A szerk.

Védőital

A szerk.

„Kolhász Mihály, harmincegy éves kazánfűtő, aki hét éve volt az …-i gyár dolgozója, 197… szeptember 9-én, délelőtt tíz óra előtt öt perccel, miután jól hallhatóan kopogtatott a főgépész ajtaján, az irodába lépett, hogy átvegye a fél liter tejet, a »védőitalt«.

A főgépész kissé zavart és sajnálkozást kifejező arccal közölte a fűtővel, hogy a »védőital további kiadását felsőbb utasításra megszüntették«” – olvashatta volna fel augusztus 10-én valamelyik neves színművészünk a fiatalon elhunyt, tragikus sorsú író, Hajnóczy Péter születésének 80. évfordulója alkalmából. De a hetvenes évek végén nagy reményekkel induló írónak sem a negyven éve megszakadt munkássága, sem „ködlovag” vagy ha úgy tetszik, „kultszerző” státusza nem érte el a hazai kultúrpolitika ingerküszöbét.

Ám ezzel együtt is úgy tűnik, hogy ami hidegen hagyta még az olyan „tökös szerzőket” is, mint Demeter Szilárd vagy L. Simon László – akik valaha a fél karjukat odaadták volna, ha Hajnóczyval emlegetik őket egy napon –, nem hagyta hidegen Orbán Viktort. Ő szignálta ugyanis a Magyar Közlönyben megjelent „egyes intézmények veszélyhelyzeti működéséről” szóló szeptember 19-i kormányrendeletet, amelyben többek között arról esik szó, hogy hány fok lehet a közintézményekben, illetve arról – különösen aljas módon –, hogy ilyenkor (értsd veszélyhelyzetben) nem tekinthető szabálysértésnek, ha valakivel 18 fokban végeztetnek ülőmunkát, szellemi munkát. De a sorok között jól elrejtve Hajnóczy Péterről is méltó megemlékezést találhatunk, az író első kötetének, A fűtőnek címadó elbeszélésére utalva, amelyből fent idéztünk is.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Bolond hangszer

Nyilvánvalóan Glenn Gould „bűne”, hogy a zongoristák felesküdtek a dünnyögésre meg a dúdolásra. Gould ugyanis elsőként, majd’ hetven évvel ezelőtt sikerlistás lemezt csinált a Goldberg-változatokból.

Szuperwumen és Wándörmen

A színház jövőjéről humoros vagy éppen keserű utópiákat is közlő, Két ország – két színházi kultúra? című tanulmánykötet egyik írásában (Kovács Bálint jegyzi) egy kőszínházi kolléga így szól a szabadúszóhoz: „Ti, függetlenek, kétszáz éve is azt mondtátok, hogy a szakadék szélén vagytok, aztán valahogy még mindig játszogattok itt-ott. (…) úgy látom, nagyon, nagyon tágas hely az a szakadék széle.”

Mint a vízipisztoly

Az elején szeretni is lehet ezt a történetet, például az esszészerű, érzelmes előhangért: így célozta meg az egyszeri vadászember Hitlert – már a ravaszon volt az ujja –, és aztán ezért nem lőtte le.

Profik egymás közt

Tipikus természetfilmes jelenet: a ragadozó ugrásra készen lesi reménybeli zsákmányát, türelmesen várakozik a tökéletes pillanatra, hiszen tudja, csak egyetlen esélye van.