Nyílt levelet tett közzé 21 debreceni professzor, melyben kiálltak a Debreceni Egyetem alapítványi iskolává való alakításának módja ellen. Valamennyian az MTA doktorai, köztük van 6 akadémikus. Név szerint Baranyi Béla, Bazsa György, Farkas Etelka, Fábián István, Gáspár Attila, Gát György, Hoffmann István, Joó Ferenc, Kónya József, Kövér Katalin, Losonczi László, Maksa Gyula, Nagy László, Nagy Noémi, Orosz István, Páles Zsolt, Polónyi István, Rurik Imre, Sóvágó Imre, Tóth Imre, Tóth Valéria, Várnagy Katalin.
A professzorok írásukban leszögezik, hogy nem igaz az, amit az egyetem sajtóközleménye állított, miszerint “széleskörű és intenzív” egyeztetés előzte volna meg, hogy a szenátusuk január 21-i zárt ülésén ellenszavazat nélkül, 3 tartózkodással megszavazták az állami egyetem alapítványi fenntartásúvá alakítását.
Leszögezték, hogy “szemben a közleménnyel, nem történt széleskörű és intenzív egyeztetés az egyetem történetében talán legnagyobb horderejű változás tervéről, céljáról, indokairól, előnyeiről és hátrányairól, következményeiről. A szenátus tagjai sem kaptak és így nem is osztottak meg dokumentált információkat választóikkal”
Ismereteik szerint az egyetem közössége sem a 2021–24. évekre szóló intézményfejlesztési tervet, sem a modellváltási stratégiát előzetesen nem ismerhette meg.
Az aláírók szerint semmi sem indokolta a szenátus rendkívüli ülését, hiszen egy ilyen súlyú kérdés széleskörű és nyilvános előkészítést igényel.
A nyílt levelet író professzorok a Pécsi Tudományegyetem és a Szegedi Tudományegyetem példáját hasonlítják sajátjukéhoz. Mert Pécsen nemhogy nyilvános volt a szintén január 21-én tartott szenátusi ülés, de azt élőben közvetítették is és ma is megtekinthető online. De Szegeden is kari tanácsi, professzori testületi állásfoglalások születtek, ellenvélemények fogalmazódtak meg és kaptak nyilvánosságot.
“Felelősségüket és demokráciájukat mutatja: a napokban mindkét egyetem Szenátusa – nyilvános ülésén – elhalasztotta a döntést” – hangsúlyozzák az aláírók.
Levelük végén a professzorok részletesebben kifejtve megismétlik, hogy nem feltétlenül a döntés tartalmával, hanem annak előkészítésével és módjával van gondjuk.“Egyetemünk átvitele állami alapítványi formába – bár sok szempontból nem tűnik logikusnak (egyes jogszabályok megváltoztatása, a most beígért költségvetés-növelés az eddigi működési formán is sokat segítettek volna) – akár még elfogadható is lehetne az egyetemi polgárság többségének, de ha ez szinte titokban, diskurzus nélkül, a széles nyilvánosság kizárásával és néhány nap alatt történik, akkor erős a gyanú, hogy az átalakítás elsődleges célja nem az oktatás és tudományos színvonal emelése.”
“Szeretnénk hinni egy olyan egyetemben, mely az értelmiségtől elvárt kritikus és konstruktív szellemű diskurzusra, szabad véleménynyilvánításra és valóságos demokráciára épül.”
