Fehér lobogóval tüntetett Orbán Balázs ellen a Momentum az MCC előtt

  • narancs.hu
  • 2024. október 1.

Belpol

A párt szóvivője szerint a fehér Orbán Balázs nemzeti lobogója. 

Varsányi Áron, a Momentum szóvivője fehér lobogót húzott az Mathias Corvinus Collegium (MCC) egyik zászlótartórúdjára, ezzel utalva az intézmény vezetőjének, Orbán Balázsnak a múlt heti 1956-tal kapcsolatos kijelentésére.

Mint arról beszámoltunk, a múlt héten Orbán Balázs a Mandiner Stratégiai Részleg című műsorának múlt szerdai adásában arról beszélt, hogy 1956-ból kiindulva Magyarország nem úgy viselkedett volna egy orosz támadás esetén, mint Ukrajna. A miniszterelnök "politikai igazgatója" arról beszélt, hogy bár minden országnak megvan a joga, hogy saját maga döntsön a saját sorsáról, de „pont '56-ból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált két és fél évvel ezelőtt, mert felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát".

"A Momentum ezt nem így gondolja, úgyhogy most elhoztam neki a 'nemzeti lobogóját', hogy mindenki láthassa is, hogy mit gondol a haza védelméről Orbán Balázs” mondja a Momentum videójában Varsányi, aki hozzáteszi, hogy amúgy az MCC rengeteg közpénzből működik és Orbán Balázs is milliókat markol fel onnan. „Innentől kezdve egyetlen dolga van Orbán Balázs úrnak, az pedig az, hogy hagyja el a közéletet, mert az orosz csicskáknak nincs helye a magyar közéletben” – zárja a Momentum szóvivője.

A Mathias Corvinus Collegium alapvetően kormánypárti munkatársakkal rendelkezik, akiknek ott végzett vagy nem végzett munkáját busásan megfizetik. Egy áprilisi cikkünkből az is kiderült, hogy az MCC kiszivárgott belső beszerzési és kifizetési adatai alapján a kormánnyal szorosan együttműködő szakkollégium több száz millió forintot költött rendezvényeire, amelyeket Fidesz-közeli cégek szerveztek és kiviteleztek. 

 

 

 

 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.