24.hu: Keresik a módját, hogy lehet föltenni a keresztet

  • narancs.hu
  • 2024. október 1.

Belpol

Az állam tárgyal a Szabadság-szobor alkotójának jogörököseivel, ha nem boldogul, jöhet a jogszabály-módosítás.

Jogi utat is kidolgozott a Várkapitányság Integrált Területfejlesztési Központ arra az esetre, ha a Szabadság-szobor talapzatára tervezett kereszt ügyében nem jutnának közös nevezőre a szobrász jogörököseivel – értesült a 24.hu.

Augusztusban derült ki, hogy a budai Citadella átalakításával járó több mint húszmilliárd forintos beruházás keretében a Gellért-hegy tetején álló szobor talapzatát kiegészítenék egy kereszttel. Erről a projektet bemutató hivatalos oldal eldöntött tényként írt, mintha már megszületett volna a döntés. 

Az emlékmű kiegészítésének tervéről az utóbbi hetekben többen is véleményt nyilvánítottak. Budapest főépítésze, Erő Zoltán az újságokból tudta meg, mire készül a kormány a Gellért-hegyen. Nem ért egyet a kiegészítéssel. Simicskó István, a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetője úgy gondolja, azért jó ötlet a kereszt, mert a szabadságot és a győzelmet is jelképezi, s a keresztény értékeket meg kell erősíteni, ebben példát kell mutatni a Nyugatnak. Ehhez képest érdekes volt egy jezsuita katolikus pap, Hofher József írása a Szemlélek oldalon arról, hogy a szobor a kereszt nélkül is a szabadság jelképe, és kár ilyen döntést hozni a felekezetek meghallgatása nélkül. Nem illik oda a kereszt – ez Bencsik Andrásnak, a Demokrata főszerkesztőjének a véleménye. Karácsony Gergely főpolgármester azzal érvelt, hogy a Várkapitányság nem dönthet ebben az ügyben a Budapesti Történeti Múzeum és Budapest nélkül, mert a szobor szerepel a főváros vagyonnyilvántartásában. Népszavazási kezdeményezést nyújtott be a tervvel szemben a Széchenyi Irodalmi Művészeti Akadémia vezetése, ismert közéleti szereplőkkel együtt.  

Az ügyben aláírásgyűjtést kezdeményezett az aHang, és kiderült, hogy a szobrászművész, Kisfaludi Strobl Zsigmond jogörökösei sem támogatják a kereszt felhelyezését, mert így új mű jönne létre. A Miniszterelnökség erről azt mondta, zajlik az egyeztetés a felek között. 

A 24.hu-hoz eljutott dokumentum szerint arra az esetre, ha nem sikerülne meggyőzni a jogörökösöket, törvényjavaslatokkal készül a kormány. A szerzői jogokról rendelkező jogszabályt módosítanák úgy, hogy az 1945 és 1989 között született alkotások átalakításának ne legyen akadálya, és javasolják, hogy a nemzeti vagyonról szóló törvénybe kerüljön be ez a mondat: „A közterületen vagy közforgalom számára egyébként nyitva álló vagy közhasználatú területen, építményben elhelyezett, állam vagy a helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló nemzeti vagyon részét képező azon képzőművészeti, építészeti, iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotás […] vagy annak környezete, talapzata, tartozéka, alkotórésze, felirata esetében, amely Magyarország Alaptörvényének U) cikke szerinti kommunista diktatúra vagy kommunista ideológia képviseletére, megjelenítésére alkalmas, e minőségének megváltoztatása, átértelmezése, vagy e jellemzőitől történő megfosztása céljából az alkotás környezete, talapzata, tartozéka, alkotórésze, felirata a szerző hozzájárulása nélkül átdolgozható, megváltoztatható a tulajdonos vagy vagyonkezelő által.”

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.