A szerk.

Világhírű oktatók

A szerk.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem élére kijelölt katonatiszt legnagyobb csúsztatása talán az volt, hogy az egyetem korábbi vezetését tette felelőssé a szegényes körülményekért, az elavult infrastruktúráért; mintha a korszerű oktatás eszközeinek biztosítása a szenátus munkaköri kötelessége lett volna, nem pedig a fenntartó feladata.

Persze bizonyos nézőpontból Szarka Gábor ezredes igazat beszélt: Magyarországon immár tíz éve tapasztalható az élet minden területén, hogy kizárólag azok előtt nyílnak meg az állami források, akik fennen hirdetik a Fidesz dicsőségét, míg mindenki más ellenség, akit – mint azt az SZFE példáján is láthattuk – el kell taposni. Mindez már tavaly nyáron nyilvánvalóvá vált, amikor Palkovics László miniszter az egyetem vezetésével és a diákokkal tartott, kudarcba fulladt egyeztetésen azzal jött, hogy a „tehetséges, okos fiatalok múltba forduló javaslatsorozatot tettek”, és hogy „majdnem biztos abban, hogy azokat nem a hallgatók írták”.

Ezt követően a miniszter – legalábbis nyilvánosan – nem avatkozott bele többé az SZFE körül történtekbe, az egyetemmel kapcsolatos további, gyakorlatilag megsemmisítő lépések már a bosszúra éhes és felsőoktatási vezetői alkalmatlanságát Kaposváron már bizonyító kuratóriumi elnök, Vidnyánszky Attila, illetve az általa kinevezett ezredes-kancellár nevéhez fűződnek. Vidnyánszkyék a vendetta során azt hajtogatták, hogy minden jó lesz, mert ömleni fog a pénz, és a hallgatók olyan körülmények között tanulhatnak, hogy az csuda. Közben megerősítették azt a korábbi miniszteri felszólamlást is, amely azzal magyarázta az egyetemi átalakítást, hogy így valósulhat meg „a világszínvonalhoz közelítő képzés” és így biztosítható, hogy a hallgatók „neves külföldi szakemberektől tanulva az országhatárokon túl is sikeresek legyenek a filmiparban, a színházi világban”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.