A CEU azonnali jogi lépéseket tervez, a tüntetők folytatják

  • narancs.hu
  • 2017. április 11.

Belpol

Nem adják fel!

„A Central European University (CEU) határozottan ellenzi Áder János köztársasági elnök azon döntését, hogy aláírta a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény módosítását. Ennek megfelelően a CEU haladéktalanul élni fog minden rendelkezésre álló jogorvoslati eszközzel” – írják közleményükben, amelyben arra is utalnak, hogy a törvény nyilvánvalóan diszkriminatív módon egy amerikai intézmény ellen irányul.

„A fentiek alapján elmondható, hogy a törvény előre megfontolt politikai támadás egy olyan független intézmény ellen, amely negyedszázada büszke arra, hogy a magyar közélet szerves része. Minden jog adta lehetőséget kihasználva küzdeni fogunk a törvény ellen” – fogalmaz a CEU.

Közben az eddigi tüntetéseket szervező Oktatási Szabadságot nevű csoport is közleményt adott ki. Azt írják: felháborító, hogy Áder János azt állítja, nem talált fogást a törvényen. „Amennyiben ez valóban így van, akkor azt kérjük a Köztársasági Elnöktől, cserélje le jogászait.”

„Végtelenül csalódottak vagyunk, hogy Áder János nem a jogállamiságot, nem a nép hangját, nem az ország érdekeit tartotta szem előtt, hanem a kormánypárt fantomháborúját és hatalmának bebetonozását.

De az elkeseredésünk nem vereség. Ez a harc még nem ért véget! Az Oktatási Szabadságot csoport folytatja a küzdelmet a szabad oktatásért, és a CEU budapesti maradásáért.”
Szerintük az ilyen kormányzásnak megálljt kell parancsolni. Valamint felszólítják az ellenzéki pártok képviselőit és felkérik az alapvető jogok biztosát, hogy minél előbb kezdeményezzék a Lex CEU utólagos normakontrollját az Alkotmánybíróságon.
Az Oktatási Szabadságot arra kéri az állampolgárokat, folytassák a tiltakozást, legyenek ott szerdán 17.30-kor a Hősök terén, a Civilizáció csoport által szervezett Hősök Vétóján!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.