100 tonnányi méreg ügyében kér azonnali intézkedést Baranyi Krisztina

  • narancs.hu
  • 2022. szeptember 21.

Belpol

Régi rovarölőszerek maradékát és egy kis DDT-t is találtak a zsákokban, amelyek egy része vízben áll.

Mintegy 100 tonnányi mérgező anyag található a Budapesti Vegyi Művek területén, egy pincében.

A nem megfelelő módon tárolt anyagról hét éve a hatóságok is tudnak, de eddig érdemi lépés nem történt az ügyben  – jelentette be Baranyi Krisztina, Ferencváros polgármestere és Simon Gergely, a Greenpeace Magyarország vegyianyag-szakértője szerdán sajtótájékoztatón.

A zsákokban álló anyag egy világszerte betiltott, mert bizonyítottan rákkeltő rovarirtószer alapanyag-maradéka, amely a környéken szúrós, kellemetlen szagot áraszt. Részben vízben áll, feltehetően szivárognak és párolognak belőle a vegyszerek. Ezek 10-30 százalékban HCH-vegyületek (hexa-klór-ciklohexán), amely a Lindán nevű rovarirtó hatóanyaga volt. A vegyiművek korábban gyártotta ezt a szert, amelyet a WHO különösen veszélyesnek és rákkeltőnek nyilvánított. Használatát Magyarországon is több évtizede tiltják.

A zsákokban alfa- és a béta-HCH is van, ez is rákkeltő, és nehezen bomlik le. Ezek az anyagok a szervezetbe jutva felhalmozódnak, hosszú ideig mérgezik az immunrendszert, károsak a szaporodási képességekre és a fejlődésre is. Kisebb mennyiségben DDT-t is találtak a zsákokban, ez régen széles körben ismert rovarirtó volt, szintén rákkeltő.

Vizsgálták a pince csurgalékvizét is, amelyben szintén szennyeződést találtak.

A polgármester egy videót is közzé tett arról, mi látható a pincében.

Baranyi Krisztina a katasztrófavédelemhez fordult, kérve, hogy a vegyi anyagot szállíttassa el. Választ vár a környezetvédelmi hatóságtól arra a kérdésre, hogyan fordulhat elő, hogy bár tudott a szennyezésről, a szabálytalan tárolásról, több mint öt évig bírságot sem szabott ki. A polgármester arra is kíváncsi, hogy az előző, 2015-ben kiderült Illatos úti szennyezés ügye óta miért nem módosították a szabályokat úgy, hogy jogi viták nélkül, rövid idő alatt fel lehessen számolni az ilyen szennyező forrásokat.

 

 A polgármester törvénymódosítást is kezdeményez, annak érdekében, hogy ha egy tulajdonos nem képes megszüntetni egy ilyen helyzetet, akkor az legyen állami feladat.

 

 A Greenpeace az Európai Bizottsághoz és a Stockholmi Egyezmény genfi titkárságához fordul az ügyben.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.