A szerk.

Velezrada

A szerk.

Prágában van némi hagyománya az elnöki palotához kapcsolódó demonstrációknak, pró is, kontra is.

Jó helyen van, fenn a Hradzsinban, látni a fél városból, a Moldva óvárosi partjáról éppúgy, mint a Kisoldalról. Havel utolsó elnöki ciklusa idején például nemegyszer előfordult, hogy fiatal művészek fényfestéssel vörös szívet lőttek fel a homlokzatra, az elnök jelképét, mely ilyeténképpen az ország jelképe is lett. Aztán 2015-re megváltoztak kicsit a dolgok, már Miloš Zeman csücsült Vencel király helyén a vár fokán, de egy éjszaka (dettó fiatal művészekben végződő) ügyes kezek a palota előtt lobogó nemzeti zászlót kicserélték a világ legnagyobb vörös boxeralsójára, jelezvén, hogy a polgárok rosszul viselik Zeman elnök buzgó hajbókolását a nagy Kína előtt – boldog idők.

Múlt hétfőn azonban a palotát teljes egészében beborító hatalmas fényfelirat ragyogta be a prágai éjszakát: „VELEZRADA”. Jó szó, azt jelenti: hazaárulás. Itt azt jelenti, hogy ami az elnöki palotában folyik, az hazaárulás. Az ismét ludas fiatal művészek most nem csupán a saját politikai véleményüket fogalmazták meg, de telibe kapták a közérzületet is. Megjelenésünk napján, délután hatkor tömegtüntetés lesz Miloš Zeman elmozdításáért a Vencel téren (és szerte az ország kisebb-nagyobb városaiban). A népharag most kétségkívül a vén iszákosra összpontosul, mint Putyin egyszemélyes ötödik hadoszlopára. Rögzítsük: méltán.

A történetet mindenki ismeri már: 2014-ben az orosz katonai hírszerzés (GRU) két – az­óta a Szkripal-merénylet kapcsán világhírűvé lett – gyilkosa, Miskin és Csepiga felrobbantotta a vrběticei lőszerraktárt. A merényletnek halálos áldozatai is voltak. Az eset felderítése érthető okokból nehézkesnek bizonyult, de mára feketén-fehéren kiderült a gyalázat (beljebb kitűnő interjú jön a nyomozásban jelentős szerepet játszó brit oknyomozó portál alapítójával). Ezután Csehország kormánya némi hezitálással ugyan, de megtette az olyankor elvárható lépéseket, amikor egy idegen hatalom részéről terrortámadás éri az országot. A hezitálás április közepén mindössze egy napig tartott, s csak Andrej Babiš miniszterelnök fejében játszódott le, aki az egyik nap még azt mondta, hogy ami történt, nem feltétlenül egy idegen hatalom terrorakciója – arra, mondjuk, ekkor sem tért ki, hogy akkor mi. Ha ki is tért volna, azt bizonnyal elnyomja az a közfelzúdulás, amely egyként zengett fel kormánypárti és ellenzéki oldalról, ahogy a kedves nép részéről is. Másnap reggel Babiš már elnézést is kért a buta beszédért, és leszögezte, hogy maga is orosz terrortámadásként fogja fel a történteket. Csak Miloš Zeman óbégatta már akkor is, és máig is, hogy nincsenek bizonyítékok (vannak), s nem is történt szinte semmi (történt), ha meg történt, akkor az tényleg nem szép dolog, de nem is csúnya annyira, meg csupa ilyesmit – ezért tartják most olyan sokan hazaárulónak.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.