A szerk.

Védőital

A szerk.

„Kolhász Mihály, harmincegy éves kazánfűtő, aki hét éve volt az …-i gyár dolgozója, 197… szeptember 9-én, délelőtt tíz óra előtt öt perccel, miután jól hallhatóan kopogtatott a főgépész ajtaján, az irodába lépett, hogy átvegye a fél liter tejet, a »védőitalt«.

A főgépész kissé zavart és sajnálkozást kifejező arccal közölte a fűtővel, hogy a »védőital további kiadását felsőbb utasításra megszüntették«” – olvashatta volna fel augusztus 10-én valamelyik neves színművészünk a fiatalon elhunyt, tragikus sorsú író, Hajnóczy Péter születésének 80. évfordulója alkalmából. De a hetvenes évek végén nagy reményekkel induló írónak sem a negyven éve megszakadt munkássága, sem „ködlovag” vagy ha úgy tetszik, „kultszerző” státusza nem érte el a hazai kultúrpolitika ingerküszöbét.

Ám ezzel együtt is úgy tűnik, hogy ami hidegen hagyta még az olyan „tökös szerzőket” is, mint Demeter Szilárd vagy L. Simon László – akik valaha a fél karjukat odaadták volna, ha Hajnóczyval emlegetik őket egy napon –, nem hagyta hidegen Orbán Viktort. Ő szignálta ugyanis a Magyar Közlönyben megjelent „egyes intézmények veszélyhelyzeti működéséről” szóló szeptember 19-i kormányrendeletet, amelyben többek között arról esik szó, hogy hány fok lehet a közintézményekben, illetve arról – különösen aljas módon –, hogy ilyenkor (értsd veszélyhelyzetben) nem tekinthető szabálysértésnek, ha valakivel 18 fokban végeztetnek ülőmunkát, szellemi munkát. De a sorok között jól elrejtve Hajnóczy Péterről is méltó megemlékezést találhatunk, az író első kötetének, A fűtőnek címadó elbeszélésére utalva, amelyből fent idéztünk is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.