A szerk.

Védőital

A szerk.

„Kolhász Mihály, harmincegy éves kazánfűtő, aki hét éve volt az …-i gyár dolgozója, 197… szeptember 9-én, délelőtt tíz óra előtt öt perccel, miután jól hallhatóan kopogtatott a főgépész ajtaján, az irodába lépett, hogy átvegye a fél liter tejet, a »védőitalt«.

A főgépész kissé zavart és sajnálkozást kifejező arccal közölte a fűtővel, hogy a »védőital további kiadását felsőbb utasításra megszüntették«” – olvashatta volna fel augusztus 10-én valamelyik neves színművészünk a fiatalon elhunyt, tragikus sorsú író, Hajnóczy Péter születésének 80. évfordulója alkalmából. De a hetvenes évek végén nagy reményekkel induló írónak sem a negyven éve megszakadt munkássága, sem „ködlovag” vagy ha úgy tetszik, „kultszerző” státusza nem érte el a hazai kultúrpolitika ingerküszöbét.

Ám ezzel együtt is úgy tűnik, hogy ami hidegen hagyta még az olyan „tökös szerzőket” is, mint Demeter Szilárd vagy L. Simon László – akik valaha a fél karjukat odaadták volna, ha Hajnóczyval emlegetik őket egy napon –, nem hagyta hidegen Orbán Viktort. Ő szignálta ugyanis a Magyar Közlönyben megjelent „egyes intézmények veszélyhelyzeti működéséről” szóló szeptember 19-i kormányrendeletet, amelyben többek között arról esik szó, hogy hány fok lehet a közintézményekben, illetve arról – különösen aljas módon –, hogy ilyenkor (értsd veszélyhelyzetben) nem tekinthető szabálysértésnek, ha valakivel 18 fokban végeztetnek ülőmunkát, szellemi munkát. De a sorok között jól elrejtve Hajnóczy Péterről is méltó megemlékezést találhatunk, az író első kötetének, A fűtőnek címadó elbeszélésére utalva, amelyből fent idéztünk is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk