Orbán Viktortól. Személyesen. Bejött a lakásunkba, és elmondta; megállított az utcán, és elmondta; villanyoszlopokra szerelt hangszórókból harsogtak a szavai faluszerte. Nem azt mondta (egyelőre), hogy Vona Gábor zsidó, hanem azt, hogy Vona Gábor homoszexuális, ami tudvalevőleg elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki zsidó lehessen. Vona jól áll, a homoszexualitás kipipálva, a brüsszeli zsúrfiúság behúzva, ha hamarosan kiderül róla az is, hogy cigány (már dolgoznak rajta), akkor nem állítja meg senki a zsidóságig.
A képlet teljes átlátásához muszáj sajnos felidézni e Bildungsroman eddigi néhány stációját. Eszerint a Ripost című sajtótermék Terry Black közlésére alapozva jelentette be a hírt, miszerint a Jobbik elnöke a kétezres évek elején homoszexuális orgiák résztvevője volt. Azóta a Habony-média orgánumai (Tv2, Origo, Ripost, 888 és a jó ég tudja, még mi) napi rendszerességgel tesznek közzé újabb „bizonyítékokat” az állítás igazolásául, mindközönségesen feszt lebuzizzák Vonát. Ebbéli eltökéltségükben az sem gátolja a mondott sajtóütegeket, hogy sorra hamisnak bizonyulnak az állításaik, de miért is zavarná ez őket, amikor a saját kezükkel hamisították az összeset, a Vona sajtótájékoztatóján elhangzottakat a Tv2, vagy egy „csókolózós” fotót egy másik egység. Arról már nem is szólva, hogy milyen bizonyító ereje van Zuschlag János megszólaltatásának az ügyben (bármilyen ügyben).
| ||
Mondhatjuk erre azt, hogy nem az számít a Habony-médiában, hogy igaz-e vagy hamis, amit állítanak, hanem az, hogy a mégoly hazug állítások és a menetrend szerint érkező cáfolatok fenntartják az adott témát jó sokáig, ilyetén módon el lehet velük terelni a figyelmet erről meg arról. Ez alapjaiban igaz is, de a teljes képnek csak egy parányi mozaikdarabkája, nem több mint járulékos haszon, végcélnak semmiképpen nem nevezhető. A végcél egészen más. Ám ahhoz, hogy a közelébe jussunk, azt kell belátnunk, hogy mi is valójában az, amit nem csekély eufemizmussal Habony-médiának becéz a teljes magyar közbeszéd.
Mert az a legcsekélyebb mértékben sem Habony-média, hiszen ha így mondjuk, azt is állítjuk egyszersmind, hogy Habony Árpád valami önálló entitás lenne, mikor nem volt az soha. Mindig is valamilyen módon Orbán Viktor meghosszabbítása volt, afféle kinövés. Mint miniszterelnöki főtanácsadó, nyilván főtanácsokkal látta el Orbán Viktort. Tehát a maximum, amit a fent vázolt szituációról elképzelhetünk, az a következő drámában foglalható össze.
Első felvonás: öltöző.
Orbán: Vona, mm!
Habony (gondolkodik): Buzi-e?
Orbán (rágcsál valamit): Ja.
Függöny.
Második felvonás: a Ripost szerkesztőségi csarnokai. Stb.
Lapunk belfelén olvasható egy kiváló cikk Rogán Antal NER számára nélkülözhetetlen voltáról, melyből világosan kiderül, hogy amit Habony-médiának nevezünk, azt sokkal több okunk lenne Rogán-médiának nevezni, bár az sem lenne teljesen igaz. Viszont már közelítene, s nem is kellene egészen Orbán Rogán védelmében elmondott szavaiig (ti. aki őt támadja, rám emel kezet) szaladni a belátásához. Ki rendelt pénzt e média létrehozásához, fenntartásához, kiterjesztéséhez, perköltségeihez? Habony Árpád? Rogán Antal? Mészáros Lőrinc? Terry Black? Erről van szó, ezért állítottuk olyan biztosan az elején, hogy Magyarország miniszterelnökétől értesültünk a Vona Gáborral kapcsolatos jó hírekről. Az sem véletlen, hogy szegény jó Vonáné Orbánnénak írt levelet, hogy ne bántsák már a szegény férjét, s nem Habony valamelyik barátnőjének.
S itt kerül képbe a hvg.hu újságírója, Gergely Zsófia. Akit ugyancsak a Tv2 kísérelt meg a napokban diszkreditálni, de természetesen hülyének bizonyultak és felsültek ebbéli küldetésükben. Ugyanakkor ostoba kísérletük pontosan megmutatta, hogy távolról sem azért megy Orbánéknál a buzizás két pofára most, hogy eltereljék Pharaon professzorról, a népszavazási, az alkotmánymódosítási buktáról, Rogán kóros hazudozásáról, Mészáros Lőrinc mosolyáról a figyelmet, hanem azért, mert kell egy furkósbot. Egy olyan, ami nem törik, s ha először mellé is ütsz vele, másodszor már fájni fog a helye. Egy jó nagy dorong, amit mindenki lát, amit mindenki észrevesz már jó előre, amikor még nem is közeledik, csak másvalakit csépel. S ez lenne a sajtó Orbán világában. Egy fegyver, amit bármikor és bármi ellen be lehet vetni, s nem kell hozzá benzin, töltény, semmi, simán elműködik gonoszsággal, hazugsággal.
Vona példája bár szerfelett ocsmány, de nem modellezi teljes egészében a helyzet végzetes voltát, hisz olyat láttunk már a világban, v. ö. „minden eszközt megragadott politikai ellenfele lejáratására”. Ráadásul Vona és pártja mindig is élen járt az efféle mocskolódásban; hogy mást ne mondjunk, simán rekesztették ki maguk közül legközvetlenebb harcostársukat, amikor kiderült róla, hogy zsidó. S arra sincs semmi garancia, hogy e buzizás lecsengtével Vona és pártja – a saját bőrükön tapasztaltakból okulván – visszavesz egy kicsit saját megátalkodott buzizásából.
Valójában Gergely Zsófia megtámadása jelzi, hogy mit akar Orbán ezzel a fegyverrel: bárkit, aki nem tetszik valamiért neki, azonnal ártalmatlanná, lehetetlenné tenni. Adott esetben egy munkáját becsületesen és alaposan ellátni igyekvő újságírót. Mint Putyin Moszkvájában. Most őt, legközelebb mást. Bárkit.
