Kapronczay Stefánia

A közös erő

A régi és az új civilellenes törvényről

  • Kapronczay Stefánia
  • 2021.05.26 21:00

Publicisztika

Az Országgyűlés 2021. május 18-án elfogadta azt a törvényt, amely – eleget téve az Európai Unió Bírósága által még tavaly júniusban hozott ítéletnek – hatályon kívül helyezte az ún. külföldről támogatott szervezetekről szóló törvényt. 

(Az EUB ítéletéről lásd korábbi cikkünket, amelyet Szabó Máté igazgatótársammal írtunk: Felszabadulva, Magyar Narancs, 2020. június 25.)

A gyakran az orosz és az izraeli megbélyegző törvényekhez hasonlított, civilellenes törvényként is emlegetett jogszabály eltörlése nagy eredmény: a civilek kitartó ellenállásának, az őket támogató polgároknak és a szabadságjogokkal foglalkozó jogászok munkájának az eredménye.

Csakhogy a parlament egyúttal arról is döntést hozott, hogy hamarosan az Állami Számvevőszék (ÁSZ) is vizsgálhatja majd bizonyos civil szervezetek törvényes működését. A „köz­élet befolyásolására alkalmas tevékenységet végző civil szervezetekről” szóló törvény úgy rendelkezik, hogy néhány kivétellel e csoportba tartozik minden olyan civil szervezet, amelynek a mérlegfőösszege eléri a 20 millió forintot.

Ez a szabályozás továbbra is lehetővé teszi a független civil szervezetek vegzálását, ugyanakkor számos kérdést vet fel.

Vajon a kormány szerint kizárólag a civil szervezetek „befolyásolják a közügyeket”? S a jogalkotó a jóval nagyobb pénzforgalmat lebonyolító cégek, vállalkozások esetében vajon miért nem tartja indokoltnak a kiterjedtebb ellenőrzést? Nem amellett érvelek, hogy az ÁSZ vizsgálhasson mindenféle magánszervezetet, hanem azt állítom, hogy egy jól működő, átláthatóságot biztosító lobbitörvény hasznosabb lenne ennél. Egy ilyen törvény valóban megismerhetővé tenné a döntések folyamatát, s így korlátozhatná, hogy a jogalkotás és a döntéshozatal során magánérdekek a közérdek elé tolakodjanak.

Ne felejtsük el azt sem, hogy a törvény által megcélzott civil szervezetek most sem felügyelet nélkül, a nyilvánosság számára átláthatatlanul működnek. A honlapjukon közzé kell tenniük az éves beszámolójukat, működésük törvényessége felett az ügyészség őrködik.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Az örök másodikok

  • Nagy István

Hiába számít Wales legsikeresebb együttesének a Manic Street Preachers, a top pozíció eddig csak egyszer, a This Is My Truth Tell Me Yoursszal jött össze nekik a brit albumlistán, és annak is már 23 éve.

Ismétlő órák

  • Bacsadi Zsófia

1921. szeptember 27-én született Jancsó Miklós, a magyar mozgóképkultúra sokat vitatott főalakja. Legfőbb ideje, hogy utánanyúljunk, amíg nem távolodik túl messzire.

Kosztümben

  • TPP

A Füst Milán-regény adaptálásával régi álmát valósítja meg a hosszú kihagyás után a filmezéshez a fesztiváldíjakkal elhalmozott, Oscar-jelölt Testről és lélekről című filmmel visszatért, ekként nagyobb s drágább tervek megvalósítására jobb eséllyel pályázó Enyedi Ildikó.

Álljunk meg egy szóra!

  • Novák Piroska

Husz Ágnes keramikusművész 1994 óta él és dolgozik Japánban. A Tomeishi-projekt, egy nemzetközi színtérre tervezett utazó kiállítás tavaly debütált Tokióban. A budapesti helyszínre érve az anyag már olyan friss és helyspecifikus darabokkal is bővült, amelyek a nyáron készültek Kecskeméten, a Nemzetközi Kerámia Stúdióban.

Szörnyeink

  • Rádai Andrea

Ritkán fordul elő, hogy epikus mű színházi adaptációja nem hagy hiány­érzetet maga után. A Káli holtak ilyen, sőt a feldolgozás bizonyos értelemben meg is haladja az alapjául szolgáló regényt, de legalábbis megoldásokat kínál a szöveg vélt vagy valós problémáira.

„Két évig pihentem”

  • Csáki Judit

Lassan negyven éve a Katona társulatának tagja. Most leg­újabb bemutatója, a Káli holtak kapcsán kérdeztük a hosszú szériákról, a pihenésről és a színház szerepéről.

„Remélem, vicces”

Humor, irónia, szokatlanság keveredik az alakjában. Kaposváron végzett, tagja volt Bodó Viktor társulatának, majd szabad­úszóként számos – főleg független – produkcióban dolgozott, amelyek közül talán A halál kilovagolt Perzsiából volt a legki­emelkedőbb. Útkeresésről, stand-upról, és az egykori SZFE-ről is beszélgettünk.

„Mintha egy démon”

  • Szentgyörgyi Rita

A római székhelyű NoGravity Company alapítója egyedülálló összművészeti előadásokat hoz létre saját fejlesztésű színházi gépek és koreográfiai technikák segítségével. A társulat a megújult Budapesti Őszi Fesztiválra, a Dante halálának 700. évfordulójára tervezett Infernóval érkezik, hogy háromdimenziós koreográfiával, repülő táncosokkal és káprázatos jelmezekkel repítsenek el minket a barokk kor illúziószínházába.

Bohém, díszsírhellyel

A magyar és egyszersmind a magyar nyelvű könnyű műfaj hős pionírja volt. Baumann Károlyról, a közkedvességű kupléénekesről közteret vagy művészeti díjat ugyan nem neveztek el, de szilvóriumot igen.