100 tonnányi méreg ügyében kér azonnali intézkedést Baranyi Krisztina

  • narancs.hu
  • 2022. szeptember 21.

Belpol

Régi rovarölőszerek maradékát és egy kis DDT-t is találtak a zsákokban, amelyek egy része vízben áll.

Mintegy 100 tonnányi mérgező anyag található a Budapesti Vegyi Művek területén, egy pincében.

A nem megfelelő módon tárolt anyagról hét éve a hatóságok is tudnak, de eddig érdemi lépés nem történt az ügyben  – jelentette be Baranyi Krisztina, Ferencváros polgármestere és Simon Gergely, a Greenpeace Magyarország vegyianyag-szakértője szerdán sajtótájékoztatón.

A zsákokban álló anyag egy világszerte betiltott, mert bizonyítottan rákkeltő rovarirtószer alapanyag-maradéka, amely a környéken szúrós, kellemetlen szagot áraszt. Részben vízben áll, feltehetően szivárognak és párolognak belőle a vegyszerek. Ezek 10-30 százalékban HCH-vegyületek (hexa-klór-ciklohexán), amely a Lindán nevű rovarirtó hatóanyaga volt. A vegyiművek korábban gyártotta ezt a szert, amelyet a WHO különösen veszélyesnek és rákkeltőnek nyilvánított. Használatát Magyarországon is több évtizede tiltják.

A zsákokban alfa- és a béta-HCH is van, ez is rákkeltő, és nehezen bomlik le. Ezek az anyagok a szervezetbe jutva felhalmozódnak, hosszú ideig mérgezik az immunrendszert, károsak a szaporodási képességekre és a fejlődésre is. Kisebb mennyiségben DDT-t is találtak a zsákokban, ez régen széles körben ismert rovarirtó volt, szintén rákkeltő.

Vizsgálták a pince csurgalékvizét is, amelyben szintén szennyeződést találtak.

A polgármester egy videót is közzé tett arról, mi látható a pincében.

Baranyi Krisztina a katasztrófavédelemhez fordult, kérve, hogy a vegyi anyagot szállíttassa el. Választ vár a környezetvédelmi hatóságtól arra a kérdésre, hogyan fordulhat elő, hogy bár tudott a szennyezésről, a szabálytalan tárolásról, több mint öt évig bírságot sem szabott ki. A polgármester arra is kíváncsi, hogy az előző, 2015-ben kiderült Illatos úti szennyezés ügye óta miért nem módosították a szabályokat úgy, hogy jogi viták nélkül, rövid idő alatt fel lehessen számolni az ilyen szennyező forrásokat.

 

 A polgármester törvénymódosítást is kezdeményez, annak érdekében, hogy ha egy tulajdonos nem képes megszüntetni egy ilyen helyzetet, akkor az legyen állami feladat.

 

 A Greenpeace az Európai Bizottsághoz és a Stockholmi Egyezmény genfi titkárságához fordul az ügyben.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.