A szerk.

Vele a szégyen

A szerk.

Amikor a miniszteri kinevezése után Szalay-Bobrovniczky Kristóftól megkérdezték, nem zavarja-e, hogy elődje, Benkő Tibor hivatásos katonatiszt volt, ezzel vágott vissza: a magyar haderő a kormány fejlesztéseinek köszönhetően magától is „tudja, hogy mit kell csinálnia”. Neki pedig az a feladata, hogy a katonaságot vonzóvá tegye, elsősorban az ifjúság körében.

„Arra van szükség, hogy magyar fiatalok – változtatva az eddigi terveiken – beálljanak, és fontosnak tekintsék a haza fegyveres védelmének ügyét” – jelentette ki, s megígérte, hogy a jövőben mindent megtesz annak érdekében, hogy a katonai ismeretek megszerzése „hazafias, helyes, klassz dolog” legyen. „Ha azt szeretnénk, hogy minél többen válasszák ezt a csodálatos hivatást, szolgálatot, munkakört, akkor megfelelő képzést is kell nyújtanunk” – tette hozzá, s azt is leszögezte, hogy kizárólag a korábbi baloldali kormányok felelősek azért (12 évvel a Fidesz hatalomra kerülése után!), hogy „romlott a haderő reputációja” a lakosság körében. Majd „fiatalítás’” címén kirúgott több mint 100 tisztet, köztük tábornokokat. Két hónap múlva a vezérkari főnök, Ruszin-Szendi Romulusz is repült.

A tisztogatással párhuzamosan a miniszter megindította a tartalékosok befogására kihegyezett lakossági kampányát is, a Facebookon áradozva arról, hogy „az elhivatott magyarok között sikeres sportolókból, és hazájukért tenni akaró hírességekből sincs hiány”. Az új vezérkari főnök, Böröndi Gábor pedig kijelentette, hogy leendő tartalékosok számára „élményszerűvé kell tenni a kiképzést” – szerinte például az éleslövészet tökéletesen alkalmas erre. A Tv2 Kiképzés címmel katonai reality show-t indított a kampány alatt.

De a honvédelmi miniszter nem érte be ennyivel. Miközben azzal dicsekedett, hogy a Magyar Honvédség a szemünk láttára válik a térség szuperhadseregévé, már nem csak a leendő tartalékosoknak üzente, hogy a laktanyánál nincsen jobb hely a világon. Tavaly januárban Adaptív védelem elnevezéssel kezdődött meg az „önkéntes alapú honvédelmi felkészítés kormányzati tisztviselők számára” – nyilván az élményszerűséget szem előtt tartva.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.