A szerk.

Vele a szégyen

A szerk.

Amikor a miniszteri kinevezése után Szalay-Bobrovniczky Kristóftól megkérdezték, nem zavarja-e, hogy elődje, Benkő Tibor hivatásos katonatiszt volt, ezzel vágott vissza: a magyar haderő a kormány fejlesztéseinek köszönhetően magától is „tudja, hogy mit kell csinálnia”. Neki pedig az a feladata, hogy a katonaságot vonzóvá tegye, elsősorban az ifjúság körében.

„Arra van szükség, hogy magyar fiatalok – változtatva az eddigi terveiken – beálljanak, és fontosnak tekintsék a haza fegyveres védelmének ügyét” – jelentette ki, s megígérte, hogy a jövőben mindent megtesz annak érdekében, hogy a katonai ismeretek megszerzése „hazafias, helyes, klassz dolog” legyen. „Ha azt szeretnénk, hogy minél többen válasszák ezt a csodálatos hivatást, szolgálatot, munkakört, akkor megfelelő képzést is kell nyújtanunk” – tette hozzá, s azt is leszögezte, hogy kizárólag a korábbi baloldali kormányok felelősek azért (12 évvel a Fidesz hatalomra kerülése után!), hogy „romlott a haderő reputációja” a lakosság körében. Majd „fiatalítás’” címén kirúgott több mint 100 tisztet, köztük tábornokokat. Két hónap múlva a vezérkari főnök, Ruszin-Szendi Romulusz is repült.

A tisztogatással párhuzamosan a miniszter megindította a tartalékosok befogására kihegyezett lakossági kampányát is, a Facebookon áradozva arról, hogy „az elhivatott magyarok között sikeres sportolókból, és hazájukért tenni akaró hírességekből sincs hiány”. Az új vezérkari főnök, Böröndi Gábor pedig kijelentette, hogy leendő tartalékosok számára „élményszerűvé kell tenni a kiképzést” – szerinte például az éleslövészet tökéletesen alkalmas erre. A Tv2 Kiképzés címmel katonai reality show-t indított a kampány alatt.

De a honvédelmi miniszter nem érte be ennyivel. Miközben azzal dicsekedett, hogy a Magyar Honvédség a szemünk láttára válik a térség szuperhadseregévé, már nem csak a leendő tartalékosoknak üzente, hogy a laktanyánál nincsen jobb hely a világon. Tavaly januárban Adaptív védelem elnevezéssel kezdődött meg az „önkéntes alapú honvédelmi felkészítés kormányzati tisztviselők számára” – nyilván az élményszerűséget szem előtt tartva.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.