Oroszpárti a magyar netezők zöme

  • narancs.hu
  • 2022. szeptember 21.

Belpol

46 százalék mérsékelten, 31 százalék erősen, 8 százalék teljesen.

Hat közép-európai országban vizsgálta az ukrajnai háborúval kapcsolatos véleményeket a Free Press Eastern Europe nevű szervezet felkérésére a Kantar nevű kutatócég. Bulgáriában, Csehországban, Lengyelországban, Romániában, Szlovákiában és Magyarországon vizsgálódott. Arra jutott, hogy ami a háború megítélését illeti, a magyar internetezők döntő többsége oroszpárti, eltérő mértékben: 46 %-a mérsékelten, 31 %-e erősen, 8 %-a pedig teljesen oroszpárti, és csupán 15 % vallotta magát ukránpártinak – írja a Telex.

Az adatfelvétel június 28-ától július 7-ig tartott. Ezer főt kérdeztek, online kérdőív segítségével, a válaszadók 18 és 65 év közöttiek voltak. 

A teljesen oroszpárti csoportban a férfiak aránya nagyobb az átlagosnál, ugyanígy több közöttük a falvakban élő. Minél elfogadóbbak az emberek az oroszpárti narratíva iránt, annál kevésbé jellemző rájuk, hogy beszélnének angolul, viszont többen vannak közöttük, akik az orosz források alapján is tájékozódnak. 

Az ukrán álláspont támogatóinak körében több a nagyvárosi és a felsőfokú végzettségű. 

Ugyanakkor az is kiderült a felmérésből, hogy nincs olyan állítás, amelyet egyértelműen elfogadnának vagy elutasítanának a magyar válaszadók. „Ez jól jelzi azt a küzdelmet, amely a nyilvánosságban uralkodó narratíváért zajlik, és azt is, hogy ennek eredményeként milyen mértékben vált polarizálttá a magyar társadalom” – írják a kutatás szervezői.

Jellemző, hogy 20-31 % között mozgott egyes kérdések esetében azok aránya, akik nem tudtak vagy nem akartak válaszolni.  

 

Azt, hogy Ukrajna legyőzése után Oroszország megtámadná Magyarországot is, a teljesen oroszpártiak 72 százaléka elképzelhetetlennek tartotta, az erősen oroszpártiak 54 százaléka, a mérsékelt oroszpártiak 15 százaléka zárta ki ezt az eshetőséget. 

A megkérdezett magyarok negyede valamilyen mértékben egyetértett azzal, hogy Magyarország jogot formálhat bizonyos nyugat-ukrajnai területekre. 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.