta ennek nemhogy a sorsáról, de a tartalmáról sem tudunk semmit. „A miniszter azonban nem csak nagyban gondolkodik, a legkisebb részletekbe is képes belenyúlni” – írja Meleg János a Népszavában. A szakszervezeti vezető szerint „leírhatatlan munkahelyi feszültséget, bizonytalanságot és komoly belső érdeksérelmet hoz a MÁV átalakítása”, valamint az, hogy Lázár hatalmi szóval, mindenféle szakmai indok és előzetes egyeztetés nélkül változtat „még azokon a rutinokon is, amik legalább eddig működtek”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.