A szerk.

Most akkor azt hagyjuk is, hogy Tarlós István már délután visszavonta, amit reggel mondott, mert nem is vonta, hisz nem is volt mit visszavonnia, mert a sajtó (tudjuk ám, melyik fele) hazudozott megint; olyasmit adtak a szájába, amit ő dehogyis, a világért sem. Nézzük csak tisztán, a maga pőreségében Budapest kétségkívül hanyatló korszakát taposó főpolgármesterének hétfő reggeli – tehát gondosan esemény utáni – kommunikációs hőstettét.

Az Európai Parlament állampolgári jogi, bel- és igazságügyi bizottsága (LIBE) elfogadta az ún. Sargentini-jelentést, amely különféle okokból azt hányja a magyar kormány, illetve az országgyűlési többség szemére, hogy szisztematikusan legázolja, felszámolja, megsemmisíti, kiüresíti, elfoglalja, eltéríti, és a többi; lesújtó végkövetkeztetése pedig az, hogy az ország szembemegy az Európai Unió alapértékeivel.

Mennyi marad a Jobbikból, és a Fidesz mennyit fog ezen keresni?

Ezt most tényleg csak tisztán az utókor kedvéért másoljuk ide, hogy tudják, mit volt szerencséjük elkerülni. „Elfogadtam Tóth Bertalan felkérését, hogy a számos jelölés közül az elnökhelyettesi pályázatot adjam be, az európai politikánkért felelve. Így Kunhalmi Ági a velünk való szövetségben vállalhatja a választmány vezetését. Mindenki a fedélzetre!” – na, ki írta ezt ki a Facebookra?

Magasabb fokozatba kapcsolt az Orbán-rezsim. Hamarosan elfogadják (de lehet, hogy e sorok megjelenésekor: elfogadták) a civilellenes törvényt, és támadás indult két, az autonómiáját még úgy-ahogy őrző intézmény ellen is. A NER térhódítását kritizáló – és e véleményüket nyilvánosan is vállaló – bírákat a saját hivatali elöljárójuk hazaárulózta le (ilyenre nagyon rég nem volt példa), a Magyar Tudományos Akadémiát (MTA) pedig a finanszírozáson keresztül fogná rövid pórázra a párt- és állami vezetés.

Donald Trump hétvégi performanszára a kanadai G7 csúcson sajnos tényleg nem lehet mást mondani, mint hogy vagy egy nagy hülyével van dolga a világnak, akinek fogalma sincs arról, hogy mit művel, és ez nem jó, vagy azt, hogy épp ellenkezőleg, az elnök pontosan tisztában van a cselekedeteivel, és akkor az a baj.

Emlékeznek a Vörösre? Vagy a többiek, Ficsúr, Tuskó, Túró… megvannak? A Vörös ronda kis szeplős rohadék volt, verte szegényt az isten két kézzel, bizonyosan azt próbálta visszaadni, leverni bárkin, aki szembejött, amikor felvisított, hogy: „Könyörgöm, akasszuk föl!”

Az Alkotmánybíróság két múlt heti végzésével felfüggesztette a lex CEU és a civiltörvény alkotmányossági felülvizsgálatát. (Ha olvasóink elveszítették volna a fonalat: a szóban forgó, még a múlt év tavaszán elfogadott civiltörvény regisztrációra és külföldről támogatott státuszuk feltüntetésére kötelezte az évente legalább 7,2 millió forintnyi külföldi forrást felhasználó szervezeteket, mindenféle szankcióval fenyegetve ennek elmaradását.)

Viszonylag széles körben terjed a nézet, hogy most már Európában is Orbán Viktor fújja a passzátszelet, vagy mindjárt ő fogja fújni.

Nagy ünnepség színhelye volt a hétvégén a Moszkvai Állami Csajkovszkij Konzervatórium! A magyar állam egy igazi, tőrőlmetszett Bogányi-zongorát adományozott – tartós használatra – az intézménynek!

Sajnos nem tudunk beszámolni arról, hogy végül mi lesz a Stop Soros nevű törvénymódosítás-csomag tartalma, mert bár kedd délután a javaslatot beterjesztették, az elfogadásától messze vagyunk.

Röviden összefoglaljuk a parlamenti ellenzék elmúlt néhány napját. A Jobbik alelnöke, aki, mint Kövér László a Fideszben, egyfajta Vesta-szűzként őrzi szervezete eredeti értékeit (a Jobbik esetében: rasszizmus, xenofóbia etc.), elvhű módon, elnökválasztási veresége előtt és után is a kormánypárti propagandakiadványok föltűnő rokonszenvétől kísérve úgy szidalmazta Vona Gábor leköszönt elnök ún. néppártosodási stratégiáját, ahogy a csövön kifért.

Pénteken bemutatta a magyar parlamentben új kormányát Orbán Viktor. Az ilyenkor szinte elvárt nagyotmondás ezúttal sem maradt el, de sajna most csak némi önismétlés tellett Európa legnagyobb formátumú politikusától.

Lemondta az Opera a Billy Elliot 15 előadását, Ókovács Szilveszter szerint a Magyar Időkben megjelent írás után jelentős mértékben csökkent a jegyeladás.