A szerk.

Üldözik Matolcsyt!

A szerk.

„Az Iratcsomagban foglaltak és az MNB által eddig ismert információk disszonanciája megállapítható” – válaszolta tavaly december közepén Matolcsy György, akkor még a Magyar Nemzeti Bank elnöke arra a levélre, amelyet az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnöke, Windisch László intézett hozzá mintegy kilenc hónappal korábban, 2024 márciusában.

Disszonancia, baszod. Hacsak az nem.

Windisch, az MNB egykori alelnöke ebben a látszólag barátságos hangú tavaszi leiratban azt kérdezte volt főnökétől, hogy biztosan tisztában van-e az MNB (illetve hát Matolcsy) az MNB (illetve hát Matolcsy) által alapított Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány (PADMA) gazdálkodásának minden részletével. Ők ugyanis nézik, nézegetik az alapítvány kuratóriumának és felügyelőbizottságának beszámolóit, és azokból, hát, nem mindent értenek jól. Windisch meg is kérte Matolcsyt, hogy nézzen utána a dolgoknak – hiszen az alapítvány a lényege és a törvény szerint független ugyan az alapítójától, de tájékoztatási kötelezettséggel tartozik felé –, majd utánanézése eredményeiről számoljon be az ÁSZ-nak. A felszólítást nyugodtan értelmezhetjük akár halk fenyegetésként is, ami nem is csoda, hiszen ekkor már erősen készülődött a szarvihar.

Matolcsy a márciusi levél után, mit volt mit tenni, utánanézett, illetve utánanézetett; s ennek az utánanézésnek az eredményeit rögzítette az „Iratcsomag”. Amely különféle külső szakértők meg PADMA-vezetők jelentéseiből és leveleiből állt, s egyértelművé tette, hogy nagy baj van – konkrétan az elvben összesen mintegy 450 milliárd forintból gazdálkodó alapítvány „cél szerinti működése és fizetőképessége közvetlen veszélyben van”. De Matolcsy, az alapító, erről eddig nem tudott! Hiszen „a kapott tájékoztatás (ti. az Iratcsomag tartalma – a szerk.) éles ellentétben áll a PADMA Alapítvány Kuratóriuma és Felügyelőbizottsága által az elmúlt években teljesített alapítói tájékoztatásokban foglaltakkal”!

Matolcsyt becsapták! A kuratórium! A felügyelőbizottság! Ennek dacára Matolcsynak bizonyára lett volna ötlete, hogy hogyan oldja meg az alapítvány likviditási gondjait, s biztosan volt reorganizációs terve is – legalábbis erre utal az, hogy következő levelében Windisch kifejezetten eltiltotta attól, hogy az alapító, vagyis a jegybank „pótlólagos tőkejuttatásról hozzon döntést”.

Ez igazán övön aluli ütés lehetett. Végül is mennyi pénz hiányzik? 220 milliárd? De mondd, hogy 400. És nem is hiányzik igazából, csak most épp nincs a kasszában, és meg lehetett volna oldani – és akkor minden vidáman mehetett volna tovább. Ehelyett most azon kell izgulnia sok jó embernek, hogy közülük az ÁSZ feljelentése nyomán ki megy majd, vagy nem megy, mikor és mennyi időre börtönbe.

És valóban: ki mindenki érezheti magát most egy kicsit, és ki nagyon kényelmetlenül? Hol tűnt el és mennyi pénz a jegybank alapítványából? És hogyan keveredett bele Matolcsy György? Ki keverte bele?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.