A szerk.

Helyedre

A szerk.

Február 1-jétől Stumpf István volt alkotmánybíró kormánybiztosként koordinálja a felsőoktatás ún. modellváltását, bármit takarjon is ez a job description.

Orbán Viktor Facebook-posztban üdvözölte a „fedélzetre” visszatérő régi bajtársat, s egykori kancelláriaminiszterének (1998–2002) landolását „eddig példa nélkül álló egyetemi fejlesztési program”, s az erre szánt impozáns összeg (1500 milliárd) belengetésével tette vonzóbbá. A friss kormánybiztos a feladatot örömmel és meghatottan elvállalta, és a Népszavában nyomban ki is jelentette, hogy az „egyetemek nem lehetnek politikai csatározások színhelyei”.

Gyönyörű, bátor szavak! Értékükből levon valamicskét az a tény, hogy a „politika” – mert hát mi másnak is nevezhetnénk azt, ha a törvényhozás törvényt alkot, a kormány meg kormányoz – épp most barmolt szét durván vagy egy tucat egyetemet, alkalmasint véglegesen. A rapid, zsarnoki módon kierőszakolt modellváltás célját és talán fő értelmét épp az egyetemfenntartó alapítványok névsorát böngészve fejthetjük meg: megannyi aktív és kiérdemesült (orbánista) politikus. Stumpf alighanem azt értette „politikai csatározáson” (amelytől testével óvni kívánja a felsőoktatást!), amikor a színművészetisek egyetemük autonómiájáért küzdenek, vagy más egyetemi polgárok azon aggodalmuknak adnak hangot, hogy intézményük „átalakításának” leplezetlenül politikai motivációi vannak. Annak min­den­esetre eddig nem észleltük nyomát, hogy Stumpfnak baja lenne azzal a nyers voluntarizmussal, amelyet a Telex tudósítása szerint a szegedi egyetem rektorhelyettese így jellemzett kétségbeejtő beletörődéssel: „Amit nyilván mindannyian tudnak, hogy ha egyszer a miniszter úr reggel úgy ébred, vagy a miniszterelnök úr, hogy holnaptól minden egyetem alapítványi, akkor úgy lesz.” 

Tényleg, minek ide politika?

Ám lehet, hogy tévedünk! És éppen Stumpf lesz az, aki helyretolja a felsőoktatásban kizökkent időt? 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.