Karácsony Gergely oktatói-kutatói pályája

A buborékon kívül

Belpol

Bár a kormánymédia botcsinálta oktatónak nevezi, egykori hallgatói és volt kollégái tehetséges kutatóként és inspiráló tanárként emlékeznek Karácsony Gergelyre.

„Ha egyetemistaként nem találkozom vele, ma valószínűleg nem lennék kutató, vagy ha igen, akkor fele ilyen jó kutató se lennék. Sokat köszönhetek Karácsony Gergelynek.” Ezt Papp Zsófia, a politikatudomány parlamenti kutatások (legislative studies) területének elismert művelője nyilatkozta lapunknak. Papp 2005 és 2007 között járt Karácsony kutatásmódszertanról és választói viselkedésről szóló kurzusaira a Budapesti Corvinus Egyetemen (BCE), és nála írta a szakdolgozatát is. Egy másik, ma az akadémiai világban dolgozó egykori Karácsony-tanítvány (aki a téma érzékenysége miatt azt kérte, ne írjuk le a nevét) szintén jó emlékeket őriz volt tanáráról. „Túlzás nélkül állíthatom, hogy miatta lettem kutató” – mondja.

A Fidesz és a befolyása alatt álló média nagyon más képet igyekszik festeni az ellenzék miniszterelnök-jelölti előválasztásán is induló főpolgármesterről. Eleinte angol nyelvtudásának hiányosságai miatt támadták, újabban kutatói és oktatói pályájának eredményeit is megkérdőjelezik. A múlt héten a Magyar Nemzet „Botcsinálta oktató lehetett Karácsony” címmel közölt cikket, amelyet ugyanezzel a felütéssel vett át a legtöbb megyei napilap. A vitába beszállt Lánczi András is, aki a BCE politikatudományi tanszékének vezetőjeként 2004-től Karácsony főnöke volt. Lánczi a Mandineren megjelent írásában kifejti, hogy mivel Karácsony az egyetemre kerülésétől számított nyolc éven belül nem szerezte meg a doktori fokozatot, 2012-ben fizetés nélküli szabadságra küldte, majd 2014-ben megszüntette a munkaviszonyát (információink szerint közös megegyezéssel). „Az egyetem minden támogatást megadott neki, de ezzel a lehetőséggel ő nem tudott élni. Úgy távozott, mint aki képtelen az elvárt teljesítményeket elérni” – tette hozzá Lánczi.

M?dia - A hatalom nyelve - Konferencia

 
Egy asztalnál: Lánczi, Török és Karácsony 2006-ban
Fotó: MTI/Füzesi Ferenc

A volt tanszékvezető (jelenlegi rektor) értékelését Facebook-oldalán árnyalta Török Gábor, Karácsony volt kollégája. Szerinte Karácsony a módszertani tárgyak oktatását sikeresen oldotta meg, Lánczi is „kiemelte Gergő szerepét abban, hogy az országban a Corvinus lett a legerősebb a politikatudományi képzés módszertani megalapozottságban”. A Narancsnak más corvinusos oktatók is arról beszéltek, hogy bár Karácsony a doktori fokozatot valóban nem szerezte meg, az egyéb elvárásoknak nagyon is megfelelt. Ilonszki Gabriella professor emerita szerint nem Karácsony szakmai teljesítményét minősíti, hogy nem szerzett PhD-t. „Messze túlteljesítette kutatásaival és publikációival a doktori fokozat szakmai követelményeit. Sajnálom, hogy nem a tudományos karrierjét folytatta és teljesítette ki.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.