Megszólalt a budapesti főpolgármester arról a keresztről, amit a Gellért-hegyi Szabadság szoborra tervez a kormány. A keresztény jelkép elhelyezése nagy vitát váltott ki, és még a Fidesz holdudvara sem helyeselte, Bencsik András is kikelt ellene.
Karácsony Gergely szerint „káros minden olyan szándék, amely a város élő szövetét akarja megbontani, és ezzel a budapesteik sokszínű közösségét megosztani. Például azzal, hogy pillanatnyi ideológiai vagy politikai megfontolásból kíván átalakítani közterületi művészeti alkotásokat. A közterületi alkotások vallási vagy civilizációs jelképeinek megcsonkítása pedig nemcsak hogy káros, de bűnös is.” A főplgármester hozzáteszi, hogy a „Szabadság-szobrot Budapest fordulatos történelme során már éppen elegen akarták saját ideológiájuk, politikai céljaik szolgálatába állítani”, de szerencsére most végre az lett, ami: „a magyar szabadság szimbóluma.”
Karácsony Gergely felhívja rá a figyelmet, hogy „a Szabadság-szobor Budapesté. Budapesté szimbolikusan és Budapesté nagyon is konkrétan. A Szabadság-szoborról Budapest nélkül dönteni nem lehet.” Hiszen a szobor Budapest Főváros Önkormányzata vagyonnyilvántartásában szerepel, így „a szobor talapzatának tervezett átépítése a Fővárosi Önkormányzat tulajdonosi hozzájárulása nélkül nem lehetséges.”
„Éppen ezért, ha a Szabadság-szobor talapzatán bármiféle változtatást szeretnének, azt csakis a Főpolgármesteri Hivatallal és a Budapesti Történeti Múzeummal való megegyezés keretében tehetik. Vagyis a Szabadság-szoborról nem a Várkapitányság, nem a kormány hoz döntést-de a műemlék kiemelt jelentősége miatt nem is a főpolgármesternek, vagy a közgyűlés valamely bizottságának dolga ez-hanem meggyőződésem szerint a Fővárosi Közgyűlés nyilvános ülésének kell erről határoznia” – írja Karácsony. Így zárja: „A magam részéről nem tudom támogatni, hogy utólagos belebabrálással bontsák meg a letisztult, mindeddig közmegelégedésre a város jelképévé vált műalkotás egységét. Miközben elítélek minden olyan törekvést, amely meg akar csonkítani közterületi alkotásokat vallási vagy civilizációs jelképek eltávolításával.” Végül tesz egy gesztust a polgári-keresztény oldalnak: „Éppen ezért elrendeltem a Margit híd pilléreit díszítő Szent Korona ábrázolásokról letört keresztek haladéktalan helyreállítását.”
A szobor restaurációjáról legutóbbi lapszámunkban Mélyi József úgy írt: „A kereszt felállításával most majd nem történik más, mint hogy a kormányzat megszünteti az eddig fennállt ürességet (amivel azért a felejtéshez hasonlóan együtt lehet élni), a múltat pedig (akár szó szerint is) megint csak kitakarja. Az egykori áldozati alku helyébe egy új áldozat elképzelése kerül, hiszen a kereszt (hasonlóan a nemzeti lobogóhoz) hivatalosan majd azokra emlékeztet, akik életüket áldozták Magyarország szabadságáért, függetlenségéért. Mindez korántsem fogja váratlanul érni a putyini Oroszország emlékezetpolitikájáért felelősöket sem. (...) A kereszt elhelyezése a Szabadság-szobor előtt ezzel éppen olyan ellentmondásos lesz, mint a Szabadság téri obeliszk körülbástyázása amerikai elnökökkel, és ezzel párhuzamosan az emlékmű környezetének tíz évvel ezelőtti gondos rendezése.”
