16 százalék a teljes népesség közt – Egyre több érv az LMP–Momentum–Együtt–PM-összeborulás mellett

  • narancs.hu
  • 2017. július 7.

Belpol

Az „új pólus” igen jól szerepelt a Medián kutatásában.

Elég érdekes grafikont posztolt a Medián nemrég. Ennek lényege, hogy a választók egy esetleges LMP–Momentum–Együtt–PM-listára/csapatra elég jól szavaznának: 16 százaléknyian a teljes népesség körében.

false

 

A Facebookon ezt írta a Medián a poszt mellé: „Egyre több szó esik a kisebb pártok esetleges választási koalíciójáról. És mivel az LMP és a Momentum értékvilága nem áll nagyon távol egymásétól, talán nem képtelenség a gondolatkísérlet, hogy milyen esélyei lennének egy közöttük létrejövő összefogásnak. Az ötletet viszonylag kedvezően fogadják a szavazók: mintegy hetedrészük nem zárja ki, hogy egy ilyen koalícióra adná a voksát, és még többen reagálnának kedvezően, ha az Együtt és a Párbeszéd bekapcsolódásával többpárti összefogás jönne létre. Egy ilyen új pólus meglepő módon még a baloldalon sem mindenkinek tűnik taszítónak, de az érintett kis pártok szavazói különösen díjaznák az összefogást. Persze az 1-1 százalékos szavazótáborok külön-külön nem nagyon értelmezhetők statisztikailag, de ha ettől eltekintünk, például a Momentum-szavazók szinte egytől egyig jól fogadták a gondolatot.”

Hann Endre, a Medián ügyvezető igazgatója azonban elmondta az Indexnek, hogy óvatosan kell kezelni a 16 százalékos adatot. Ezt ugyanis nem egy direkt szavazási kérdésként tették fel, vagyis nem ennyien választották kizárólagosan az új pólus listáját. „Gondolatkísérletként” azt vizsgálták, mennyire valószínű, hogy az emberek szavaznának az LMP–Momentum–Együtt–Párbeszéd-listára. „Az adatot úgy érdemes értelmezni, hogy a teljes népesség 16 százaléka nem zárja ki, nem utasítja el ezt a listát, vagyis ha olyanok a körülmények, ennyien hajlandók esetleg szavazni rá. De ez nem azt jelenti, hogy rá is szavaznának ennyien ebben a pillanatban” – mondta Hann.

Ennek ellenére nem hangzik rosszul!

Korábban Juhász Péter, az Együtt elnöke vetette fel, hogy egyfajta új pólusként a fenn nevezett pártoknak össze kéne állniuk a következő választáson. Ez a felmérés mindenesetre emellett szól, persze nem tudni, mit is jelent mindez a valóságban.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.