Kapronczay Stefánia

A közös erő

A régi és az új civilellenes törvényről

  • Kapronczay Stefánia
  • 2021.05.26 21:00

Publicisztika

Az Országgyűlés 2021. május 18-án elfogadta azt a törvényt, amely – eleget téve az Európai Unió Bírósága által még tavaly júniusban hozott ítéletnek – hatályon kívül helyezte az ún. külföldről támogatott szervezetekről szóló törvényt. 

(Az EUB ítéletéről lásd korábbi cikkünket, amelyet Szabó Máté igazgatótársammal írtunk: Felszabadulva, Magyar Narancs, 2020. június 25.)

A gyakran az orosz és az izraeli megbélyegző törvényekhez hasonlított, civilellenes törvényként is emlegetett jogszabály eltörlése nagy eredmény: a civilek kitartó ellenállásának, az őket támogató polgároknak és a szabadságjogokkal foglalkozó jogászok munkájának az eredménye.

Csakhogy a parlament egyúttal arról is döntést hozott, hogy hamarosan az Állami Számvevőszék (ÁSZ) is vizsgálhatja majd bizonyos civil szervezetek törvényes működését. A „köz­élet befolyásolására alkalmas tevékenységet végző civil szervezetekről” szóló törvény úgy rendelkezik, hogy néhány kivétellel e csoportba tartozik minden olyan civil szervezet, amelynek a mérlegfőösszege eléri a 20 millió forintot.

Ez a szabályozás továbbra is lehetővé teszi a független civil szervezetek vegzálását, ugyanakkor számos kérdést vet fel.

Vajon a kormány szerint kizárólag a civil szervezetek „befolyásolják a közügyeket”? S a jogalkotó a jóval nagyobb pénzforgalmat lebonyolító cégek, vállalkozások esetében vajon miért nem tartja indokoltnak a kiterjedtebb ellenőrzést? Nem amellett érvelek, hogy az ÁSZ vizsgálhasson mindenféle magánszervezetet, hanem azt állítom, hogy egy jól működő, átláthatóságot biztosító lobbitörvény hasznosabb lenne ennél. Egy ilyen törvény valóban megismerhetővé tenné a döntések folyamatát, s így korlátozhatná, hogy a jogalkotás és a döntéshozatal során magánérdekek a közérdek elé tolakodjanak.

Ne felejtsük el azt sem, hogy a törvény által megcélzott civil szervezetek most sem felügyelet nélkül, a nyilvánosság számára átláthatatlanul működnek. A honlapjukon közzé kell tenniük az éves beszámolójukat, működésük törvényessége felett az ügyészség őrködik.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A szemfényvesztő

  • Rév István

A kora ötvenes évek egyik reggelén (április 4-én, hazánk felszabadulásának ünnepén, vagy talán május 1-jén, a munkásosztály nagy harci seregszemléjén, lehet, hogy éppen november 7-én, a nagy októberi forradalom évfordulóján) reménytelenül esett az eső (vagy fagyos szél fújt és hullott a hó). A rádióbemondó ismerős hangja azzal kezdte a híreket, hogy gyönyörű napsütésre ébredt az ország, mintha jókedvében a természet is ünneplőbe öltözött volna a nagy ünnepen.

Ártók

  • TPP

Dúsgazdagék esküvője a világ (jelen esetben Mexikóváros) többi részétől társadalmi és fizikai értelemben is elzárt, erődszerű villában.

Dobozok közt

  • - köves -

A Fontos Filmek (igaz történet, komoly igazságtalanság, komor hangvétel, megrendült taps, állófogadás Beverly Hillsben) két gyakori szereplője a hatalom megnyomorította kisember és az ügyét felkaroló, lelkiismeretes ügyvéd. Ők most a guantánamói fogolytáborban méregetik egymást az egyik olyan helyiségben, amit történetesen nem a fogvatartottak kínzására rendeztek be.

Az ellenállás melódiája

  • Bacsadi Zsófia

Az amerikai vidék, a Közép-Nyugat lakói, a „fehér szemét”, a redneckek (mindenki vérmérséklete szerint válogathat a rendelkezésre álló kifejezések között) sokáig az iszonyat, a jelenben velünk élő barbárság és elmaradottság jelképei voltak az amerikai filmben (A sziklák szeme; Gyilkos túra; A texasi láncfűrészes mészárlás).

Azok a pesti éjszakák!

  • Sándor Panka

Reisz Gábor érdekes formát választott első színházi rendezéséhez. A helyszín a Trafó frissen felújított kávézója, a Trafik, a leszűkített játéktérnek megfelelően a nézők száma is csökkentett. A színészek az asztalok között járkálnak, sőt az utcát is „elfoglalják”. A kávézó egyben nézőtér, színpad és díszlet is.

Senki földjén

Szegény Mikes Kelemen! Ha az utókor kíméletlenségét a félresikerült stílusimitációkban lehetne mérni, Rákóczi fejedelem kamarása alighanem országos rekorder lenne.

„Közben röhög rajtunk”

  • Soós Tamás

„Ha már az is gond, hogy valaki meleg, akkor mi hadd legyünk már heti két órában műhomokosok” – vallja a Dope Calypso. Az együttes június végén hozza ki Tears to Freshwater címmel a szintis powerpop felé elmozduló új lemezét. Sarkadi Miklós énekes-gitárossal és Kelemen László gitárossal a káoszos lemezírási folyamatról, a most különösen aktuális queer esztétikáról és a magyar zenekarok nemzetközi lehetőségeiről is beszélgettünk.

Asztaltársak

A Létbüfében egy asztalhoz vetődik a költő, a zeneszerző és az énekes. Nem tudni, hogy mit isznak, de egy pillanat alatt szót értenek egymással. Egyikük még a baby boom szülötte, a másik kettőt már az X generáció könnyezte ki, mint igazgyöngyöt a kagyló. Mindhármuknak van némi tapasztalata csalatásban és fenében, és úgy lépnek túl e mai kocsmán, hogy előttünk is kitárják a kocsmaajtót.

Nyelvvilág

  • Toroczkay András

Az ördögcérna maga a burgonyafélék családjába tartozó lombhullató cserje. Itt líciumként emlegetik, de hívják még farkasbogyónak vagy gojibogyónak is, és a regény világán belül a kisebbrendű idő- és dimenziókapuk (ha jól értem) jelenlétét jelzi.

Sűrű, sötét erdő

  • Melhardt Gergő

Nem emlegetik, nem írnak róla, egyetemen nem tanítják. Nincs róla semmi elnevezve, kötetei nehezen beszerezhetők, nem olvashatók online. Nem túlzás: a teljes és végleges elfeledéstől mentette meg a mostani (első) össz­kiadás ezt a nagy életművet. De milyen is ez az életmű? Mik a költészeti értékei? Meg tud-e ma szólítani minket, és ha igen, hogyan és mivel?

Doktor Faustus labirintusa

Balázs csodálatra méltó szörnyeteg volt. Briliáns társalgó, hihetetlenül szórakoztató asztaltárs. Reneszánsz fejedelmi udvarokban gennyesre kereste volna magát csak azzal, hogy szóval tartja a művelt társaságot – véget nem érő sziporkák, szójátékok, kultúrhistóriai, filozófia-, kritikatörténeti és irodalomelméleti futamok szövődtek hétköznapi pletykákkal, színes elbeszélésekkel, versidézetekkel és bohóctréfákkal egymásba cikázva, néhol követhetetlenül, de mindig nagystílűen.