A szerk.

Ilyen nincs, ezek még az ágyban is lopnak, már amelyik nem lopja el magát az ágyat is. Mikola István külügyi államtitkárt (a Fidesz egykori csodafegyverét) sajtóhírek szerint azért jelentette fel (lopásért) exfelesége, mert elmulasztott visszaszolgáltatni pár értékes bútordarabot.

A 90-es évek közepén, az első MSZP–SZDSZ-kormány idején röppent föl Csurka István környékéről a hír, hogy Solymárra 200 ezer zsidót telepítenek be. Csurkának amúgy nagyon beakadt ez a sztori, az ezredfordulón végeérhetetlen sorozatot indított a „nem szokványos” izraeli „tőkeáramlásról”, amelynek a célja – el nem hinnék! – Magyarország elzsidajítása lett volna, a nemzeti pártok kiszorítása örök időkre, végső soron pedig a magyarság és kultúrájának a megsemmisítése.

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter hétfőn arról tájékoztatta az MTI-t, hogy 3 millió eurós (közel egymilliárd forintos) büdzsével helyettes államtitkárság áll fel az Emberi Erőforrások Minisztériumának kebelén, melynek feladata „kormányzati felhatalmazással, hatékonyan” fellépni világszerte „a keresztényüldözés minden formája ellen”. Már a helyettes államtitkárság vezetőjének a neve is ismert: Török Tamás Rómából hazatérő konzulra esett a választás.

A versenytársak ajánlatánál 25 milliárd forinttal kevesebbért építené meg a Simicska Lajos-féle konzorcium az M4-es autópálya 27 km-es (Berettyóújfalutól a magyar–román határig tartó) szakaszát.

Előre szólunk: ami most következik, csupán a szabadjára engedett fantázia tobzódása, minden tényalapot nélkülöző spekuláció. Továbbmegyünk: ha valami csoda folytán az október 2-i népszavazáson mégsem lesz elsöprő a részvétel s nem lesz elsöprő fölénye a nem szavazatoknak, akkor még spekuláció sem – csak valami rossz, buta álom, amit a legjobb lesz hamar elfelejteni.

Az öreg ördög sem emlékszik már arra, hogy mit csinált Orbán Viktor a londoni olimpia idején, tán nem volt még ilyen eszeveszett a tombolása.

Hétfőn egy órát sem tartott az Országgyűlés rendkívüli ülésnapja, mivel a Ház a Fidesz–KDNP-frakció nagy többségének a távolléte miatt határozatképtelen volt.

A haza most kétségtelenül nehéz pillanatokat él át: akiket tip-top megválasztottak arra, hogy ilyen meg olyan feltételekkel itt meg ott képviseljék őt, a nevében beszéljenek, állást foglaljanak és a többi, leköpték kicsinyt, és még azt se állíthatjuk biztosan, hogy a haza ebben az egész kínos ügyben teljesen ártatlan lenne.

Az M. Roland-féle visszacsorgatós történetnek, amit a 168 Óra munkatársa, Rajnai Attila plankolt fel ügyesen, tulajdonképpen nincs olyan eleme, amitől ne kapkodna levegőért a legkifinomultabb műkedvelő is.

Van egy furcsa alakulata a magyar parlamentnek, egy csoport képviselő, akik valamiért pártnak nevezik magukat, de legalább 20 éve nem szavazott rájuk gyakorlatilag a kutya sem; amikor utoljára megmérettették magukat (annak is 18 éve), az egy százalékot sem érték el, de még a felet se.

Úgy kezdődött, hogy Matolcsy György jegybankelnök „annyira irtózott az átlagemberek közelségétől”, hogy rendőri védelmet kért.

Ez az olimpia mindennek az alja, gondolja a hírolvasó, aki olyan szalagcímeket kap az arcába, hogy a hosszútávúszásra kinézett öböl vize fertőző; a szállások az utolsó pillanatban készültek el, és olyanok is lettek; látványosan alkalmatlan, releváns tapasztalattal nem rendelkező céget bíztak meg a biztonsági ellenőrzéssel, fel is kellett nekik mondani két héttel a kezdés előtt, miközben a brazil kormány sokáig látványosan nem vette komolyan a terrorfenyegetettséget.

Élni mindig, minden körülmények között lehet valahogy Magyarországon, elmúlt száz esztendőnk, gyakorlatilag a 20. század kiválóan bizonyítja ezt. Szinte minden időben kötésig ért a sár, s mindig a rossz oldalon álltunk, de 1990-ben úgy tűnt, mindez megváltozhat, most majd nem szúrjuk el – ha akarjuk, sem tudjuk.

Nagyot ment idén Tusványos, az kétségtelen. Kezdődött Rogán Cecília szakértői fellépésével, amit aztán a miniszterelnöki magánszám homályosított el, de Orbán Viktor sem örülhetett sokáig a heves trumpolással kivívott közfigyelemnek, mert jött a Quimby és vitt mindent. Mindezek árnyékában viszonylag szerényen húzódott meg a Lehet Más a Politika párt arculatváltásának valamiért éppen ugyancsak a tusnádfürdői táborozásra időzített társelnök asszonyi bejelentése.