A szerk.

Üldözik Matolcsyt!

A szerk.

„Az Iratcsomagban foglaltak és az MNB által eddig ismert információk disszonanciája megállapítható” – válaszolta tavaly december közepén Matolcsy György, akkor még a Magyar Nemzeti Bank elnöke arra a levélre, amelyet az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnöke, Windisch László intézett hozzá mintegy kilenc hónappal korábban, 2024 márciusában.

Disszonancia, baszod. Hacsak az nem.

Windisch, az MNB egykori alelnöke ebben a látszólag barátságos hangú tavaszi leiratban azt kérdezte volt főnökétől, hogy biztosan tisztában van-e az MNB (illetve hát Matolcsy) az MNB (illetve hát Matolcsy) által alapított Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány (PADMA) gazdálkodásának minden részletével. Ők ugyanis nézik, nézegetik az alapítvány kuratóriumának és felügyelőbizottságának beszámolóit, és azokból, hát, nem mindent értenek jól. Windisch meg is kérte Matolcsyt, hogy nézzen utána a dolgoknak – hiszen az alapítvány a lényege és a törvény szerint független ugyan az alapítójától, de tájékoztatási kötelezettséggel tartozik felé –, majd utánanézése eredményeiről számoljon be az ÁSZ-nak. A felszólítást nyugodtan értelmezhetjük akár halk fenyegetésként is, ami nem is csoda, hiszen ekkor már erősen készülődött a szarvihar.

Matolcsy a márciusi levél után, mit volt mit tenni, utánanézett, illetve utánanézetett; s ennek az utánanézésnek az eredményeit rögzítette az „Iratcsomag”. Amely különféle külső szakértők meg PADMA-vezetők jelentéseiből és leveleiből állt, s egyértelművé tette, hogy nagy baj van – konkrétan az elvben összesen mintegy 450 milliárd forintból gazdálkodó alapítvány „cél szerinti működése és fizetőképessége közvetlen veszélyben van”. De Matolcsy, az alapító, erről eddig nem tudott! Hiszen „a kapott tájékoztatás (ti. az Iratcsomag tartalma – a szerk.) éles ellentétben áll a PADMA Alapítvány Kuratóriuma és Felügyelőbizottsága által az elmúlt években teljesített alapítói tájékoztatásokban foglaltakkal”!

Matolcsyt becsapták! A kuratórium! A felügyelőbizottság! Ennek dacára Matolcsynak bizonyára lett volna ötlete, hogy hogyan oldja meg az alapítvány likviditási gondjait, s biztosan volt reorganizációs terve is – legalábbis erre utal az, hogy következő levelében Windisch kifejezetten eltiltotta attól, hogy az alapító, vagyis a jegybank „pótlólagos tőkejuttatásról hozzon döntést”.

Ez igazán övön aluli ütés lehetett. Végül is mennyi pénz hiányzik? 220 milliárd? De mondd, hogy 400. És nem is hiányzik igazából, csak most épp nincs a kasszában, és meg lehetett volna oldani – és akkor minden vidáman mehetett volna tovább. Ehelyett most azon kell izgulnia sok jó embernek, hogy közülük az ÁSZ feljelentése nyomán ki megy majd, vagy nem megy, mikor és mennyi időre börtönbe.

És valóban: ki mindenki érezheti magát most egy kicsit, és ki nagyon kényelmetlenül? Hol tűnt el és mennyi pénz a jegybank alapítványából? És hogyan keveredett bele Matolcsy György? Ki keverte bele?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.